A BASIC fejlesztése

A feladat tehát adott volt. Gyorsan írni kellett egy BASIC értelmezőt, mielőtt más megelőzné őket. Volt azonban egy kis probléma. A fiúk még csak fényképen láttak Altair-t, és ezidáig még az Intel 8080-t se ismerték.

Allen tehát fogta az Intel 8080 dokumentációját, és gyorsan írt egy emulátort PDP-10-re. Szerencsére ez a feladat nem volt idegen számára, korábban már írt egy Intel 8008 emulációt, így volt gyakorlata ilyen téren. Eközben Gates abbahagyta tanulmányait a Harvard-on, és elkezdte tervezni a BASIC-et – fontos kritérium volt, hogy beleférjen 4kB-ba. Miközben Gates évfolyamtársai egyszerű kártyajátékokat írtak BASIC-ben, addig ő assembly-ben egy új BASIC értelmezőt fejlesztett. A matematikai lebegőpontos rutinok azonban kifogtak rajtuk, emiatt harmadik embernek felfogadták maguk mellé Monte Davidoff harvardi diákot, akinek volt már tapasztalata hasonló rutinok elkészítésében.

A PDP-10 számítógép

A program végül alig három hónap alatt elkészült. A BASIC-et Paul Allen vitte el Új-Mexikóba, a MITS-hez, egy papírszalagon. Az út közben, a repülőgépen ülve írta meg a jegyzetfüzetébe azt a pár tíz bájtos programot, amivel a lyukszalagról lehetett beolvasni az Altair-be a BASIC-et. Induláskor aggódtak, vajon működni fog-e a program – az emulátoron ugyan működött, de mi van, ha hibás az emuláció?
Szerencsére működött, az első parancs, amit kipróbáltak, a PRINT 2+2 volt.

A szerződés megköttetett. Paul Allen és Bill Gates megalapította a Micro-Soft-ot (nem tévedés, akkoriban még így, kötőjellel írták a cég nevét), és az Altair BASIC lett az első kereskedelmi szoftver, ami mikroszámítógépre jelent meg.

Régi idők adathordozója: a papírszalag

A programot a MITS árulta, a Micro-Soft jogdíjat kapott minden eladott példány után. A 4kB-os változat 60$-ba, a 8kB-os 75$-ba került.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!