Bevezető mese

A sors szeszélye folytán beléptem a Cumigyár munkásainak táborába.

Az egyik műszakvezető bevitt az étkezőbe. Kaptam egy rövid kiképzést, hogy mit nem szabad, és mi az, ami tilos.
Fél füllel hallgattam, egyetértően bólogattam, tetszett neki. Közben lehetetlen volt nem észrevenni, hogy kihasadt műanyag burkolatú székeken ültünk, és aki nem disznó emlőin nevelkedett, nem szívesen étkezik ilyen koszos körülmények között.

Takarító személyzet nem volt, a melósnak meg nem volt kedve fizetés nélküli túlórában takarítani. Sokan mégis ott ettek, viszont velem együtt akadtak olyanok is, akik soha. Nos igen, ez származás, neveltetés kérdése.

Miután átestem a minden szükséges tudást kimerítő oktatáson, beosztottak egy szaki mellé, hogy eltanulhassam tőle a magas kvalifikációt igénylő tudást.
- Benyomod, bezárod, megnyomod a zöld gombot. A másik gép nyit, kiveszed, leteszed, benyomod a másikat, bezárod, megnyomod a zöld gombot. Amit kivettél, azon van a cucc, lekeféled róla a sorját, letologatod róla a terméket, aztán van időd levegőt venni. A másik gép nyit...

Két nap múltán egyedül melóztam, két gépet kellett kiszolgálnom. Mint minden friss belépőt, engem is lestek, aztán közömbössé váltam. Tettem a dolgom, beleszürkültem a melóba.

Pár napig csendben voltam, aztán előtört valós énem. Váratlanul elkezdtem hangosan kornyikálni, hogyaszongya...
- Ha meghalok, ne szólj hozzááám...

Elképedt arcok, fakó tekintetek. Aznap csodámra jártak. Nem szóltak hozzám, nem babráltak, de minden melós megfordult a közelemben, és a szemükben látható volt a szánalom.
Kiderült, hogy bolond vagyok. Később megerősítettem társaimat hitükben. Arra viszont nem számítottak, hogy ez ragadós. Eljött az az idő is, amikor a közelemben lévő gépeknél mindenki gajdolt, no persze mindenki mást. Élmény volt.

Egyszer megállt egy vezír a gépnél, és megpróbált lebeszélni a danászásról. Elmondtam neki, hogy a többiek már megszokták, sőt, kontráznak, és nem ártunk vele senkinek. Elgondolkodott, legyintett, aztán ment dolgára.

Az is élmény marad, amikor a mindenható főnökasszony megkérdezte, hogy tetszik-e a meló. Visszakérdeztem. Őszintén válaszoljak, vagy azt mondjam, amit hallani akar. Kitalálható, őszinte választ akart hallani. Röviden előadtam, hogy talán a világon nincs, aki erre a büdös, lélekölő, meg nem fizetett, egészségre káros munkára vágyna, nem tetszik. De munka, elvégzem becsülettel.
Paff lett a nő, és szó nélkül távozott...

Egyelőre ennyi. Tolulnak az emlékek, majd beosztom.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Szeretem az ilyen történeteket a maguk módján, fiatal korom ellenére nekem is lenne számos hasonló sztorim, de nincs erőm leírni őket...

when the sun shines, we'll shine together

Na, akkor előszedem én is az emlékeim. Majd az érdemesebbek közül válogatok.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Szerintem pedig erőt vehetnél magadon, és közkinccsé tehetnéd élményeid.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Jónak tűnik, figyelőre tettem

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Azt figyeld meg, ha belelendülünk.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Arra várok

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Hát nem raktak át valahová máshová, ami jobban tetszett volna?
A dolgozók elégedettségét szemmel tartó üzemek minden bizonnyal így tettek volna.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

A vulkanizálók nem igazán válogathatnak. Adott a csarnok, és benne a gépek. Mindegyikben forró a szerszám, 180-200 fokos, mindegyikből dől a füst, a gumigőz.

No persze volt pár részleg másik csarnokban, helyiségben, ahol emberségesebbek, lazábbak voltak a körülmények, de oda csak kihalásos alapon lehetett bejutni.
Nekem sikerült. Idővel átkerültem egy olyan részlegbe, ahol ugyan három gépet kellett kezelnem, de sokkal nyugodtabb meló volt.
Később pedig sikerült átminősíttetni magam síkköszörűssé, mivel esztergályos szakmám van. Na, az már tényleg megfelelt, és nyugdíjazásomig kivételezett elbánásban részesültem.

