A turbózás III.

Teljes megkerülése a műveleti erősítők utáni áramköröknek (muting circuit)

Jó ha van kéznél:
- fogó kis méretű fejjel,
- nagyító 40x,
- csipesz,
- vezeték (pl. SATA kábelből).

A műveleti erősítők (OpAmp) után található néhány áramkör, amelyeken végighalad a hang; a hangnak pedig az a rossz tulajdonsága, hogy ha adott dolgokon áthalad, akkor a minősége nem javul - ezért van értelme a fölösleges dolgok kiiktatásának. Előre jelzem, ez egy olyan változtatás, amit lehet, hogy nem mindenki kedvel és aligha visszafordítható. Hatására a hangok tisztábbá, szabadabbá válnak. Hátránya, hogy a mélyebb hangok (inkább a fő csatornán) veszítenek az erejükből, pl. a basszus nem rúg majd akkorát. Ez valamelyest kompenzálható, ha az X-Fi chip fő kondenzátorát az általam korábban javasolt 1500uF 16V értékűtől nagyobbra, pl. 2200uF 16V-osra cseréljük. Valójában ez csak akkor hátrány, ha közvetlenül fejhallgatóval nyomulunk, erősítővel könnyű kompenzálni.

Ez a módszer minden bizonnyal nem az egyetlen, de inkább az alkatrészek teljes eltávolítását választottam, mintsem valami kötögetést, ami ’háthajólesz’. A kiforrasztás gyorsabb, ha kissé a felülethez préselve letekerjük őket a panelről a fogóval. Nem baj ha törik, pattog, fő, hogy lejöjjön, a maradék roncs egy kis gyanta+cin hozzáadásával már könnyen letakarítható.

Fő csatorna: Tekerjük le a négy alkatrészt, majd a SATA kábelből készítsünk kis híd formájú átkötést. Érdemes csupasz zsinórt használni, mert forrasztás közben úgyis leolvad a szigetelése.

Surround: Távolítsuk el az alkatrészeket a kép alapján, majd forrasszuk össze a három pontot.

35 ohmos ellenállások: nélkülük picit megnövekszik a hangerő és a tisztaság. Csak össze kell forrasztani a két végét (rövidre zárni), nem muszáj hozza leszedni.

Javítása a sérült nyomtatott áramkörnek:
Sajnos meg tapasztalt módosítókkal is megesik néha, hogy a réz megsérül a panelen, ezért nem árt tudni mit is lehet vele kezdeni. Elég sokan vannak – főleg kezdők – akiket az érdekel, hogy mit hová kössön, miután megtörtént a baj. Szerencsére a felület csak egy vékony réteg lakkal van borítva, egy éles pengével vagy egyéb szerszámmal lekaparni szinte gyerekjáték, így láthatóvá válik, hogy talán nem is olyan kicsi az a felület amihez forraszthatunk, és szépen nyomon követhető a réz iránya a panelen a következő alkatrészig. Szükség esetén oxidáció ellen be lehet vonni körömlakkal a felületet. Nyilván a felkészültebbeknek van jobb megoldásuk.

Ha furat sérült meg, akkor egy vékony vezetéket lehet forrasztani a megmaradt rézhez és átvezetni a lyukon a másik végét, majd a kondenzátort behelyezve lehet forrasztani, mintha misem történt volna. Kevésbé látványos, de egyszerűbb és jobb módszer a panel másik oldalát igénybe venni és az alkatrész saját lábát használni. Vannak még egyéb variációk is.

Az angol fórumon írta az egyik módosító, hogy sikeresen lekattintotta az ónszívóval az egyik SMD alkatrészt, amit visszaforrasztott és működik. Baj akkor lehet, ha elrepül valahova vagy eltörik és nem tudni mi is valójában. Le lehet szedni egy másikat a szomszédos áramkörből mert egyformák, és kimérhető ha van mivel. A kiforrasztás nehézkes és lehet kiüti az alkatrészt, a fogó szinten necces tud lenni. Szerencsés szerencsétlenségemre van egy halott XtremeMusic a birtokomban és kimértem az alkatrészeket. Ha pótolni kell és nincs más, a közönséges 1/4Watt metál-film ellenállásokat és NP0 kerámia kondenzátort használhatunk a lehetséges legrövidebb lábbal, és a legközelebbi rendelkezésre álló értékből.

