Ennek kicsi az esélye, de azt hiszem a valamikori őseim navahó vagy hopi indiánok lehettek.

Ma jártunk a fiammal Bánk-északon.
Ez a tájegység Bánk kiemelkedő része, belátni Bánk [lankáit], völgyeit s egyéb szemnek kívánatos szegmensét, még a kicsike kis zugokat is.
Egy idős úr nemrég mesélte, hogy 20-30 évvel ezelőtt ezt a területet még művelték a lakosok, virágoskert volt mindenütt, de mára felverte a gaz és a susnyó.
Elhagyatott földterületek, gazdátlan [viskók], az enyészet rabja e tájék.

Csak pár fotót lőni mentünk fel, meg elfogyasztani suttyomban egy tábla szalonnát, nem sejtettük, hogy ez milyen felfedezéssel jár.
Gondos előkészületek előzték meg a félnapos túrát.
Kutya letilt. Nem jöhet velünk, mert nincs póráz és ráront a fél ebkészlet út közben, tegnap is átszakította a kerítést egy borjú és marakodtak, alig lehetett őket szétválasztani.
Tábla szalonna természetesen. Erősen szalonna párti vagyok, szinte befolyásolható.
Két fej lilahagyma, fokhagyma, karaj kenyér, abrosz és kés. Nyársat majd vágok a helyszínen.
Kicsit szemerkélt az eső és párás is volt a levegő, de ha szalonnáról van szó ez nem visszatartó erő. A fiamon is megmutatkozta a szalonnasütési láz jelei, cipőt húzott és kinyitotta a bejárati ajtót.
Már a hegyről lefelé menet jutott eszünkbe, hogy nem hoztunk vizet. Kérdeztem is a fiamat, visszaforduljunk? Áhhh nem, rázta meg a fejét, mint függő, aki már nagyon szeretne szalonnát sütni. A Bánk-észak elég magasan van, esőáztatta földút, megragadt a sár a cipőnk talpán és úgy jártunk, mint az első űrturisták. Enyhe terpeszben és nehezen emelve.
A bánki [fennsíkra] felérve felhívtam telefonon a nejemet. Nokia, connect people, 3310 vs 3310.

Látsz anya? Figyelj, megpörgetem a kabátomat, nézd…hja, hőőőjjj. Kiabáltam is egyet hosszan, hogy a hang irányából következtetni tudjon.
Nem látlak benneteket, merre vagytok kb.?
A veled szemben lévő piros háztető jobb oldalán [nézz át és meglátsz].
Pont takarja a hegyoldalt a tuja, nem látlak.

A bánki müezzin elengedett még egy hosszú hőőőjjj-t és a neje visszahívta a müezzint, hogy ezt tisztán hallotta.

Egy tisztáson megálltunk a fiammal és, amíg nyársat vágtam a szalonnához, addig a fiam apró tűzifát gyűjtött és egy kupacba hordta egy kivágott fa törzse mellé.
Megterítettem, a szalonnát előkészítettem, beirdaltam s felhúztam a nyársra.
Nem tudom, most hogy leírtam a szalonna szót, még így is örömérzetet kelt bennem.
Leírom még egyszer, hogy …
Szalonna háhhh tényleg, beleborzong a szó leírásába a hátam.
Szaloooooooooooonnnnnnnnaaaaaaaaa há-hááá ez jó

Na mindegy, rá kellett döbbennem, hogy sem öngyújtót, sem gyufát nem hoztunk magunkkal.
Így ugrott a szalonna party ma délután. Mondom a fiamnak, hogy ha van kedved, akkor sétáljunk egyet, de a sütés most elmarad. Bocs, figyelmetlen voltam, se víz, se gyufa.
Egy valamit magára adó szalonnafüggő ember ilyen súlyos hibát vétsen

Ahogy nyúltam az abrosz felé, hogy elpakoljam vissza a terítéket, valami morajló nesz ütötte meg a fülemet és egyre erősödött. Kellemes hang volt, felkeltette a figyelmemet és kizárta a külvilágot azonnal. Olyasmi, hogy ummajaaa-hééjjóóó, umahhhaaa-hőjjjéjóóó, de halkan, áthatóan és mégis jól kivehetően.
Nyahhh mondom, kellett neked hőőőjjj-özni, teleordítani a bánki nőnapot. Kiszabadult a szellem a palackból vagy mi?
A spirituális, szertartásos hang behatolt a zsigereim közé és [önkéntelenül ütemes indián táncba kezdtem].
Egyik láb ummajaaa-hééjjóóó, másik láb umahhhaaa-hőjjjéjóóó.
Egyre gyorsabban és ritmusosabban, ahogy a hang diktálta.
Lopva a fiamra néztem, [aki szintén ropta] és Ő is tanácstalanul nézett vissza a válla fölött, hogy mi ez apa? Összenéztünk és megvontuk a vállunk, táncoltunk tovább, ahogy jött a rigmus.
Rájöttem, hogy ez egy indián éneke, egy vén varázsló imája őseihez. Az élelem, a tűz és a víz imája és a hálaadásé, hogy mindig volt bivaly bőségesen. Azt senki ne kérdezze, hogy honnan, de tudtam, ennyi, átjött és kész.
Egyik láb héjjjéjóóó, másik láb ummmámááá, leguggol hőjjjéjóóó, kéz kinyújt háhhhágóóó.
Éreztem a lángot a tenyeremben, izzot, égetett belülről. A földre tenyereltem azonnal, hogy lehűtsem, de megperzselte az elszáradt füvet és füst csapott fel. Nagyon megijedtem, a fiam is teljesen elképedt. De az öreg indián megnyugtató hangon elénekelte, hogy a tenyerem tartsam a [gallyak fölé] és azok lángra kapnak. S így is lett, azonnal [belobbant] a sok száraz gally.
Levente csillogó szemmel nézett rám, hogy apaaa, ilyet még sosem láttam.
Én sem éltem át még csak hasonlót sem. Mindegy [süssünk], ha már így [alakult].
Befaltuk a finom szalonnát, zsírja a szánk szélén, lila hagymát, mint az almát.
Friss, [omlós kenyér], nem úgy van, mint szegényeknél.

