Jó op.rendszer a Debian. Tényleg az. De meguntam. Egyszerűen minden működött benne. De tényleg minden. Na jó, az aMSN-nel volt egy kis probléma, de a compile megfelelő paraméterezésével megoldottuk. Amíg nem ismertem a Linuxot, addig jó volt, hogy megtanított az alapdolgokra. De meguntam, hogy minden működik.
Új kedvencem az Arch. Mondhatni fapados. De komolyan, ehhez képest még a Debian is legalább másodosztály, nemdohányzó fülkével, de inkább első, korlátlan piával és meztelen pincércsajokkal.
Telepítés után nem sokkal több fogad minket, mint anno Linus Torvaldsot: tty1, karakteres terminál.
A csomagkezelőben alapból minden forrás ki van kapcsolva, így frissíteni akkor sem tudnánk, ha a szépen beállított route a következő sorban nem lenne azonnal letiltva. Mintha direkt szívatnának, hogy nem hogy nincs semmi a rendszeren, de ami van, az is szándékosan le van nullázva.
És ez még csak a kezdet: csinálsz netet, frissítesz, és telepítesz valami GUI-t, mert lynx-szel nem olyan jó böngetni. Példának kedvéért én a KDE-t (pontosabban a KDEModot) tettem föl, mert Debianon Gnome-ot használtam, és ki szerettem volna valami újat próbálni.
pacman -S kde
kdm
nincs Xorg, nincsenek driverek, és ami a legrosszabb: nincs egér és billentyűzet!
3 napnyi szenvedés után, miután felraktam azokat az egér és billentyűzet drivereket, és elvégeztem azokat a beállításokat, melyekre mindenkinek szüksége lenne (ergo nem értem, miért nincs alapból beállítva) és melyeket nem biztos, hogy még egyszer el tudnék végezni, tekintve, hogy már nem tudom mit állítgattam, de a lényeg, hogy megmoccant az egér, írt a billentyűzet!
Ekkor jött a következő csapás: nem jelentkezik be!
Megint több napnyi kutatás, majd yetike hasznos tanácsával (miszerint az Archos dolgoknak az Arch fórumban érdemes utána nézni) kiderült, hogy nem fut a hal meg a dbus. Ugye ezek is olyan jelentéktelen apróságok, amik úgy se kellenek senkinek...
Ezután örömboldogság lenne, ha nem jönnének ilyen furcsaságok, hogy nem írhatok DVD-t, ha nem vagyok benne a DVD-írók klubjában (group), illetve nem szól a hang, amíg nem adom magam hozzá a "hangot használni kívánó userek" csoportjához.
Szóval az Arch tényleg nagyon az alapokról indít. Épp ezért tetszik. Lehet vele szüttyögni, és amikor végre jó, akkor boldogan hátradőlni, hogy ügyesek voltunk.
Tele van tanulni és felfedeznivalóval. 
Arch Linux, én így szeretlek!