Az is megér egy misét, hogy mivel bárhol alkalmazható voltam, beosztásomtól függetlenül más feladatot is el kellett látnom. Amolyan Jolly Joker lettem. Ebben az volt a jó, hogy tényleg békén hagytak, bár akadt időnként problémám néhány akarnok főnököcskével.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Igen-igen, olvastam amikor erről írtál.

Pár vezetődet pépesre lehetett volna verni, amiket meg nem engedtek maguknak.. :/

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Nézd, én a szelíd ellenállást választottam, nem kenyerem az erőszak.
Amikor már megtehettem, az értelmesebbnek tudomására hoztam, hogy nem vagyok ellensége, de nem tűröm, hogy felettem uraskodjon, ha utasításaival gátolja a termelést. Megértette.
A kicsit csökkentebb értelmű, ebből adódóan agresszív, akaratos górét pedig közröhej tárgyává tettem. Nem lövöm le a poént, bizonyára sort kerítek rá, hogy elmeséljem a történetet.

Csoffadalom írását érdemes elolvasni, hűen tükrözi a cumigyári mentalitást, bánásmódot.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ja-ja, azt is olvastam.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Bár nem cumigyári történet, elmesélek valamit.

Anno a Hungarocamionnál voltam esztergályos. Egyszer beszédült egy fószer a műhelybe, köszönés nuku, egyszerűen rám förmedt, hogy csináljak neki valamilyen bigyót. Mondtam neki, hogy szóljon a csoportvezetőnek, majd ő kiadja a munkát, és ha én kapom, meg fogom csinálni. Rögtön hülye taknyos lettem, mondta az áldást, éppen csak anyámat nem emlegette. Dolga végezetlen eltakarodott.
Megkérdeztem a kollégákat, és megtudtam, hogy az autószerelők egyik csoportvezetője az illető, még a nevét is megmondták.
Felmentem a szakszervezeti irodába, ahol az öltönyös elvtársnak bemutatkoztam, és előadtam hasgörcsöm. Megkérdezte, hogy kiről van szó, és hogy én melyik műhelyben dolgozom. Aztán azt mondta, hogy menjek vissza a műhelybe, intézkedni fog.
Fél óra sem telt el, megjelent az öltönyös szakszervezetis, oldalán a velem szórakozó csoportvezető kullogott.
Akkoriban nem volt csoda, a csoportvezető bocsánatot kért tőlem, kézfogással, harag nélkül köszöntünk el egymástól. Az öltönyös bólintott, mindkettőnkkel lejattolt, és ment dolgára.

De szép lenne, ha ma is védené valaki a melóst...

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Manapság ilyen nincs. Hol élünk mi, Úristen!

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Ott, ahova rengetegen vágytak. Azóta lehet, hogy visszasírják a régi szép időket.

Lassacskán mesélhetnél már valamit, nem gondolod?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Már írom.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Esztergályos Vakegérke, Üdv !
A papám is esztergályos volt, az LKM-ben, Lenin Kohászati Művek, okos volt, újításai voltak, mindig elő akarták léptetni, de ehhez be kellett volna lépnie a pártba. Mivel nem volt rá hajlandó, megmaradt a gép mellet. Intelligens, művelt ember volt, és a humora....majd egyszer mesélek róla.

Szakszervezet ? Az én szakmámban nem is tudom, van-e olyan. Kézműves Kamara, az igen. Az idén kötelezővé tették a tagságot. Regisztrációs díj : 5000 Ft. + tagsági díj. Ha valaki nem fizet, adótartozás címén az APEH behajtja. És mit kapunk,ha már kötelező, és tagok vagyunk ? Hááát, tájékoztatót, pl., hogy mikor lesznek a rendezvények.......

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Szóval jól lehúznak titeket.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Hogy lehúznak ? Az nem kifejezés !
Ugyebár, kötelező a minimálbér után járulékot nyugdíj, eü., szja fizetni. De ! Januártól szakmai minimálbér. Tehát, a tavalyinál jóval több a járulékok összege. És még ez is semmi ! Mivel nekem érettségim van, kb. 7 ezerrel többet fizetek be, havonta ( ! ) . A kolléganőm röhög, hogy : áááh de jó, hogy nem mentem el a magyar ( ! ) pótérettségire ! Ugyanazt a munkát végezzük. Óh, de jó is a vállalkozóknak ! Halleluja.... És, 10 éve nem voltam szabadságon. Arra már nem telik.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

WP 250

A szóban forgó fröccsöntő gép a Werner & Pfeider cég gyártmánya. A gép Cumigyári pályafutásáról fogok mesélni. A céghez nagy változások után került. Épp magas szintű üzem össze vonás folyt nálunk. A Sajtoló 1-es és 2-es üzemet egybe olvasztották és kellettek az új gépek. Az "új" ez esetben azt jelentette, hogy német országban már a roncs temetőbe volt kidobva, onnan hozatta a tulajdonos, nekünk, mint vadonatúj gépet. A sokat látott szakik is csak a fejüket csóválták mikor meglátták.

