Hallassa hangját!

A hangzás elsőre

Gond nélkül képes 15-20 négyzetméteres szobát minőségi hanggal megtölteni. A hangfalat jó minőségű mp3 file-okkal 75-80 százalékos hangerőig nyugodtan fel lehet tekerni torzítás és zajok, pattogó hangok, egyéb hanghibák nélkül – flac, alac és CD audio esetén akár kicsit még feljebb is.

Az erősítő nagyon ki van hegyezve, aminek pozitív hozománya a rendkívül dinamikus és nyílt hangzás, viszont nagyobb hangerőnél a hangforrás minőségére fokozottan érzékennyé válik, torzítani kezd. Ez először akkor vált nyilvánvalóvá, mikor Rob barátomnál a zenei stílusok váltogatásában belelkesülve elővette közös titkos kedvencüket Leila K-től a Ca Plane Pour Moi című számot, ami a 90-es évek végi klubzene ütős basszusal bőven megalapozott mintapéldánya. A szám csak gyenge hangminőségű youtube video link keretében volt meg archívumában, a dinamika miatti első elismerő mosoly után gyors hangerőcsökkentéssel szüntettük meg a torzítást. 192 kbps vagy afeletti minőségű mp3 esetében már nem kell ilyen meglepetéssel számolnunk nagy hangerőnél sem. Ne felejtsük el, hogy egy hordozható, szinte audiophil hangfalról van szó.

Időben kicsit visszaugorva, az első benyomást a Hibernation – Some things never change című számával szereztem a hangfallal kapcsolatban. Dell Vostro notebook-ra kötöttem az A2-t, és Foobar2000 1.1.5-el játszottam le WASAPI driverrel a zenét. Azt gondolom, hogy jelenleg ez a kombináció adja le a legkevésbé színezett, legtágasabb hangzást PC-n. A többi már a hangkártyán és hangfalon múlik…

A hangzás meglepően teljes volt elsőre – semmiféle dobozhang, tompaság – a hangzás elemelkedett a hangfalaktól és térben valahol közöttük állt össze. Ez komoly fegyvertény, mert számos elismert gyártó normál méretű, más szempontból egyébként kiváló hangfala esetében (pl. Cambridge Audio S30 jut eszembe) is felmerülnek kis mértékben dobozhang problémák. Azért választottam elsőnek ezt a számot, mert a hangzás egységére voltam kíváncsi – az ambient elektronikus hangok, a női ének, a puha basszus és a zongora mind ott volt a helyén. A hangzás teljesen kiegyensúlyozott volt, az elektronikus basszus megfelelő dinamikával szólt, de nem nyomta el a váltakozva megjelenő ütőshangszereket és énekszólamot. A hangzás nagyon kiforrott volt, és a hangerőt 50 % fölé emelve még jobban kiteljesedett. Eddig háttal ülő, zenekarban billentyűs hangszeren játszó öcsém is pozitívan hümmögve fordult meg.

A hangfal pozicionálása

A hangfal ekkor a szoba közepén volt - időközben a szobában mozogva a hangzás jelentősen változott. A hangfal elé visszaülve és különböző helyekről hallgatva a zenét konstatáltam, hogy valószínűleg az extrém kis méret miatt az átlagosnál érzékenyebb a hangfal a pozícionálásra. A pozicionálást az egy hónap alatt folyamatosan finomhangoltam. A hangzás akkor a legjobb, ha a hangfalak közelítőleg a hallgató felé néznek vízszintesen és vertikálisan is. A cikk írásakor érvényes utolsó álláspontom szerint asztalon használva a jó beállítás, ha kb. 30 fokos szögben befele fordítva, kicsit felfele nézve használjuk. Az Audioengine mérnökei folyamatosan figyelnek a felhasználói visszajelzésekre – többen írták nekik, hogy mennyire szuper az A2 hangja kis szögben függőlegesen megdöntve, néhányan félbevágott teniszlabdát tettek alá elöl. A mérnökök egy megfelelő dőlésszögű szilikon talppal reagáltak a jelzésekre, mely opcionálisan megvásárolható.

Aki asztalon kívánja használni, azoknak mindenképpen ajánlom ezt a kiegészítőt, mert így kapják meg az A2 teljes tudását, térérzetét.

