11/11/11 11:11:11

Ez az egyperces már egy hete érlelődik bennem, de csak ma (május 31-én) vetettem papírra. Remélem, hogy lesz olyan, aki elgondolkodik rajta, vagy akár olyan is, akinek tetszik. Külön vicces volt egy részét a click^3 kódszavainak begépelése közepette írni. Jó olvasást!

SZIMMETRIA

Lassan kinyitotta a szemét, ám a vakító fényesség hatására azonnal be is csukta. Nem tudta megbecsülni, mennyi ideje fekhetett már itt. Arcát vörösre égette a gyilkos nap, és a fejére mért ütés helye is erősen sajgott. A hirtelen rátörő fájdalomtól teste görcsösen megfeszült, kezével belemarkolt a forró homokba, ám az a természet törvényeinek engedelmeskedve kipergett ujjai közül. Kis idő múlva, mikor teste ismét elernyedt, meghallotta saját ordítását. Kívülről hallgatta, olyan volt, mintha más üvöltene, és ő nem képes közbeavatkozni.

Aztán végre abbahagyta. Lüktető csend ölelte körül, és végtelenül egyedül érezte magát. De hát egyedül is volt. Erősen zilált, tüdejét égette a száraz, forró levegő, de végre képes volt összeszedetten gondolkodni. Igen, a félszemű. Már az első pillanatban rossz érzése támadt, amikor az ivóban kezet fogtak. Sose bízz olyanban, aki nem néz egyenesen a szemedbe, még ha testi fogyatékossága okán nem is képes erre, gondolta keserédes mosollyal. Felült, megtapogatta tarkóján a méretes dudort, és ekkor végre körülnézett.