Szia!
Nem szóról, szóra de végig néztem az ominózus beszélgetést.
Jórészt osztom Csernus gondolatait, tűpontosan írja le a magyar társadalom legkeményebb rákfenéit.

-A magammal kapcsolatos kritikáimat nyilván megpróbálom feldolgozni, megmagyarázni és -a lehetőségekhez képest- megnyugtató módon lezárni. Ehhez ritkán veszek igénybe külső segítséget. Szerencsére egoista, énközpontú ember vagyok, így ritkán kerülök konfliktusba magammal. Ez kb. a nyugodt élet receptje is nagyjából.....

-Sajnos Csernus jól írta le. Egy depressziós, kishitű, a véleményét felvállalni képtelen, irigy nép vagyunk. Persze erre mindenki bőszen reagálhat, hogy ez nincs így de nemzet szinten (tisztelet a kivételnek) bizony ez a helyzet. Másrészt egy pozitív irányba való elmozduláshoz megfelelő közeg is kellene. Amíg depressziós, ember húzza le a másik depresszióst, és amíg a média a széthúzást, a megosztottságot, az agymosást közvetíti addig erre remény sincs. Sajnos ez a véleményem......

-Úgy vélem a többség az anyagiak miatt megy külföldre. Biztos vannak olyanok is akik a vélt vagy valós igazságtalanságok, társadalmi egyenlőtlenségek, politikai helyzet miatt mennek, de pont a társadalom felépítése és rétegződése miatt, keveseknek van olyan határozottan megfogalmazott ideológiai meggyőződésük ami miatt felégetik a hidakat.
A többséget a napi megélhetési gondok, a bizonytalan nyugdíjas évek és a gyermekeik jövőjének biztosítása miatt keresnek külföldön új hazát.
Nyilván sokáig lehetne ezt a helyzetet elemezni de tudtommal a kivándorlás tendenciózusan növekszik. Ez pedig önmagában is elég sok mindent elárul......

Egyeseknek mindenük megvan. Öregek, csúnyák szegények és betegek. Másoknak semmi sem jut......