Persze a magyar szakértelemnek köszönhetően alig 1 hónap alatt üzemképes lett a gép, lehetett dolgozni rajta. De hogy! Azt nem tudták ugyanis megoldani hogy a hidraulika ne engedje pár millimétert süllyedni a szerszámot nyitás után, ez miatt nagyon gyorsan kellet lekezelni, nehogy lezuhanjon és összetörjön. Az nem tett volna jót ugyanis ha kb. fél tonna rázuhan a drága szerszámra.

Hónapokig figyeltem a gépen dolgozókat, majd egy szép nyári napon utol ért a végzet. Műszak kezdésnél a főnök közölte velem hogy be kell tanulnom a WP 250-es gépre. Köpni nyelni nem tudtam a meglepődéstől. Egyrészt addig csak tapasztalt és már jó pár éve ott dolgozó embereket tettek rá, másrészt komolyan kellett sietni a lekezeléssel, az említett ok miatt. Harmad részt meg én alig 2 hónapja jöttem vissza a katonaságból és még a többi géphez is szoknom kellett, nem hogy egy "újat" megtanulni. Tiltakozni persze nem volt értelme, vagy vállalom, vagy mehetek haza a pi..ába. Úgyhogy vállaltam és egy öreg kollégával elindultam a géphez. Fél óra alatt elmutogatta mit kell csinálni és otthagyott egyedül. Vért izzadtam olyan ideges voltam. Féltem hogy rám szakad a szerszám miközben lekezelem, féltem hogy tönkre teszek valamit, féltem mindentől.
Csodák csodájára nem szakadt a nyakamba a szerszám, viszont sok selejtet csináltam, legalábbis én azt hittem. Mikor nagy kegyesen visszajött a kolléga, rögtön leordította a hajam hogy miért dobálom ki a jó terméket. Ugyanis az a termék volt a gépen, amelyiknek ha nem hiányzott a fele az már jó volt. Én meg kidobáltam a rossznak vélt jó darabokat is.

Egy előnye volt a gépnek, hogy csak kétféle terméket gyártottak rajta. Az egyik egy 54 lenyomatos, nem túl nagy és bonyolult termék. Egyszerű volt gyártani, a gépet is egyszerű volt kezelni. Talán még szerettem is csinálni. A másikat viszont nem. Az 144 lenyomatos volt, nagyon érzékeny alap anyagból, nagyon bonyolult gyártással. Mind a 144 darabot egy hatalmas szerszámból kellett levegő pisztollyal kifújatni, már ha volt levegő az üzemben. Volt hogy 3-4 napig nem volt levegő az üzemben, ilyenkor egy kis fa darabbal kellett kinyomkodni a terméket. Eleinte a pisztoly cső rézből készült. Mondanom se kell a puha gumit rendesen széttépte. Hosszú hónapok után jöttek rá az okos emberek, hogy műanyagból kellene legyártani. Én már az elején mondtam hogy műanyagból kéne lennie a csőnek, hogy ne sértse meg a terméket, de persze kiröhögtek hogy hülye vagyok. Aztán csak igazam lett. De jutalmat vagy elismerést nem én kaptam, hanem a technológus, aki áldozatos munkával kiderítette a selejt keletkezésének okát.

Az alapanyag meg beégős volt, ha 5 percnél tovább állt a gép munka nélkül, olyan szinten bele rohadt az anyag hogy több órába telt kijáratni. Akkoriban ez volt az egyetlen egy gép amit csak úgy lehetett elhagyni ha leváltanak. Cigizni, kajálni, kakilni-pisilni csak így lehetett elmenni. Az egyik ilyen esetről már írtam az eredeti cikkemben, amikor a nagy vezér küldött el a jó édes anyám hátsójába, mert el mertem menni váltás nélkül kajálni és beégett az anyag.