Meghajtó programok:
A PAX driverek több olyan X-FI problémát is megoldanak, amelyek a meghajtó programokban vannak, beleértve a legfrissebbeket is, és tartalmaznak néhány extra funkciót, finomítást. Nem állítom, hogy minden téren szeretem őket, de érdemes lehet kipróbálni. A PAX létezéséről a kollégától tudok, aki még év elején “kölcsönvette” amit írtam, és egy linket is mellékelt az angol verziómhoz. Magyarhoz elfelejtette :-))
[link]

Egy-két trükk:
Ha csak a 2 fő hangszóróra van szükség, érdemes eltávolítani a többihez tartozó műveleti erősítőket, mert ezáltal javul a fő chip energiaellátása és ez érzékelhető javulást hoz.
A decoupling kondenzátorok lábának összeforrasztása a közép és magas hangokon kívül sajnos nem kedvez a fő csatornának, de a többinek tudom ajánlani. Legalább egy próbát megér és egyszerű is kivitelezni.

Az OPA228p 1-7-8 lábainak az összekötésével a hangja kissé finomabba válik.
Lehet érdemes a számítógépünk tápját lecserélni egy megbízható fajtára, ha komolyan vesszük a zenebonát, mert ez is hatással van arra, hogy a hangkártyánk hogyan szerepel.

Ez egy korábbi változat a házi gyártású foglalatokkal:

Ugyan az a kártya átszerelve egy kicsit másképp:

Sound Blaster X-Fi Titanium / X-FI Titanium Fatal1ty Pro

Első benyomásom, hogy ez a kártya tényleg élvezi a PCI expressz nyújtotta előnyöket. Már alapból úgy szól, mint a régebbi modellek egy kis tuningolás után. Nincs fő energiakondenzátora, mint a PCI-os testvéreinek, mert a PCI-Expressz foglalat stabilabb energiaellátással rendelkezik. Az adatokat is gyorsabban préseli át, ami számításigényesebb játékok alatt jól jön, pl. nem késnek hangok, több a hangforrás egy időben.

A fő chipet ellátó kondin kívül a többi változtatás elvégezhető és célszerű, mert a felsorolt előnyökön kívül nem különbözik egy alap XtremeMusic-tól. Hátrány, hogy főkondi hiányában a mély hangokat kevésbé lehet már manipulálni. A Fatal1ty Pro pajzsa azon kívül, hogy jól néz ki, nem sok vizet zavar, mert habár az adatokon mindenképp javít, a hallható hangokon nem igazán segít. Sajnos a hely miatt a foglalatos cserebere nem nagyon fog működni (nehezen, de megoldható), viszont a jó dolog az, hogy egy zajra érzékeny műveleti erősítőknek az árnyékolásával nem kell külön küszködni.

Az oszcillátor és kondenzátorcsere nem ütközik akadályba. Az optikai csatlakozó jól jön később, ha külső DAC irányában akarunk fejleszteni. Nem látom szükségét egy nagyon részletekbe menő leírásnak, mert többé-kevésbé ugyanazt fogjuk tapasztalni, mint a PCI-os kártyák esetében.

Oszcillátor felszerelése:
Úgy történik, mint az előbbi kártyákon, de ebben az esetben a +5V-ot az egyik feszültségszabályozóból nyertem. Földpont pedig a parányi réznégyzet a kristály jobb szélénél.

Ez csak egy bypass kísérlet a decoupling kondenzátorokon:

Titanium HD

Nem találtam semmit, ami segítséget vagy elég ötletet adhatott volna a kísérletezésben. Biztos vagyok benne, hogy van és lesz, aki jobban csinálja vagy messzebb jut. Hála a foglalatoknak, itt már nem kell vesződni forrasztással; persze ha valaki nagyon komolyan veszi a témát, lecserélheti a kritizált olcsó lemezfoglalatokat aranyozottakra.