A hangfalaktól kb. 1 méterre fantasztikus a hangzás és hangtér, de mindenütt meggyőző. Mikor zenehallgatás közben váratlanul ki kellett mennem a szobából, akkor vettem észre, hogy milyen jól ki lehet venni még mindig az egyes szólamokat/hangszereket.

A másik favorizált beállítás a 30 fokkal kifele fordított helyzet. Ez nekem azért tetszett talán még jobban, mert a basszusokat is jobban elosztotta a térben. Olyan zenéknél, melyben sok torzított elektromos gitár szólt elektromos gitár, basszusgitár és dob mellett – legjobb példaként Paul Gilbert kiváló 2010-es Fuzz Universe albumát tudnám felhozni – a hangzás hajlamos volt, valószínűleg a hangfal méretből fakadóan kicsit tömötté válni. A basszus kissé fölé kerekedett a magas tartománynak.
Néhányan erre azt javasolták, hogy erősítsük fel equalizerrel a magas hangokat. Erre nincsen szükség, mert alig néhány rock számnál tapasztaltam csak ezt a jelenséget, és ezek szinte teljes egészében kezelhetők voltak a hangfalak kifele forgatásával.

A hangzás részletes jellemzői

Nagyon köszönöm Péternek, hogy nem kellett rohannom, mert így volt időm minden stílusból meghallgatni kedvenceimet. Az alábbiakban a sok-sok órából ragadok ki néhány számot, és azok kapcsán írom le a tapasztalataimat.

Julee Cruise – Rockin back inside my heart

Julee Cruise-t a Twin Peaks ezoterikus főcímdalának énekesnőjeként ismerik a legtöbben. Két hete volt szerencsém őt látni az A38 hajón a török-finn szerelemgyerek DJ KHAN és a Cramps basszusgitárosa, Kid oldalán fellépni. Szeretnék 50 év felett olyan energikus és friss lenni majd, mint ő. Ebben a számban a Twin Peaks alaphangulatát is adó csengő-bongó gitárok, Julee fátyolos hangjával találkoznak. A hangfalból hihetetlen természetességgel árad a zene. A szám közepén megszólaló altszaxofon szóló hihetetlenül karcos, nyers, mintha a hangfal mögött egy szaxofonos ülne, és az utána közvetlenül felcsendülő fémfúvós szekció megszólalása elsöprő erejű.

Prodigy – Breathe

A Prodigy legjobb lemeze a Music for the jilted generation, de a Fat of the land első két száma és a Climbatize hozza azt a szintet. A Breathe-ben a hangok pozicionálása tökéletes. Középen szól az ének, a dobok, balról pedig a fémes hangzású alaptéma, bal szélen összetörik némi üveg, jobb oldalt hátul időnként felharsan a számra oly jellemző „fémbéka” effekt. Lenyűgöző pontossággal hozza a hangokat a hangtérben.

Beastie Boys – Intergalactic (Hello Nasty)

A szám alapját adó, fémes robothangos Intergalactic téma az egész szobát betöltve szólal meg, az effekt előtte jobbra balra lebeg térben, a hamar megjelenő elektronikus dob (dobgép) nyersen, keményen szól. Az elektromos zongora és később a basszusgitár is tisztán elkülönül, mindegyikre külön-külön is tud figyelni az ember. Ez a fajta pontosság még nagyobb méretű hangfalaknál sem alapértelmezetten várható el. Az A2 az én analitikusom.
Jimmy Hendrix – Little Wing
Az indító riffek szinte kirobbannak a hangfalból, a dobok és a vibrafon az énekkel puhán simulnak mögéjük. A vibrafon csengése finom, tiszta, nem válik harsogóvá sem jellegtelenné a gitár és ének mellett. A gitár echoját a számban megjáratják az oldalak között – az A2 finoman úsztatja át a hangot, miközben Jimmy Hendrix hangjának echoja is megcsendül, és a basszus szólam is tökéletesen a helyén van.

Belle and Sebastian – Act of the apostle

Klasszikus rock szám. A nyitó dob és zongora után megjelenő ének finoman térben hnagzik fel, a gitár szépen, természetesen cseng, és a basszusgitár mögötti szaggatott elektromos orgona és kórus mindenféle színezettség nélkül szólalnak meg. Ez a szám jól mutatja meg, hogy mennyire gazdag az A2 középtartománya (és ez nem csak méretéhez képest igaz).

