azt hiszem nyomdafestéket tűrő formában sikerült bepötyögnöm a tömör véleményem

#2: látványos filmek közül ott van számomra mondjuk a baraka, 18 éves film és az a látvány nekem untig elég, amit abban a filmben lehet látni... ne érts félre: szeretem, ha látványos a film, de ha pusztán ennyi van csak benne, azt nem szeretem... márpedig sajnos egyre több az ilyen... lehet látványos, szórakoztató, könnyed a film, de a sztorira is ügyeljenek már oda, mert anélkül számomra nem sokat ér... megnézem és 2nap múlva nem tudok róluk már beszélni, mert törlődik a fejemben

[ Szerkesztve ]

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

A 3D-t én sem szeretem. Részben azért, mert szemüveges vagyok, részben meg azért, mert kényelmetlen érzés a szememnek.

Ettől függetlenül nagyon szeretem a látványos filmeket. Nálam épp az a kikapcsolódás, hogy nem kell semmin sem gondolkodnom, csak bámulok ki a fejemből és csodálom a látványt. Ha valami tartalmasabb történetet akarok, előveszek egy könyvet.

***

Hollywoodot nem értem, tényleg. Hiszen készülnek az USA-ban olyan látványos CGI-k, amiknek művészi megvalósítása van, és bár csak snittek, a 2D-s monitorra tervezve, mégis álleejtősebbek a legtöbb überháromdés filmnél. Igen, sajnos nem tudom itt sem kihagyni a WarCraft cinematicok említését. De csak nézzük meg a Wrath of the Lich King trailerét, és képzeljük csak el, ha a látványos filmek ilyen minőségű megvalósítással kopogtatnának az ajtónkon.

De sebaj. Én azt mondom, maradjanak csak ilyenek addig a hollywoodi filmek, míg nem jövök én, legalább kisebb lesz a konkurencia.

Egyébként a napokban újranéztem a Leon, a profit. Eszméletlenül megható a film, hagyomános technikájú mestermunka.

[ Szerkesztve ]

Szerencsére régi filmeket szeretem, talán nincs is olyan film a kedvenceim között ami 2000 után készült volna. De a legjobb kedvenceim 70-80-as évek.

A pornónál aztán tényleg a sztorin van a hangsúly.

Rockbandám: https://fb.me/scharlotterhodes *** Gitárelektronikai műhelyem: https://www.fb.me/goosetgitar

Nem vagy öreg bútordarab, szerintem. A 3D-t fenntartással kezelem. Néhanapján jó elmenni a moziba megnézni valami újdonságot, de egyébként nagyon fárasztó a szememnek és nem tudom normálisan érzékelni sem (szellemkép). Az új filmek (2000 utániak) többségében inkább a látványra mennek, mint a történetre. Egyszer nézhető kategória 90%-ban és 50%-ban megbánom, hogy egyáltalán időt szántam rá.

"Nem tudom, hányas a kabát nekem, Kakaógengszter rég a nevem, mint az a napközis, ki jól lakott..."

A játékok is elmentek ugyanebbe az irányba legalább is szerintem.
Fújja az aszfalton a szél a falevelet aminek kirajzolódnak az erezetei meg agyon van hádéer effektezve = játékélmény 0, egyszerűen NEM KÖT LE.
San Andreassal, Max Payne 2-vel tudtam 1napot játszani, a mostani GTA IV-hez megjön a kevem autókázok 10 percet meg 1-2 feadatot teljesítek és unalmassá válik.
Inkább áttértem az olyan játékokra amivel többen lehet játszani: GRID, MW1-2.

Az egyszerű ötletből is remeket lehet kihozni, ha azt úgy összehozzák. (Más kérdés, hogy általában nem hozzák úgy össze.) Hogy a fenti példámnál maradjak, ott van a WotLK intrója, ahol perceken keresztül semmi egyébről nincs szó, mint hogy Arthas fölkél, és megidéz egy csontsárkányt. Ezt mégis olyan emelkedett stílusban prezentálják, hogy művészetté emeli a kisfilmet. A képbeállítások tökéletesek, a zene világszínvonalú szimfonikus, ráadásul tökéletesen összhangban áll a vágással, kiegészítik egymást. A narrációt a Terminátor-filmek Dr. Silbermannját játszó, manapság inkább szinkronszínészkedő, nagyszerű orgánumú, szép kiejtésű és hanglejtésű Earl Boen adja, ami remek választás volt. A szövegében szintén művészi eszköz, hogy időzített ellentétben és mégis összhangban áll a történésekkel. A CGI pedig minden részletében tökéletes, de ezzel önmagában még nem értek volna el ilyen hatást.

(Csak attól félek, hogy a hollywoodi WarCraft filmben, amit egy hollywoodi rendező (Sam Raimi) fog rendezni, már túl sok hollywoodias elem lesz, kevesebb művészi megvalósítás mellett. )

Azért az érzésért, amelyet a mostani filmekkel kapcsolatban táplálsz, szerintem sem a korod a felelős. Két tényezőt tartok érdemesnek megemlíteni a témában:

-- szinte minden fontos témát ki-, fel- és átdolgoztak már ezerszer, újat mondani -- ha nem is lehetetlen, de -- rendkívül nehéz, és ezért kockázatos is; a kiadók érthető módon inkább a közepes, de biztos nyereséget preferálják,

-- annyira ingergazdag környezetben élünk, hogy nagyon nehéz bárki figyelmét másfél-két órára lekötni egy téma végigvitelével, kibontásával.

Én például -- veled ellentétben -- nagyon ritkán nézek kb. 1995--2000 előtti filmeket, egyszerűen azért, mert vagy halálra unom magam rajtuk, vagy -- s ezt különösen az ún. nagy klasszikusokra tudom elmondani -- egyszerűen röhöghetnékem támad még egy akkoriban lebilincselőnek számító thriller esetében is. Nálam nem játszik a nosztalgiahatás, ami alatt azt értem, hogy annak idején nagyon tetszett egy film, s akkor egy évtized múlva megnézve ugyanazt a katarzist élem át.

Te sejted, kik vagyunk, mi tudjuk, ki vagy.