Bevezetés
Nem olyan régen sikerült hozzájutnom egy idehaza szinte ismeretlen cég eme termékéhez, melynek tulajdonságait és saját, rövid véleményemet itt osztanám meg veletek.
Az angol Velocity Mobile cég eddig tudtommal 2 készüléket dobott piacra, az egyik a 103-as, a másik a 111-es, utóbbi kisebb képernyővel és QWERTY billentyűzettel rendelkezik, ugyanakkor hardver különbség nincsen a két típus között. Sajnos a cég az elmúlt 2 év alatt az említett készülékeken kívül mást nem produkált, ez sajnálatos.
Angliában a készülék 500 angol font körüli árral indult, én 30.000 ft-ot adtam érte (majd kiderül, hogy megérte-e).
Akkor a 103-asról néhány gondolat.
A gépet egy fekete dobozban vettem át, véleményem szerint nagyon elegáns, üzleti benyomást kelt ez a csomagolás. A telefonon kívül mellékeltek egy cd-t a driverekkel és alkalmazásokkal, egy USB-miniUSB adatkábelt, miniUSB töltőt 3 hálózati csatlakozóval, headsetet és egy RCA kábelt a videoátvitelhez. A telefonon takarófólia, a kijelzőn védőfólia volt, ezeket a tökéletes használat érdekében egy hét után eltávolítottam.
A mobil teljesen fekete, kivétel ez alól a fehér trackball, sehol egy díszítő elem, hacsak a logo-t nem tekintjük annak. A formája letisztult, egyszerű és visszafogott, fémet sehol nem találni. A borítása gumiszerű műanyag, ezt csak az oldalcsík és maga az előlap fényes fekete kemény plasztikja töri meg. Képeken jól látszik, hogy a tervezők nem sokat foglalkoztak a dizájnnal, használható smartphone-t teveztek, amely a gyakorlatban nagyrészt sikerült is.
Maga az előlap nagyon diszkrét, alul a két főgomb trackball kombóval és a márkajelzéssel, középen a 2,8” VGA touchscreen kijelzővel, felette a kamerával és a mikrofonnal, melynek apró rácsos kialakításán keresztül villog az elengedhetetlen készenléti piros LED, GPS vagy üzenet érkezésekor pedig egy kék pislogás is megfigyelhető. Szerintem könnyen átlátható és egyértelmű az előlap, de sajnos használat közben nagyon könnyen gyűjti az ujjlenyomatokat. A készüléket bekapcsolva megelevenedik a gyönyörű 640*480-as rezisztív érintőkijelző, fényereje és kontrasztja hozza az elvárt minőséget, a képe tűéles, színei élénkek. A trackballt szokni kell, lényegében egy gömb, amely nem forog, csak 4 irányban billen valamit nyomásérzékeny is egyben (update: forog az, csak valami eddig beszorult a mechanikában). Érdekes, meg kell szokni.
A hátlap nem egy vizuális orgia, a WM logón kívül a 2 megapixeles kamera optika, egy kicsi tükör valamint a hangszóró található. Jobboldalt a memóriakártya takaróeleme, baloldalt a kamera és a hangerő gombokon kívül egy gyorsindító is megtalálható, természetesen ezek programozhatóak. Felül a ki- és bekapcsoló elhúzós kapcsolója, alul a miniUSB csatlakozóján kívül a hátlapot rögzítő retesz és a 2,5-es jack aljzat található (update: a gyári miniUSB-s headset nem akar becsúszni a helyére, erőltetni nem fogom, az aljzata stimmel, de a fémkeret valahol ütközik. Hm. Update 2.: Újra jó, kicsit megpiszkáltam). Elég érthetetlen, de csak utóbbi alkalmas a zeneszámok fülhallgatón való megszólaltatására, ugyanis a headset a miniUSB-vel ezt a funkciót nem tudja.
Mérete 113 x 58 x 15mm, ehhez társul a 130 grammos tömeg. A ház nem nyekereg, az illesztések pontosak, kellően passzentosak, problémát 2 helyen vettem észre. Az egyik a microSD memória helye, ez ugyanis csak a hátlap levételével és a takaróelem elmozdításával érhető el, ezáltal kicsit bonyolulttá tesz a kártya ki- és behelyezését a telefonba, ráadásul a takaróelem kicsi fülére is fegyelni kell a pontos illesztések miatt. A másik maga a hátlap, amelynek rögzítése alul egy kis retesszel történik, sajnos ez a mechanizmus nem tűnik túlzottan időállónak, sűrű hátlap levétellel az hamar elkezdhet lötyögni. A stylus a jobb alsó sarokba csúszik be egy kicsi, de határozott ellenállással a végén.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