Janelle Monae – Tightrope

Az utóbbi idők egyik legjobb, jazzes slágere. A rézfúvós kórus az ének mögött jól kivehető, telt és természetes. A basszus erős és puha. A középtartolmány gazdagon szól, a vonós betét hangzása sem válik plasztikussá. A bassdrum dübörgése kicsit túl sok, vagy a magas kevés - néhol el tudnék viselni kicsit több magasat.

Metallica – Enter Sandman

A Paul Gilbert számokkal kapcsolatos tapasztalatok után nagyon pozitív meglepetést okozott a Metallica Black album számainak flac formátumban való meghallgatása. A hangzás olyan nyers, fémes és feszes amennyire Metallica csak lehet. Sehol sincs torzítás, a hangkép teljesen egyenletes, a dob, basszus, szólógítár és az ének kristálytisztán kivehetők. Mintha a zenekar előttem néhány méterre játszana. Ugrálni kezdek a zenére… 1 méterre a hangfaltól a koncert lehető legjobb helyét megszerezve.

Sasha Funke – Mango, We are facing the sun

A Berlin Calling filmben is meghatározó szerepet betöltő szám szépen lassan építkezik. A fémes dobbal kombinált csengő hangot az A2 finoman megjáratja az oldalak között. A folyamatosan egymásra épülő elektromos dobokkal kiegészülve áll össze a tér a lüktető szintetizátoros témának és az effektezett gitárnak. A hangzás ismét telt, puha, pontos és mégis nagyon dinamikus. Az album következő száma a We are facing the sun kezdő elektronikus basszus alapja megerősíti eddigi véleményemet, hogy az A2 basszus téren több, mint bőséges tartalékkal bír, és itt nem valami felturbózott, hanem nagyon természetes hangzású basszusról beszélünk. A basszus gyors, nyers, kemény, de egyúttal kellően puha is.

Tune Yards – My Country

Az A2 tündököl ez alatt a szám alatt is. Az ezerféle effekt meggyőző határozottsággal szólal meg és mozdul meg a hangtérben, és a sok-sok hang abszolút egységes hangzássá áll össze. Azon veszem észre magam, hogy a zene egészére is figyelve közben különféle hangokra csodálkozom rá.
Mások véleménye – többek között Step up OST
A hangfalat kisebb túrnéra is vittem, többek között az irodába (a képek nagy része is ott készült). Mindenki el volt ájulva, hogy milyen nagy és érett hangzás jön ki ilyen kis hangfalakból – olyanok is, akik hatalmas hifi hangfalszetteket használnak otthon. Szabolcs kollágám IPOD NANO-járól és egy Meizu M6-ról mai slágereket hallgattunk a Step up OST-ből, többek között a Trey Songz – Already Taken, Madcon – Beggin, Jazmine Sullivan – Bust Your Windows, Wisin Y Yandel – Irresistible, Cupid feat. B.O.B – 369 számokat. Mindegyik természetesen, kiegyensúlyozottan és torzítás nélkül szólalt meg nagy hangerőn is annak ellenére, hogy ezek a számok keverése meglehetősen basszus orientált.

Daft Punk – Adagio for TRON (TRON Legacy OST)

Záró tesztként kiváncsi voltam, hogy nagyobb hifi hangfallal közvetlenül összevetve milyen az A2 hangja. Ilyen összehasonlításra nem tudok jobb számot jelenleg, mint az Adagio for TRON. A Daft punk elektronikus hangzása és a szimfonikus alap keveredése az egyik ok, a másik a többszöri dinamika váltás: a lágy kezdés után az elektronikával is felfokozott erősítés, majd hirtelen megállás után a szinte semmiből érkező egy szál hegedű.

