A szoftver

Az XBMC már jó ideje kinőtte az Xboxot, jelenleg Linux, Windows és OSX alatt is fut. A fő platform a Linux, ami például abban nyilvánul meg, hogy egyelőre egyedül itt van hardveres videógyorsítás, azon belül is csak az Nvidia VDPAU interface-ét támogatják (a támogatott kártyákról a Wikipedia cikkét ajánlom).

Az XBMC-nek létezik egy XBMC Live nevű verziója is, ami gyakorlatilag egy minimálra csupaszított Ubuntu + XBMC, ki lehet írni CD-re vagy pendrive-ra, arról bebootolva a gépet azonnal egy használható rendszert ad. Ha pendrive-on lakik, akkor módosítani is lehet a rendszert, arra azonban ügyeltek, hogy a gyakran írt részek (a logok meg hasonlók) ram drive-ra kerüljenek, így nem fenyegeti a flasht korai halál a túl sok írás miatt.

Magáról az XBMC-ről túl sok újat nem tudok elmondani, ismeri kb az összes létező formátumot, lejátszik mindent, mindent be lehet állítani és mindehhez egy elég könnyen kezelhető felületet ad.

Van egy médiakönyvtárnak nevezett üzemmódja is, amikor nem a nyers file-okat tolja az ember elé, hanem összeszedi a file-ok metaadatait és ez alapján lehet őket rendezgetni, automatikusan leszedi a netről a lemezborítókat meg a moziplakátokat, megjegyzi, hogy melyik sorozatból melyik részeket néztem meg - ám sajnos ezt egyelőre csak minden gépen külön tudja, azon még dolgoznak a fejlesztők, hogy egy háztartás összes HTPC-je egy közös adatbázist használhasson, emiatt nincsenek is erről az üzemmódról különösebb tapasztalataim.

Be lehet állítani, hogy a kikapcsoló gomb hatására tényleg kapcsoljon ki, hibernálja magát (ez pendrive-os rendszernél nem túl jó ötlet) vagy csak aludni menjen el - szerintem ez utóbbi a legpraktikusabb, mivel innen távirányítóval is felébreszthető és egy-két másodperc alatt magához tér.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!