A kristály cseréje:
Alapjában véve ugyanúgy kell eltávolítani, mint a Musicon, de a lábakat máshova kell bekötni. A jobb oldali lyukba megy az oszcillátor kivezetése, ideális földpont pedig közvetlen a mellette található kis réznégyzet. A +5V-ot a feszültségszabályozó kivezetéséből nyerhetjük. Ez egy könnyedén kivitelezhető módosítás, kezdőknek is tudom ajánlani. Az oszcillátor, ha lábait picit visszahajtjuk, kényelmesen elfér a kártya árnyékolása alatt. Ha esetleg nem kedveled azt az ötletet, hogy az energiát a feszültségszabályozóból nyeri, még mindig megoldható a külső energiaellátás egy molex csatlakozóból.

Kondenzátorok cseréje:
Eddig az egyetlen biztonságos módszernek a letekerésükét találtam. Próbáltam másképp de csak sérüléseket okoztam a panelen, ami az esetek többségében ugyan javítható, de kinek hiányzik… A kiforrasztásuk szinte lehetetlen, vagy a szükséges magas fok miatt problémás. Ha rászánod magad a kondenzátorok cseréjére, a kártya borítását a kevés hely miatt jó eséllyel el lehet felejteni.

Coupling kondik: Silver mica-t használtam, mert ennél aligha lehet jobbat találni erre a feladatra. Csak egy parányi előnyt tapasztaltam a meglévőkhöz képest. Próbáltam más értékeket is, de semmi pluszt nem ad.

Decoupling: Erre a célra nálam az Elna Silmic II a legjobb. Az egyik észrevehető változás a jobb basszus és a fülek javult komfortérzése (valahogy jobban tetszett nekem, amikor az eredeti kapacitásnak a csak a felével próbáltam. Sajnos a mely hangok így nem annyira dögösek, de még elmegy.) A kártya mindkét oldalát igénybe kellett vennem, hogy sikerüljön a trükk: feltenni az összes kondit és a két ellenállást . Az eredeti érték 560 Ohm, a kepén csak 470 Ohm látható. Beforrasztottam meg két nagyon régi típusú 0.1uF polisztirolt, ami meglepően jól jön a parányi részletek kiemelésében. Sajnos nagyobbra már nincs elég hely. Említették külföldi fórumon, hogy át is lehet simán kötni a kondenzátorok lábait, amit meg is próbáltam de nem vagyok egyáltalán elragadtatva az eredménnyel. Semmiképp nem egy előrelepés, mert a magas hangokon kívül nem sok minden marad.

Kondenzátorok a két mono OpAmp-nál: Nem éri meg az erőfeszítést
DAC körül: Parányit javul a 3D érzés a csereberével

Fő kondenzátora az X-Fi chip-nek: Ne keressük, mert nincs ilyen. Valahol olvastam, hogy az alsó sarokban van egy. Kár, hogy a RAM-hoz van bekötve.

Kondenzátorok a digitális kimenetnél: Nagy örömmel javulást tapasztaltam. Amikor jobban belemélyedtem, nem találtam semmit, ami alátámasztotta volna, hogy bármiféle hatással lenne a digitális kimenetre. Hibás, zárlatos kondenzátorom lett volna? Egy biztos, hogy sok időt elpocsékoltam, hogy egy külső DAC-ból valami normális mélyet kicsikarjak, szóval nem hinném, hogy csak elnéztem a dolgot.

Azt mondhatom, hogy a Creative a jobb kondik használatával nagy lépést tett, mert túl kevés az a javulás, amit a kondik cseréjével el lehet érni. Ha a régebbi kártyákhoz viszonyítok, nem hinném, hogy egyértelműen megéri a pénzt és az időt erre áldozni. Ez a módosítás nem egy RMAA bajnokságra készült, szóval én nem bántam meg, hogy feláldoztam a kártya borítását vagy hosszabb vezetékeket használtam.
Ha nem keresed a kalandokat, akkor a legjobb befektetés az OpAmpok és az órajel-generátor cseréje, és Titanium HD-n a többit el lehet felejteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!