Közben az indián hangja elhalkult, csak a szél járt és a madarak sipogtak.
Furcsálltam az egészet, rendkívüli volt, szerettem volna megköszönni neki a tűzimáját és az éneket, meg valami infót kérni, hogy valójában ki Ő, ha egyáltalán létezik.
Forgolódtam össze-vissza, ahogy szedelőzködtünk, nem tudtam hol keressem, honnan jött a hangja.
Mint, ha érezte volna, hogy keresem, megszólalt az öreg hangja.

-Egészségetekre az ételt.

Csak szerettem volna megköszönni…válaszoltam zavarodottan.
S még annyi, hogy nem tudnál intézni egy kis vizet? Magam miatt nem kérném, de Levente elég szomjas, tudod a szalonna nehéz étel és kicsit sós is, na meg a hagyma…

Deeeeehhhhh suttogta túlvilági hangon. Meeenjeeeteeek leee a Harcsaaa kooocsmááábaaahhh!

Hjó, rendben…
Akkor menjünk le a Harcsa kocsmába, mondtam bizonytalanul Leventének, mert nem tudhattam hallotta, amit én vagy teljesen hülyének néz.
Út közben le a hegyről nem szóltunk egy szót sem egymáshoz, elég nehéz volt feldolgozni a történteket.
A kocsmába belépve már ismét visszacsöppentünk a valóságba. Asztaloknál kedélyesen csevegő helyiek, félhangos tévé, cigaretta füst, villódzó játék automata, kellemes a hely.
Nem sűrűn járunk be, 2-3 hetente s főleg hétvégén.
Most is csak, amiatt mert az indián mondta. Nem számítottam rá, hogy megkérdezik tőlem, de készültem a válasszal s valakivel szerettem volna sürgősen megosztani a tapasztaltakat.
Ha megkérdezik minek jöttünk be, akkor simán ráfogtam volna az indiánra.
Tudod, kérj még egy sört és fogd rá a nyuszira. De nem, csak azt kérdezték, mit adhatok?
Sört és…te mit iszol fiam? Narancsot.
Nem volt szabad asztal, egy idős bácsi mellé ültünk le, akinek az arcát nem láthattuk az újság miatt, amit olvasott. A kiterített Népszabadság lapjai fölött átnézve intett, hogy nyugodtan üljenek le.
Kortyolgattuk az italt s kerültem a fiammal a szóváltást, nehogy szóba hozza az indiánt az asztalnál és lejáratva magam hülyének nézzenek. Majd megbeszéljük otthon…
De a Levente izgatott volt és ide-oda jártatta a szemét, s végül csak kibukott belőle a kérdés.
Apa! Az a hang…tudod, az indián, az ki volt?
Megrebbentek a Népszabadság lapjai és égető szempár jelent meg fölötte.

Szúrós kérdés: maguk találkoztak Tatanka Ijotakeval?

Mihhh? Néztem rá hitetlenkedve s értetlenkedést színlelve.
Nem tudom miről beszél.

Ülő Bika Bánk-északon élt valaha, Ő volt az utolsó indián.
Az egész Tildy Zoltán miniszterelnökhöz köthető, Ő adott 1946-ban letelepedési engedélyt és földet az Észak-Amerikából menekülő navahó és hopi indiánoknak.
Bánk-északon telepedtek meg a hegytetőn és ott kezdtek állattenyésztésbe, Ők látták el a régiót kecskehússal, kecsketejjel.
De volt egy kis incidens is, diplomáciai konfliktus.
Gyarmatosítók, telepesek jöttek utánuk, kiszimatolták, hogy Bánkra menekültek az indiánok.
Elfogták a hegyekben mindet, egytől egyig s faggatták a többi elmenekült indiánok holléte felől Őket. Miután nem tudtak használható információt kiszedni belőlük, elengedték mindet, s újra elfogták, de most még jobban.
Tanakodtak a telepesek, hogy mitévők legyenek, úgy döntöttek, hogy ennél jobban már nem tudják az indiánokat elfogni, így addig ölték mindet, amíg meg nem haltak.

Kivéve egyet, Ülő Bika kecskét fejt mindeközben s arra ment haza, hogy a sátrak előtt fekszenek holtan kiterítve a testvérei.
Eltemette a holtakat tisztességgel és fogadást tett, hogy bosszúja utoléri a bűnösöket.
Ülő Bika hosszú évekig élt a kecskéivel s magányosan, egyszer aztán feltűnt a helyieknek, hogy nem jön a tej, nem hozza. Felmentek a hegyre megnézni az öreg indiánt, hát a sátrában feküdt holtan, a kecskék meg jajgattak, mert napok óta nem fejte meg őket senki.
Az öreg indiánt a társai mellé temették és feledésbe merült.

Azonban néha az a hír járja, hogy az öreg szelleme visszajár és énekel.
Főleg akkor, ha a helybéliek közül valaki segítségre szorul vagy olyan hülye, mint maga, hogy szalonnasütéshez nem visz gyufát.

Mihhh? Szakadt fel belőlem a kérdés, honnan tud maga erről?
Az izzó szempár a Népszabadság lapjai fölött rezzenéstelenül szegeződött rám és túlvilági hangon bemutatkozott: Buffalo Bill vagyok [pehhheheee]