A pánik
2012
A decemberi eset után kb. 1 hónapig nem is volt semmi bajom, tünetmentes voltam. Teljesen elfogadtam, hogy az a bizonyos egyetemi rosszullét azért volt, mert keveset aludtam, és a szervezetem talán fáradtabb volt a szokásosnál az egész őszi hajtásom után. Vizsgaidőszak volt és nem dolgoztam, próbáltam pihenni. Sajnos ismét elkövettem egy olyan hibát, hogy nem foglalkoztam eléggé a vizsgáimmal, halasztgattam őket. Január 16-én voltam egy cégnél interjún, akkor még halvány lila jele nem volt semminek.
Január 21-én este elmentünk iszogatni. Nem értem haza későn, mert nem akartam sokáig maradni. Lefeküdtem aludni. Hajnali fél 3-kor vagy fél 4-kor felébredtem arra, hogy nem jól vagyok: szapora pulzus, gyomorégés, hasfájás. A helyzet más volt, mint a decemberi eset: nem éreztem azt, hogy el fogok ájulni vagy ilyesmi, és a pulzusom sem volt olyan gyors és erős, mint akkor, viszont remegés is következett, ami megint erősnek volt mondható, olyan, mint amit említettem 2007-ben, mikor egy délutáni szundításból ébredtem fel és iszonyatos gyomorégésem volt akkor is. WC után visszafeküdtem az ágyba, de félig ülő pózba, és vártam, hogy jobban legyek, közben kortyolgattam szénsavmentes ásványvizet. Kb. 1 óra múlva elaludtam, és délelőtt mikor felébredtem, már nem voltak problémáim. Furcsálltam az esetet. Nem is ittam sokat előző este. Szerintem max. 2 sör volt összesen, utána legfeljebb 1-2 korty bor, amit aztán nem folytattam tovább, mert égett tőle a gyomrom. Miután hazaértem, legalább 3 deci ásványvizet megittam. Azt hittem hajnalban, hogy kicsit kiszáradtam vagy ilyesmi és azért vagyok rosszul, bár szkeptikus voltam, mert egyrészt nem ittam én olyan sokat, másrészt ittam már többet is ennél.
A következő héten egyik nap úgy ébredtem, hogy enyhe zsibogást éreztem a jobb kezemben/karomban. Nagyon nem foglalkoztam vele, azt hittem, hogy elaludtam vagy ilyesmi. Viszont a zsibogás az folytatódott másnap is, amihez sajnos új élmény is társult: éreztem a szívemet. Fura, de normális esetben az ember nyugalmi helyzetben nem érzi a szívét, nem tűnik fel neki, hogy dobog. Na nekem feltűnt. Pedig nem dobogott gyorsabban, mint általában, de erősebbnek éreztem, szóval eléggé feltűnt, hogy érzem a mellkasomat. Gondoltam, majd elmúlik ... De nem múlt el. Azon a héten azt vettem észre, hogy ha megyek valahova, akkor nem olyan feltűnő, tehát elviselhetőbb, de ha nyugodtan ülök pl. a szobámban, akkor zavaróan feltűnő volt. Tudni kell, hogy ősszel a folyamatos időhiány miatt egyáltalán nem mozogtam semmi sportot, majd télen se, pedig akkor legalább időm lett volna rá. Nem emlékszem rá egészen pontosan, de azon a héten, mintha pont egy nagyobb pofára esős sikertelen vizsga másnapján kezdtem volna érezni ezeket a tüneteket, de nem kötöm össze a kettőt, mert nem vagyok benne 100%-ig biztos. 27-én, azaz pénteken vettem Magne B6-ot, pont azért, mert szívdobogás-érzetre is ajánlják, illetve azért is, mivel tudtam korábbi tapasztalataimból, hogy jó hatással van az extrasystole-re, amit hozzáteszem, azon a héten egyáltalán nem éreztem, és talán emiatt is kicsit megijedtem, hogy valami történik a szívemmel?!
Aztán 28-án szombat este fél 11-kor, ültem a gép előtt, és egyszer csak rám tört a pánik. Már nem tudom, hogy volt-e valami nagyobb előjele, hacsak a már napok óta tapasztalt enyhe tüneteket nem veszem előjelnek. A gondolataim nem tudom, hol jártak akkor, de tény, hogy nagyon nem volt felhőtlen akkor az élet. Az egész úgy kezdődött, hogy egy nagyobbat dobbant a szívem, persze lehet hogy pont egy feltűnőbb extrasystole volt, mindenesetre valamiért jól megijedtem tőle, aztán a pulzusom innentől kezdve szaporább lett a nyugodtnál és nem akart elmúlni. Nem volt hű de magas, 90-100 között volt. Anyámnak is szóltam róla, befeküdtem az ágyba a parás fejemmel, majd jött az enyhe remegés is. Azt hiszem, ekkor nem volt olyan nagyobb hidegrázást imitáló dolog, csak enyhe remegés. Nem akart elmúlni, én viszont elálmosodtam, el is aludtam. Reggel fél 7 körül ébredtem fel. Azt hittem, hogy elmúlt, de nem: ahogy kikeltem az ágyból, éreztem a remegést magamban, és a pulzusom ismét magasabb volt a normálisnál. Mivel még álmos voltam, visszafeküdtem aludni. Néhány órával később ugyanez megismétlődött, akkor ettem-ittam, a helyzet ugyanúgy nem változott. Ráadásul tetézte a félelmemet az, hogy néha enyhe nyilallást éreztem a mellkasom környékén, akkor már tényleg azt hittem hogy valami baj van a szívemmel és az életem a tét. Vagy arra is gondoltam, hogy valami mérgezésem van, és az okozza a remegést?!
Úgyhogy jött a mentő. Megvizsgáltak. Azt mondták, hogy ha úgy gondolom, akkor bevisznek a kórházba kivizsgálásra, de amúgy szerintük nincs semmi bajom. Én szerettem volna kivizsgáltatni magam, mert sok volt már ez, fogalmam sem volt hogy mi ez. Út közben a mentős csaj elmondta, hogy próbáljak megnyugodni, ő is tapasztalt már dolgokat magán, a vizsgaidőszak kihozhat ilyen dolgokat. Persze én szkeptikus voltam, mert mint mondtam, 24 éven keresztül nem volt semmi ilyen problémám, pedig véleményem szerint mind tanulmányi, mind pénzügyi oldalról is voltak húzós eseteink régebben. Mondjuk az egészben az tűnt fel, hogy amikor szedtem össze magam meg a cuccaimat, hogy bevigyenek, nem estem össze, sőt még a táskámat is elbírtam, pedig a folyamatos remegés bennem, meg a gyengeség érzet, és a pulzusom azt sugallták, hogy valami komoly bajom van.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
