Egy szokatlan rosszullét

2011 vége

Az egész ősz eleve megterhelő volt számomra az egyetem és a meló összeegyeztetése miatt, általában 3-4 órákat aludtam. De élveztem is a dolgot, mivel úgy éreztem, a jó úton járok. Ráadásul Le Mans-ban is csak egy pillanatra állítják le az autókat a boxban, aztán mennek is tovább vele folytatni a versenyt, nem gondoltam hogy bármi bajom lehet azon túl, hogy hullafáradt leszek.

Decemberben a szorgalmi időszak végén nagyon meg voltam csúszva egy beadandó feladattal. Ráadásul hajlamos vagyok alábecsülni egy feladathoz szükséges időt és így hagyom utolsó pillanatokra a dolgokat, nem nyerő. Éjszaka nem is aludtam sokat, különben nem tudtam volna megcsinálni határidőre. Azért éjjel 2-kor megengedtem magamnak egy kis alvást, másfél órányit. Fél 4-kor felébredtem az ébresztőre és folytattam tovább a munkát. Közben egy kávé. Reggel 7-kor ettem is. Aztán sajnos nem készültem el teljesen a feladattal, eléggé ideges voltam emiatt. De indulni kellett az egyetemre bemutatni, csak épp az volt a probléma hogy hulla fáradt voltam. Úgy érzem, a szokásosnál fáradtabb voltam, mint máskor hasonló helyzetben, soha ekkora gravitációs tere nem volt még az ágyamnak, úgy éreztem képtelen vagyok a saját lábaimon bemenni az egyetemre, ha nem iszok még egy kávét. Úgyhogy ittam, lezuhanyoztam, és nyomás be.

Azt hiszem, fél 10 körül értem be. A gépteremben voltunk, a tanár meg nem jött, én meg közben paráztam, hogy most fogok megbukni. Addig is próbáltuk egyáltalán futtatható állapotba hozni a programot, közben jót szórakoztunk azon hogy ez nem igazán akar menni. Én addig elsétáltam a tanulmányi osztályra, felvenni az indexemet, majd vissza a gépterembe. Közben a tanár is megjött, de még nem velünk foglalkozott. Elég sokat nevettünk a saját szerencsétlenkedésünkön a beadandóink kapcsán. Egyszer csak azt vettem észre hogy furán érzem magam, mintha kissé megszédültem volna. Áhh, gondoltam biztos a sok nevetés miatt. A sok nevetés miatt, hát persze. Elkezdtem még rosszabbul érezni magam, a pulzusom meg elkezdett szárnyalni. Közben kicsit szédültem, émelyegtem, nem tudtam hogy mi van, egy helyben ültem és egyre inkább magamra/magamba szűkült a tudatom. A pulzusom nem tudom mennyi volt, de soha nem volt még ekkora, legalábbis úgy éreztem. Olyan ütemben ütött, mintha gépfegyverrel lőttem volna, közben mereven néztem előre magam elé, mert éreztem hogy ha bármilyen mozdulatot teszek, csak rosszabb lesz. A kezeim és a lábszáraim közben elkezdtek zsibbadni, király volt. Kitaláltam, hogy én most megyek vízért, ezért óvatosan felálltam, de jobbnak találtam visszaülni. Megkértem haveromat, hogy hozzon nekem vizet, mert én képtelen vagyok rá. Mondjuk eleve azt sem tudom, hogy miért nem volt nálam víz, eleve mindig van nálam innivaló, na mindegy. Hozott, én meg azt hiszem csak 1-2 kortyra voltam képes. Elképzelésem nem volt, hogy mi történik velem, nagyon meg voltam ijedve. Aztán a pulzusom elkezdett csillapodni, elkezdtem jobban érezni magam. Ekkor figyeltem fel arra, hogy milyen izzadtak lettek a kezeim is, a hátam is.

Nem tartott sokáig az öröm, 1 perc múlva újra felment a pulzusom és újra az előző téma ismétlődött meg. A tanárral közben megbeszélték a többiek, hogy majd jövő héten bemutatjuk a beadandót. Azt vártam, mikor ájulok el, mert bár még soha nem ájultam el, tudom milyen közel lenni hozzá és most közel voltam hozzá. Arra is gondoltam, hogy ott fogok kipurcanni, talán még az is eszembe jutott, hogy a szívemmel van valami probléma. Mindenesetre haverom szólt a közelben lévő biztonsági őröknek, hogy van velem egy kis gond. Bevittek abba a szobába, ahol az őrök a kamerák képeit figyelik, hogy ott várakozzak, és hívtak mentőt. A mentő hamar jött, de az az idő örökkévalóságnak tűnt. Amíg várakoztam egy helyben a széken, kb. 4x megismétlődött ez a folyamat: jó magas pulzus, majd mérséklődés egy rövid ideig, aztán újra fel. Megjöttek a mentők, elkezdtek vizsgálni engem. Lefektettek, vércukorszint, vérnyomás, EKG. Kérdezte az orvos, hogy drogoztam-e, stb. Mondtam nem. Időközben kezdtem jobban érezni magam. Mondta az orvos, hogy álljak fel, nem fogok elájulni, mert jó a vérnyomásom. Felálltam, de jó gyengének éreztem magam, és enyhén remegtem is. Szkeptikus voltam, de tényleg nem ájultam el. Kérdezte az orvos, hogy most hogy érzem magam, elmondtam neki. Megkérdezte, mit csináltam éjjel. Elmondtam neki az egész sztorit. Azt mondta, hogy a nem alvás miatt történt ez. Igyam meg a vizet, egyek és menjek haza pihenni, semmi bajom nincs, és máskor egyek-igyak többet ilyen esetben.

Én így tettem, de biztos ami biztos alapon ezután 3 napig kávét se ittam, csak a 4. nap vállaltam be egy enyhe délutáni kávét. Viszont azóta csak 1 kávét ittam naponta, azt is kisebb adagban és azt is megfogadtam, hogy mostantól nem hagyok semmit az utolsó pillanatra, és mindenhova időben elindulok, mert az is hozzám tartozik már évek óta, hogy képtelen vagyok időben elindulni akárhová is, mert mindig megcsúszok jó néhány perccel, ezért mindig rohanok/rohantam mindenhova.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!