Ami a világnak Oreo, az nekünk, magyaroknak a Pilóta.

Az ínyencek, vagy azok, akik jártak külföldön már találkozhattak ezzel a Magyarországon nagyon ritkán és elszórtan kapható keksz félével.

Jómagam egyik szerencsés csoport tagja sem voltam egészen tegnap estig. A barátnőm fertőzött meg vele, ő nagyon sokat emlegette, hogy minden csajos blogon ezt a sütit látja és meg akarja kóstolni, de itthon sajnos nem kapható. Milka csokiból is van Oreos, ám ahogyan a keksz, ez is nagyon ritkán fordul elő a boltokban. Mondanom sem kell, Milka csokiból ez a legfinomabb, amit valaha ettem. Pár napja találtunk egy kis boltot, ahova állandó jelleggel hoznak.

Annyira a rabja lettem az Oreonak, hogy elkezdtem kutatni, hogy mégis hogy lehet az, hogy itthon nincs ilyen? Kutatómunkám eredményeképpen felfedeztem, hogy a Müller üzletláncban forgalmaznak ilyet! El is mentünk hát, hogy magunkévá tegyük a kekszet amiről kb. fél éve áhítozunk.

Sokszor haladtam el Könyves Kálmán körúton a reklám tábla mellett, érdekelt is, hogy mi lehet az. Egy kedves barátom említette anno a nyitás idején, hogy voltak, nagyon tetszett neki, bátran ajánlja. Eljutnom azonban mindaddig nem sikerült, amíg az osztályfőnököm nem vetette fel az ötletet, hogy nézzük meg.

Izgatottan vártam, legalább úgy, mint egy szerelmes tinilány, hogy a szerelmét újra lássa - enyhe túlzással. Balázs barátom beszámolójának halvány emlékei maradtak csak meg, ez is fokozta a kíváncsiságomat. Elérkezett a nap, az óra, a perc. Végre ott voltunk. Az épületbe belépvén egy terembe csöppenünk, ahol körben vakok által használt eszközök és játékok találhatóak. Igen, vakok által. Hiszen erről szól a kiállítás. A többség egy üres szobára számít, amiben láthatatlan tárgyakat állítanak ki. Hát ez nem olyan. Azzal, hogy részt veszünk ezen a kiállításon betekintést nyerhetünk a vakok és gyengén látók életébe.
Mielőtt ezt megtesszük, egy - szintén vak - hölgy tart nekünk bevezetőt. Megismerkedhetünk a Braille írással, a Braille írógéppel, különféle eszközökkel, amik a vakok mindennapjait segítik. Miután alaposan megmasszírozunk, kipróbálunk mindent, jöhet a kiállítás legizgalmasabb része: a láthatatlan. Teljesen lesötétített szobákat képzeljünk el, amik a mindennapi élet különféle területeinek van berendezve. Annak érdekében, hogy ne vesszünk el, kapunk egy idegenvezetőt, aki - ki gondolná? - vak.

Publikálom a PH!-s közönségnek is a tavaly nyári mixem. Azt hiszem igazi hazai sláger nincs benne, szóval "rongyosra hallgatott, már unalmas zenékkel teli" jelzőt nem fogjátok használni rá House kedvelők előnyben. Enjoy.

Music is the Answer

Egy ufós dokumentum filmet néztem a TV-ben, mikor csak úgy vaktában kinéztem az ablakon. Nagyon furcsa színe volt az égnek. Felkeltem. Kinéztem az ablakon, és egy gyönyörűen világító szivárványt láttam.

Gyönyörűen osztotta ketté az eget: kékre, és narancssárgára.

És itt egy kis videó is, a teljesség igényével:

[link]