Megcsináltuk. Dömös-Vadállókövek-Prédikálószék-Dömös. Táv kb. 13 km, emelkedés kb. 450-500 m az első 4 km alatt. Kemény volt, de nagyon-nagyon jóóóóóó!
A terep nem a könnyebb fajta, néhol köves volt. Közvetlenül a Vadállókövek alatt négykézláb kapaszkodós volt a történet. Azaz, lett volna, de én bekapcsoltam az összkerékmeghajtást. Igen, végül úgy döntöttem, hogy viszem az nw botokat is, amik a mászásban nagyon sokat segítettek. Jó, amikor sziklákra másztunk ki, akkor a botokat lent hagytam a szikla tövében, de a nagyon meredek szakaszokon kifejezetten jól jöttek. Sőt, a túratársam olykor elkérte a botok egyikét, így neki is volt egy kis rásegítés a "sípályán" (így neveztük el a Prédikálószékre vezető durva emelkedőt).
Többször kereszteztünk patakot, átugráltunk a köveken, tikkadtan kutattunk valami forrás után (nem gazdálkodtunk valami jól a magunkkal hozott 3 literrel), amit aztán a túra legvégén, a Rám-szakadék tövében megtaláltunk... Útközben persze volt más forrás is, de épp egyik sem csordogált, a Király-kút is halódott.
Reggel kilenckor indultunk és este hétre értünk a kocsihoz, amit Dömösön hagytunk, a templom mellett. Papíron a táv 6 óra lett volna, de mi a Prédikálószék után, a turistaúttól kb. 100 méterre egy tisztáson találtunk egy (nem hivatalos) tűzrakóhelyet, így hát sütögettünk, ettünk, pihentünk, szóval jódarabig elvoltunk, meg aztán nem is siettünk. Csináltunk fotókat, bámészkodtunk, minden szembejövő turistát útbaigazítottunk, a végén már azt is, aki nem kérte.
Persze, a vizet megittuk, s mivel a visszafelé úton szinte minden turista megállított minket útbaigazításért, mindegyiknél megfogadtuk, hogy a következőnek csak vízért cserébe mutatjuk meg a dzsípíeszt (sima, papíralapú turistatérképünk volt).
A legnagyobb forma egy biciklis volt. A turistaút többször is az erdészet műútján vezetett, ami hol aszfaltos volt, hol csak simán földút. Az egyik ilyen köves, földes szakaszon nagyban teker velünk szemben egy tag, országúti bringával (!). Ránkkiáltott, hogy messze van-e még az aszfaltozott út. Hát, azt mondtam, hogy még 1-2 km, mert egyébként fogalmam sem volt (épp akkor értünk ki az erdőből újra az útra), de nem akartam elkeseríteni, olyan elánnal tekert hegynek felfelé... Meg se állt megvárni a választ, amit persze megértek, így csak a hátának beszéltem. "Nézdmár, csávókám megküldte a hegyet országútival!" Bátor ember...
De én is az vagyok, mert az egyszerű Reebok (reklámelhelyezés ) utcai cipőmben mentem. Mindkét nordikos cipőm csak rövidebb távon kényelmes és hasznos (max. 5 km), mert hosszabb távon mindkettő előveszi a szuperképességeit. Az egyik a sarkamat töri fel, a másik vízhólyag-képzésben nagy. Ez a cipő viszont nem sértette fel sehol sem a lábam. Egyszer-kétszer kibicsaklott a bokám a köveken, ez volt az egyszem veszélyforrása a cipőnek.

Nagyon jó kis nap volt ez! Ha már baromira formában leszek, a következő egy Királyrét-Csóványos-Királyrét menet lesz. Merek nagyot álmodni.

Itt van pár fotó.