Jó pár hónapja csak azon a gépen dolgoztam, beletanultam és egész jól ment a kezelése. Egy nap elkezdett a hidraulika rosszalkodni. Már nem csak pár centit engedett el nyitás után, hanem 20-30 centit, majd nagy csattanással vissza rántotta a szerszámot. Szóltam a főnöknek hogy baj van, majd jó egy óra múlva oda is jött. Jól leugatta a hajam hogy ez miatt miért kellett oda hívnom, tudnak róla és már meg is van rendelve az alkatrész német országból. Hiába mondtam hogy én erről nem tudtam, csak ugatott és elzavart melegebb éghajlatra.

A következő héten már más volt a főnökünk, ő mondta nekem, hogy jobb ha a fejemre esik rá a szerszám és nem a kezemre, mert temetést olcsóbb fizetni a cégnek mint életjáradékot. Ezt halál komolyan gondolta. Nekem és kollégáimnak hosszú hónapokig kellett még dolgozni az életveszélyes gépen, mert az említett alkatrész nem érkezett meg. Aztán egyszer leszakadt a szerszám. Hála Istennek senki nem volt alatta. Persze a szerszám széttört és lehetett újat gyártatni. Az alkatrész még azon a héten megérkezett, be is szerelték, de nem lett jobb.

A szerszám ugyan úgy mocorgott, mint kiderült a hidraulika vezérlés is hibás, azt is cserélni kellene. Újabb jó pár hónap után meg is érkezett az alkatrész, addig így kellett dolgozni rajta. Összesen jó egy évet dolgoztam ezen a gépen, majd váratlanul átraktak egy másik, ezúttal tényleg vadi új gépre. Nemsokkal ezután a WP 250-es gép eltűnt az üzemből örökre. Mint azt megtudtam, kivitték Romániába.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Jesus.. mik nem vannak..

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Ezek vannak.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Ezek ám.

Még friss voltam a Cumigyárban, amikor majdnem tragédiába torkollott a szerszámosok hanyagsága.

A szerszám általában két darabból áll. Ezeket zárja a hidraulika, befröccsen a forró nyers gumi, aztán ha lejárt az idő, a két fél szerszám eltávolodik egymástól, a vulkanizáló pedig kiszedi a terméket, kipucolja a szerszámot, újra indítja a folyamatot.

Nem neked magyarázom, csak értse más is.

Vízszintesen záródó szerszám esetén nincs különösebb probléma, de a függőlegesen záródóknál észnél kell lenni. A rögzítő csavarok kilazulhatnak, de még az is lehet, hogy szerelméről álmodozik a szerszámos, és elfelejti meghúzni őket. Mivel cirka három perc a ciklusidő, nem kell sok idő a tragédia bekövetkeztéhez.

Nos, függőleges hidraulika, melós kiszedte a terméket, amelyhez bizony vállig eltűnt a karja a két fél szerszám között. Épp végzett, az utolsó darabokat rakta a fémasztalra, amikor a felső szerszám hatalmas dörrenéssel lezuhant.

A nem "vasas" képzettségűeknek mondom, nem piskóta egy ilyen darab. Súlya akár több mázsa is lehet, és üzem közben 180-200 fokra van hevítve.

Mi maradt volna a melós karjából, ha pár másodperccel lassúbb?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ahha.. ez kábé olyan lehet, mikor a processzorhűtőt/gépet takarítom, aztán a procihűtő ventilátorának a vezetékét elfelejtem visszadugni az alaplapra.
És közben nem értem, h miért áll le a gép mondjuk úgy fél óra múlva..
Hát elfelejtettem visszadugni a tápkábelt..

Mondjuk egy ilyen csavar meg nem húzásánál azért, ahogy írtad is, egy szemöldök-összeráncolásnál azért súlyosabbak lehetnek a következmények..

[ Szerkesztve ]

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Holy shit! Oh my god!
Romániából vajon hova vitték? Talán egy wellness hétvégére a 3. világba......

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

" Mi maradt volna a melós karjából, ha pár másodperccel lassúbb? "
Ezt inkább nem képzelem el.
Gondolom, kevesen ússzák meg baleset nélkül a gyárban.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

A legkisebb sérülés az égés. Persze ebből is van súlyosabb, de ez fordul elő gyakrabban. Anyám tavaly a csuklóját törte egy rossz helyre tett acél lemez miatt, amiben megbotlott és elesett. Azt, hogy ki tette oda azt a lemezt, azóta sem tudni. Hallottam, hogy pár ember tudja ki volt a tettes csak nem mondták el, hallgattak mint a sír. Ennyit a kollégákról.

