Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• A gyászoló kutya

  Előre szeretném bocsátani, hogy nem saját írás - a Dunaújvárosi Maraton egy munkatársának, Horváth Klárának tollából látott napvilágot ez a kis szösszenet a minap, s hogy mégis közreadom csak annak köszönhető, hogy megfogott az írás - hangulatával, mondanivalójával.

  A gyászoló kutya

  Nem mindennapi temetés volt a múlt télen, megindító, borzongató történettel.

  Az elhunyt hozzátartozói, a gyásznép, ahogy szokás, csendben álldogáltak a ravatalozóban.
  Amikor eljött az idő bevonult a pap, hogy megtartsa szertartását.

  Mindenki csodálkozására egy kutya ballagott utána, láthatóan gazdátlanul.

  A ravatalnál leült és várakozott. Senkihez nem tartozott, nem ismerte senki.
  Ott ült türelmesen amíg a beszéd tartott. Miután elindult a gyásznép a sírhelyhez, Ő is felkerekedett, és lépkedett mellettük.

  Gyorsabban haladt a menetnél, s ahogy soronként elhaladt az emberek mellett, mindenkire rátekintett hosszan, mintha üdvözletét fejezné ki, "odaköszönt".
  Így tette ezt egészen a sírhelyig.

  Ott átment a szemközti sírhalomhoz, ráült két hátsó lábára és tutulni kezdett.
  Így tette ezt végig, amíg a szertartás tartott.

  

  Folytatás...

  Bubu79 16 éve 6

• Lord - Virágdal a XXI. Századból

  Zsenge ifjúságom egy meghatározó hazai zenekara volt - rengeteg szép dallammal, gyönyörű dalszövegekkel és utánozhatatlan előadásmóddal.

  Ez a dal egyik kedvencem Tőlük - sok másik mellett - Vándor, Szemedben a Csillagok, Csönddel üzenek, Kisfiú - és sorolhatnám napestig, hiszen hosszú fenállásuk alatt rengeteg olyan zenével lepték meg rajongóikat, melyek mindegyike megérdemelne egy-egy saját ódát, mit zenghetnék róluk...

  Egy grafika eredetiben - köszönet érte az alkotónak. Kisebb változatát próbáltam beilleszteni több képfeltöltő oldalról is, de nem jött össze, így maradok csak a linknél

  Magát a grafikát a www.lordinfo.hu-n találtam, ahol sok érdekesség található meg a zenekarról és cirka 35 éves fennállásáról.

  Lord - Virágdal a XXI. Századból

  Folytatás...

  Bubu79 16 éve 0

• Éjszakai frász

  Éjszaka volt.

  A Hold fénye sejtelmesen ragyogta be a tájat miközben főhősünk bőszen kutatott holmi betévedt idegenek után az éj csendjében.

  Mert csend volt, amolyan vihar előtti fajta, amikor valahogy érzi az ember, hogy ott motoszkál a sötét mélyén valami, ami csak rá vár - valami, ami baljósan árnyékolja be még a Hold fényét is...

  Éjfél körül járt az idő - álmos nyugalomnak nyoma sem volt, noha mint említettem volt csend uralta a tájat.

  Egy tétova lámpa pásztázta csupán a környező fákat és a kerítés tövét - egy tétova lámpa, mely egy mancsban kelt életre...

  Nem hallatszott más, csak mackó zihálása és szentségelése, hogy nem hozta magával a vastagabb bundáját, mert hűvös volt - vizuálisabbaknak mutatva ilyen hideg...

  És aztán egyszercsak meghallja...

  Valami morog a félhomályban. Valami szuszog. Valami egyszerűen a frászt hozza mackónkra, ki ekkor már nem is olyan tétován pásztázza a környéket lámpájával, kutatva a hang forrását.

  Csámcsogás, szuszogás, morgás - mintha csak valami horrorfilmbe csöppentünk volna...

  És sehol semmi - itt-ott elvétve egy nyikorgó madár hang - kéne kirakni szalonnát, hátha meglenne a természetes kenése eme nyekergő torkoknak...

  Folytatás...

  Bubu79 16 éve 21

• Kedd...

  Átlagos napnak indult - olyannak, amitől tucatból egy érzése támad az embernek este, amikor végiggondolja a nap történéseit.

  Szabad nap lett volna, de a szokásos éves munkavédelmi oktatás miatt néhányan felkerekedtünk - kollégákkal - és Székesfehérvár felé vettük az irányt.

  Az oktatás hangulatos volt, mint mindig - kis gyártörténeti eszmefuttatás ( sokadszor hallva kicsit türelmetlenné válik az ember ), pár szó a cég fejlődéséről, holmi gyáregységek kiszervezéséről, de ki a bánatot érdekel az ilyesmi, amikor mindez csak azért van, hogy megközelíthessük a saját berendezéseinket, hogy szükség esetén beavatkozhassunk ( egyébként távfelügyelt a rendszer, karbantartáskor és ellenőrzésekkor igényel csak személyes jelenlétet ).

  Szóval minden megy a maga kis unalmas medrében és véget is ér - bár néhányszor úgy tűnik a végtelen körmondatoknak nevükhöz méltón sosem szakad vége...

  Irány haza - irány a 62-es út, Seregélyes felé.

  Szokásos hét közbeni forgalom - pár teherautó, néhány kamikáze, akik úgy gondolják, a legjobb ott előzni, ahol az előttünk lévő útszakaszból lehetőleg semmit, vagy alig látni - kockázat az élet sója...

  Előttünk lassít a kocsisor - majd araszolni kezd. Keressük okát, de senki nem lát semmit - mígnem egyszer csak feltűnik a baloldalon pár villogó kék lámpa - egy mentőre szerelve.

  Folytatás...

  Bubu79 16 éve 3