A teszthez kedvesemmel egyszerre indítottam el a számot az asztali gépemen (melyben egy Terratec 6fire 24/96 hangkártya teljesít szolgálatot, erre van kötve a Fatman itube csöves hibrid erősítő és a két Tannoy Mercury V1 hangfal), valamint nem kis handycappel a notebook-hoz csatlakoztatva az A2-n.
Meglepő módon az A2 dinamikája, feszessége sokkal jobb volt, mint a Tannoy-Itube kettősé. Az egész hangzás sokkal erőteljesebb. A méret korlátai ebben az összehasonlításban viszont már kijöttek – az A2 hangtere érezhetően kisebb, de nincsen nagyságrendi különbség. Amit még talán el lehet mondani, hogy a hegedű szólamnál az A2 hegedűhangja erősebb, karcosabb, az én ízlésemnek kicsit már harsány, de bántónak nem nevezném. A szóló hegedű hangnak az itube (csöves hibris erősítős) meleg, puha hangzása jobban fekszik. Végeredményben azt tudom mondani, hogy a Tannoy hangja ezen az alacsonyabb hangerőn kevésbé energikus, viszont természetességével kicsit közelebb áll az eredeti felvétel hangzásához.

Filmnézés

Egy alkalommal úgy alakult, hogy a Kaliforgia aktuális epizódját az A2-n néztük/hallgattuk meg. A hangzás dinamikus és természetes volt. Azt olvastam a neten, hogy Dave nem kimondottan ajánlja az A2-t TV hangszórók kiváltására, mert a hangfal design zenehallgatásra lett optimalizálva, a szöveget nem hozza olyan fókuszáltan, amitől kevésbé érthetővé válik. A leírtakat értettem, de nem tapasztaltam ezt a problémát – lehet, hogy sima TV adás esetében jelentkezik ez a jelenség.

A meghallgatott zenék alapján, összességében az A2 hangja a teljes hangspektrumban mentes a színezettségtől, ami nagyon nagy érdem. Olyan kiegyensúlyozott és semleges a hangzása, mint a közép kategóriás hifi hangfalaké. A magasak a helyükön vannak megfelelő részletezettséggel, és képes olyan nyílt hangteret kelteni, mely nagyon élvezetes és jelentősen magasabb árú hangfalakra jellemző.

A hang élő, hihetetlenül dinamikus (abszolút egyetértek Whathifi-ben róla írt ’terrierszerű lelkesedéssel veti bele magát a zenébe’ mondattal). Sehol nincsenek a computeres hangfalakra oly jellemző problémák, mint beszűkült dinamika, színezett középtartomány és gyenge basszusok. A 60 Hz alatti basszus tartomány az A2 méretéből adódóan gyenge/szinte nincs, de a közép basszus természetes és dinamikus, megfelelő erővel társítva, részben itt kompenzálva a gyenge mély basszus hangzást. Az erős, meleg tónusú basszus néha túl tudja harsogni a magasakat, ami túltelített/tömött hangzást okoz, az ilyenkor relatíve erőtlen magasak miatt. Az A2 80dB körüli hangerőig meggyőző hitelességgel és dinamikával, nagyon élvezetesen tud szinte bármilyen zenét megszólaltatni, csak ez a hangerő felett kezdi elérni korlátait, ami végül torzításhoz is vezet.

Összefoglalás

Az A2 az egyik legizgalmasabb fogyasztói elektronikai termék és az egyik legjobb hangfal, ami a kezeim között járt valaha.

Az Audioengine mérnökei olyan aktív hangfalat készítettek, melynek hangja súrolja az audiophile minőséget, és méretének köszönhetően könnyedén magunkkal vihető bárhová. Teljesen magával ragadott az a gondolat, hogy utazásra vagy bulikra magammal vihetem a kis tasakokban azt a hangzást, amit otthon megszoktam - nem kell kompromisszumot kötnöm végre. A méretéből adódó korlátai (érzékenység a pozicionálásra, nagyobb térben az A2 hangterének korlátozottsága (főleg a hangfal mögött) és egyes esetekben a mélyhez képest kicsit relatíve félszeg magasak) ellenére kimondottan érett, nagyon dinamikus, nyílt, természetes és pontos hangzású, ultra hordozható hifi hangfal az A2, mellyel szinte minden stílust élvezettel hallgat az ember.
Ha tavaly év végén nem ruháztam volna a Tannoy hangfalakba, akkor vissza sem adnám őket, de nem lepődöm meg, ha év végéig így sem tudok majd ellenállni a mobil hifizmus kísértésének.