A balesetek megelőzésért semmit sem tesznek. Munkavédelmi eszközöket adnak, de úgy mintha a fogukat húznák. Kesztyűt adnak, de karvédőt azt csináljon magának a melós. Holott a raktárban rengeteg originált karvédőt tárolnak, csak basznak oda adni a melósoknak.

Kesztyűt úgy kaptam nem egyszer hogy ki kell tartania két hétig minimum annak az egy párnak. KÉT HÉTIG! Volt olyan termék ami napi két kesztyűt is megzabált. Sőt olyan is, amihez egy nem is volt elég, még kettőben is égette az ember kezét. Erre az volt a válasz hogy gyorsan kell lekapkodni a terméket és akkor nem égeti meg a kezét a melósnak. De ha sebtiben kapkodta le az ember, akkor megsérült a termék. Ha lassan, szarrá égett a keze. Válassz.

[ Szerkesztve ]

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Sérüljön a termék, bármi legyen is az. Ha nem engedik, hogy kesztyűs kézzel bánj vele....
Szakszervezeti tag voltál?

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Szakszervezet nem volt. Amikor először dolgoztam ott még létezett, emlékezetem szerint. De amíg volt sem ért semmit.

[ Szerkesztve ]

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

6-7 éve még volt szakszervezet. Egy irodista nő járta végig a csarnokot, és mindenkivel beíratta, hogy kit javasol vezetőnek. Mikor engem molesztált vele, egyértelműen kijelentettem, hogy nem jelölök senkit. Válasza nem lepett meg, mely szerint úgyis mindegy, de valakit muszáj beírni.
Kalligrafikus betűkkel beírtam, hogy Solymosi József.
A nő vörös nyakkal távozott.

Pár nap múlva kihirdették az eredményt. A teljhatalmú főnökasszony lett a szakszervezeti vezető. Az a személy, aki bármi áron kihajtotta a melósokból a maximumot.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ezért írtam, hogy amíg volt szakszervezet, sem volt semmi haszna és értelme.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Egy melóst nem lehetett megválasztani ? Ha mindenki Solymosi Józsefet írt volna be, mi történt volna ?

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Botrányba fúlt volna a dolog. Vagy érvénytelenné vált volna a szavazás, vagy ha nem, hát megcseszhettem volna a pozícióm.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Vagy elszalasztottad életed legnagyobb lehetőségét ?
Funkcionárius helyett cincoginárius lettél. De jobb is így.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Anno be akartak szervezni a pártba. Na, az lett volna hatalmas lehetőség. Ingyen elvégezhettem volna a pártiskolát, megbukni nem lehetett. Akár független párttitkár is lehettem volna a cégnél.
Meglehetett volna mindenem, mégis nemet mondtam.

Akkor még nem így neveztem, de igazad van. Cincoginárius lettem, és tényleg jobb így.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Cincogj csak, Egérke, én meg majd kuncogok.
Manfred Mann

Ez a kedvencem tőlük.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Ezt hallottad már?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Nem, nem hallottam még, de tetszik.
Most itt lenne jó....

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Vagy itt.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Lehet, hogy még mindig Románföldön van az a gép és őrzik, mint az aranyat...
Jó írások mindkettőtöktől, élveztem az olvasást.

cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!

Vagy ezen a koncerten

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Ahol nincs munka, nincs kenyér, ott az emberek képesek akár a halálba is menni, ha csak egy parányi esélyük is van, hogy megússzák élve, és etetni tudják gyermekeiket.
Átérzik ezt azok, akik azt a rohadt gépet idehozták, majd Romániába vitték?
Szemét áron megvehető volt, és hasznot hoz. Majd a magyarok szívnak vele. Ha ők sem, irány Románia.
Ha valamelyik melós megsérül, lerokkan, vagy meghal, nem gond. A gép tartozéka. Rá lehet lőcsölni, hogy nem tartotta be a balesetvédelmi utasításokat.
Lelkiismeret? Az nincs, meghalt a pénzhajhászat oltárán.

Lesz még mese, csak most kezdtük. Még nekem sincs fogalmam róla, hogy mikor érünk a végére.

moonlight115: Nagy buli lehetett.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Úgy tudom onnan tovább vitték Ukrajnába. Azután meg szerintem vissza a roncs temetőbe.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Amikor felvételre jelentkeztem, a teljhatalmú főnökasszony nem győzött agitálni, hogy a cég területén található Kft-nél vállaljak munkát. Ők adják a Cumigyárnak a melósokat, tehát minden stimmel, csak máshonnan kapom a fizetést.
Határozott "nem" volt a válaszom. Vagy a cég, vagy már megyek is haza.

