A Hong Kong Park és a Viktória-csúcs

(Figyelem! A képek kattintásra nagyobb méretben nyílnak!)

Már legelső írásomban is megemlítettem a Viktória-csúcsot, Hongkong egyik legismertebb és leglátogatottabb célpontját. A név részben félrevezető, ugyanis maga a csúcs, a Hong Kong sziget legmagasabb pontja (552 méteres tengerszint feletti magassággal) telekommunikációs állomásnak ad helyet, ahova tilos a belépés. Így a "csúcs" elnevezés igazából csak a valódi csúcsot övező parkra és területre vonatkozik. A turisták java része a különleges "Peak Tram", azaz egyszerűen csak "Csúcsvillamos" nevű fogaskerekűvel jut fel, de megközelíthető több buszjárattal is.

A "Peak Tram"-re csúcsidőszakban ilyen sorok várnak (mindkét végállomáson, ez itt az alsó):

A fogaskerekű tényleg elég meredek útvonalon jár (az 1.4 kilométeres út 368 métert emelkedik), rövidebb, gyorsabb és sokkal szebb is vele az út, mint busszal, még ha kétszer annyiba kerül is. A következő képek azt hiszem elég jól megmutatják mennyire meredek is a pálya. Az ülések direkt megfelelő síkban megdöntve vannak beszerelve, így aztán minden utasnak erősen ajánlott a kevesebb mint tízperces út (a két végállomás között 4 feltételes megálló van, ahol csak jelzésre áll meg a szerelvény) végigülése, persze hozzám hasonlóan a turisták úgyis végigfényképezik az egészet.

A helyi lakosok inkább busszal közlekednek, maximum a közbenső megállókon száll le-fel időnként bennszülött. A csúcsig viszont többször is láttam a csúcsidőn kívül (hehe) kocogókat is felvillamosozni, akik aztán körülfutnak fent a körúton az erdőben, majd visszavillamosoznak a városba.

Akár villamossal, akár busszal megy fel az ember a végállomásig, majdnem ugyanoda jut, talán 100 méter ha van a két végállomás között. Habár ezt a területet nevezik általában a "Csúcsnak", ez igazából a Viktória-hágó, maga a Viktória-csúcs közel 150 méterrel van ennél magasabban. Olyan magasra még a villamos végállomása feletti jellegzetes formájú "Csúcs-torony" ("Peak Tower") teteje sem ér fel, mégis ezt a tetőt reklámozzák Hongkong legmagasabb kilátópontjának, ez a "Sky Terrace 428" (vagyis az "Égi Terasz 428 méteren"). A villamosjeggyel együtt vásárolva némileg kedvezményesebb ide a belépő.

Sajnos a Sky Terrace-ról magáról nincs képem, mindig sajnáltam rá a pénzt ahányszor felmentem, főleg mivel az épület magasságának kb. felénél található külső teraszról ingyen is körül lehet nézni és fényképezni, másrészt a szomszédos Peak Galleria bevásárlóközpont (ahol az idén már nemcsak az éttermek – például McDonalds a Burger King ellen – és boltok versenyeznek a Peak Towerrel, de az optikai csalásokkal és trükkökkel üzletelő "Trick Eye Museum" is a Sky Terrace panoptikumával) tetőterasza teljesen ingyenes, azt a huszon-egynéhány méteres szintkülönbséget sokalltam kifizetni. Őszintén, egyikről sem volt rossz a kilátás így sem.

A Csúcs-torony több mint tízezer négyzetméterén több étterem is található, különböző árfekvésben (többek között a Bubba Gump is, amiről addig, őszintén bevallva, nem is tudtam, hogy valódi, létező étteremlánc, pedig imádom Forrest Gumpot), a szuvenírboltok mellett egy-két ruházati üzlettel, az alsó szintek jó részét pedig a villamos végállomása mellett Madame Tussaud hongkongi panoptikuma foglalja el.

Ha az embernek van elég ideje, a két nagy bevásárlóközpont valamelyikében erőt gyűjtve érdemes körülsétálni a valódi csúcs körül a jól kiépített, közel 3.5 kilométeres sétaútvonalon. A csomó turista és kiránduló mellett nagyon sok a kocogó a jórészt a szubtrópusi erdőben haladó útvonalon. Ha tényleg csak a legfantasztikusabb kilátást nyújtó pontokon áll meg az ember nézelődni és fényképezgetni, akkor is rá kell szánni egy másfél órát a sétára.

Ha pedig ennél is több ideje van az embernek, nagy túrarajongó, ráadásul pont megfelelő az időjárás is, akkor le lehet sétálni a hegyről dél felé a Pok Fu Lam Víztározó és a Pok Fu Lam Nemzeti Park mellett Aberdeen felé, onnan pedig visszabuszozni a városba, vagy továbbhaladni a Hong Kong Túra ("Hong Kong Trail") útvonalán.

Kilátás déli irányba, elöl a Pok Fu Lam Víztározó, balra a dombok mögött Aberdeen és Lamma szigete látszik

Középen maga a Viktória-csúcs

A Hong Kong Park

A Peak Tram alsó végállomás mellett végződik (vagy kezdődik, természetesen attól függ, honnan nézzük és merről indulunk neki) a Hong Kong Park. Teljes területe mintegy kétharmada a Városligetének, és magába foglal például egy 3000 négyzetméteres madárházat, egy üvegházat, egy taj csi kertet, sportpályákat és egy művészeti központot is.

Nekem a madárház tetszett a legjobban: egy kis épületen keresztül (láncfüggönyön át) juthatunk be (ingyenes a belépés), és magasan a talajszint felett, fahidak rendszerén lehet végigsétálni a magasban kifeszített hálós fémszerkezet alatt, amely ugye benn tartja a madarakat. A ragadozómadarakat csak külön ketrecben lehet megtekinteni (különben valószínűleg elfogyasztanák a többi látnivalót), de a kisebb madarak ott röpködnek az ember körül. A hidak magasított platformokat kötnek össze, ahol padokon lehet pihengetni.

Az egész Hong Kong Park egyébként számtalan lehetőséget nyújt a pihenésre, megnyugvásra, kikapcsolódásra, a taj csi kerttől a tavacskába ömlő vízesésig vagy a szökőkutakig. Ezt nagyon sokan ki is használják a zsúfolt városban: hét közben a turistákon kívül gyakran a közvetlen mellette található irodaházak dolgozói töltik meg, vasárnaponként pedig nagyon sok Fülöp-szigeteki vendégmunkás hölgy piknikezik errefelé, akikről először azt mondtam volna, hogy a szintén a szomszédban található Szent János katedrális miatt jönnek nagy számban ide, de amikor utánanéztem, láttam, hogy ez anglikán katedrális, így aztán nem vagyok biztos benne, hogy mit keresett körülötte olyan sok Fülöp-szigeteki hölgy, amikor ott pedig határozottan a katolicizmus az uralkodó. Talán – szintén a hosszú angol fennhatóság következményeként – nincs elég katolikus templom Hongkongban, és ezért járnak anglikán istentiszteletekre; nem tudom, ezt már csak a legközelebbi látogatásomkor tudom majd megkérdezni.

A következő két oldalon viszont az anglikán és katolikus templomok helyett inkább buddhista és taoista templomokról írok most.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!