Fejlődés 2. lépése

Hangszóró fejlesztésbe fogtam, meghallgattam melyik kezd leghamarabb torzítani, a Tesla vagy a két Kenwood közül az alsó vagy a felső. Mivel akkortájt (2012) szintén nem voltam tele pénzzel, csak az egyiket cserélhettem ki, mégpedig a Teslát.
A helyére egy Monacor/Carpower SP-202C került.

"Úúú, 200 W, úúú 2 centis rugóút, állatkirály!" ...Részben igaz, hiszen szép kis fejlődést hozott, már csak 4-estől kezdett torzítani a 10-ből.

Szép volt jó volt, de még mindig nem az igazi... Kutattam tovább a neten, ismét az az oldal volt a segítségemre, ami a kábelezéskor is segített, és találtam...

Ki kéne kárpitozni a belsejét a hangszórónak, hogy ne huppogjon a mélyeknél és kisebb legyen a visszaverődése a hátfalról. Végeredményként egy olyan vatelin koporsót kaptam, amit még Drakula is megirigyelne, ha beleférne. Hozta is a hatást a dolog, gyönyörű hangja volt.

Mást is találtam a már említett oldalon, miszerint a hangváltók segítik a hangszórók dolgát, mégpedig a hangok szétosztásával a hangszórók között a hangfalban. Kerestem, találtam, vettem...

Egy pár Sal HV316A-ra esett a választásom. 4 ohmos volt, 200 wattig terhelhető és a vágása is pont megfelelt, ráadásul az enyém egy aranyos kis műanyag dobozba van bugyolálva, amiről képet nem találtam, így egy ugyanolyan, kétutas képét tettem be.

Csináltam neki egy gyönyörű zsebet a hangfal alján a kárpitba, bekötöttem félve, hogy fölösleges pénzkidobás volt, és kiderült, hogy tévedtem, szebb lett a hangja, hiszen nem mászkáltak kusza mélyhangok a középhangszóróra és kusza magas hangok a mélyhangszóróra. A frekiváltó előtt nyolc ohm-ra volt bekötve a dolog és csak a magas volt leválasztva néhány kondival a mély hangoktól.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!