Nyertem, bár létszámstop volt.
Bár várnom kellett vagy két órát, a cég teljhatalmú ura betelefonált, így én is szóba kerültem, és bizonyára ráérzett rendkívüli képességeimre, így személyes engedélyével mehettem az üzemorvoshoz alkalmassági vizsgálatra.

Hogy ez miért poén?
A Kft nem követelt alkalmassági vizsgálatot, válogatás nélkül alkalmaztak bárkit. Ez már eleve gyanús, majd visszatérek rá.

Szóval a dokinéni megtaperolt, sóhajtoznom kellett fonendoszkópjának, aztán olvasnom is kellett volna a látásvizsgáló táblát. Elnézést, szemüveg nélkül nem megy. Menjen haza érte. Mentem, hoztam, olvastam. Kartonomra bevezették, hogy szemüveggel dolgozhat. Ezért küldtek haza?

Kész, alkalmas voltam, elkezdhettem melózni. Megegyeztünk az időpontban, és mivel óra negyven volt a kezdési idő, pár perccel előbb érkeztem. Jött is a letolás, hiszen félkor már ott KELL lenni, hiszen géposztás, munkalap kitöltése, váltás, miazmás.
Ahamm. Szóval a nyolc óra munkaidő mégsem stimmel? Nem.
Az meg a másik fele a dolognak, hogy műszak végeztével nem lehetett megpucolni, ki kellett várni szépen az óra negyvenet, és csak akkor volt szabad lehúzni a terminálon a mágneskártyát.
Szóval a nyolc óra munkaidő megnyúlt picit, és ugyan járt húsz perc kajaidő, nem biztos, hogy kaptunk váltást. Ebből eredően a melós vagy éhezett, vagy szorgos tevékenysége közepette nyomott magába pár falatot, amit nem vettek tőle jó néven a górék.

Szóval a Kft.
Falkában vitték körbe a műhelylátogatáson a leendő melósokat. Jó részük úgy döntött, hogy eszében sincs ilyen körülmények közt melózni. A maradék munkába állt. Kiosztották őket a stabil melósok közt, oktassák ki őket a teendőkre. Volt nyafi, meg juj, megégette őket a forró szerszám. Másnap páran már be se jöttek. A következő lemorzsolódás cirka egy hét után történt.
A tuti viszont a fizetésnap volt. Akkor jöttek rá, hogy a rózsaszínre festett jövő, a nagy lóvé csak kamu volt.
Ritka kivétellel szép lassan elfogytak egy szálig.
Aztán ismét jött egy falka, aztán egy újabb falka, és mi fásultan vettük tudomásul, hogy már megint be kell tanítanunk fölöslegesen olyanokat, akik úgyis hamar lelépnek.

Ami pedig azt illeti, a Kft elhitette a melósokkal, hogy hivatalosan melóznak. Ha kölcsönhöz, vagy hitelhez kellett igazolás, azt adtak neki. De láttam sírni idős embert, aki nyugdíjba ment volna, viszont nem szerezte meg a jogosultságot, mert a Kft-nél töltött munkaviszonyának sehol nem volt nyoma.

No, majd mesélünk még...

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ó, az emberkerekedő kft és a társaik.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Úgy bizony. Érdekes, hogy párszor jött ellenőrzés, és érdekes módon mindent rendben találtak.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

A fritzen ezért is balhézott a zolika, kitalálta a 40-től 45-ig tartó munkaidőt. Amíg mindenki más mehetett haza 40-kor, addig mi gépesek 45-ig melóztunk és csak utána mehettünk. Eleinte szar volt, mert ugye megszoktuk, hogy páran már félkor, fél előtt váltottak. A"szeretett"műszak vezetőim külön élvezettel szórakoztak a teljes sor megelőzésével a terminálnál. Persze nekik nem kellett betartani a 45-ös távozást, lehúzhatták korábban is a kártyát, csak a melósoknak kellett betartani a szabályokat minden körülmények között.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Nem volt sikeres a mesém.

Sebaj, majd a tiéd felkelti az érdeklődést, feldobja a topicot.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Hát vagy nem, ki tudja?

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

És ha nem, akkor mi van?
Mesélgetünk saját örömünkre, közben talán szórakoztatunk másokat.

Te jössz.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)