Millennium vasútvonal kétkeréken

  • (f)
  • (p)
Bemutató – Írta: | 2019-08-25 05:00

Ismét külföld (Szlovénia és Olaszország), ismét az Alpok, plusz némi tengerpart bringával.

Kulcsszavak: . SzlovéniaOlaszországMillenniumGradoBledKranjska Gora

[ Új teszt ]

Bevezetés

Sziasztok!

Az előző két évben a korábbiakkal ellentétben nem sikerült kerékpárral külföldre eljutnom hegyek közelébe. Megnősültem és született egy kislányom, így más volt a prioritás. Ellenben, ami késik, arra várni kell, ahogy mondani szokás, idén elérkezett a pillanat, hogy újra szép helyeken tekerhessek.
Ezúttal nem egy barátok által saját magunknak szervezett útra mentem, hanem a Tisza-tó Bringakör által lebonyolított négynapos túrán vettem részt.
A busz július 11-én Egerből indult, én voltam az utolsó felszálló Siófoknál. A jármű egy Mercedes kisbusz volt, mögötte kerékpárok szállítására kialakított utánfutóval.

A buszunk

A két előző túrámhoz képest változás történt a technikában. Hűséges Focusomat, amivel rengeteg szép közös emlékem volt, lecseréltem egy karbonvázas Canyonra még tavaly júliusban. Bár nagyon szerettem az előző bringát és maximálisan kiszolgált, azért az új egy egészen más színvonalat képvisel.
Akit érdekel, itt a PedalRoom link a részletes adatokhoz: Canyon Ultimate CF SL DICS 8.0 (2018)

Én speciel egyedül voltam, nem ismertem senkit, de egy ilyen utazás alatt bőven lehet beszélgetni a többiekkel, pláne, hogy mindenki kerékpáros. Sajnos egy korábbi baleset miatt már engem is két óra késéssel vett fel a busz.
Elég eseménytelenül haladtunk, ellenben ahogy közeledtünk a Júlia-Alpokhoz, úgy lett egyre varázslatosabb a táj. Délután fél 5 körül végre meg is érkeztünk a Bohinji-tóhoz.

1. nap: Bohinj – Bled

Miután kipakoltunk a buszból, és felkészültünk az első napi nagyjából 30 kilométeres útra, neki is indultunk. Szerencsére sikerült hamar társakra lelnem két szegedi országútis srác, Ádám és Viktor személyében. Így együtt tekertünk le a parkolótól az eredetileg megbeszélt csapattalálkozási helyhez (kecskebak szobor).

Aranyszarv (Zlatorog), a kecskebak

Itt megvártuk a többieket, készült pár közös kép, majd indultunk tovább. Két újdonsült társammal beiktattunk egy gyors ivószünetet, viszont ezalatt a többiek továbbmentek. Annyit még a túravezetőnk előtte mondott, hogy merre kell elsőnek fordulni. Nos, mi mentünk is abba az irányba, aztán sikeresen eltévedtünk. Kis tanakodás után csak sikerült rátalálni a kerékpárútra. Igyekeztünk tempót menni, hogy utolérjük a többieket. Nagyon szép tájakon vezetett végig az út, ez egy 7 kilométeres szakasz volt az autóútig. Innentől azon kellett mennünk tovább Bled irányába. Egész jó tempóban haladtunk, gyanús is volt, hogy még nem értük utol a többieket. De sebaj, mi eltekertünk sikeresen a tóhoz, ahol, mint kiderült, jó sokat várhattunk a csapat többi részére, mert ők is elkeveredtek még az elején. :)
De legalább ez idő alatt készíthettünk pár képet:


Bledi-tó

Miután befutottak a többiek, némi tanácstalanság után sikeresen megleltük a buszunkat egy szupermarket parkolójában. Gyors vásárlás után pedig már bepakolva a bringákat, a busszal mentünk az első szállásunkra. Menet közben az egyik utas el tudta intézni, hogy vacsorát is kapjunk a szálláson (Hotel Krek).
Az első nap izgalmai után jól is esett egy finom szlovén csevapcsicsa, meg mellé egy Lasko sör:

2. nap séta: Vintgar szurdok

Második nap a reggeli elfogyasztása után a busszal a Vintgar szurdok irányába indultunk. Bledtől csupán pár kilométerre található ez a meseszerű hely. Miután leparkoltunk, neki is vágtunk az 1600 méter hosszú gyalogútnak. Ha valaki a környéken járna, ki ne hagyja ezt a látnivalót!

2. nap bringa: Kranjska Gora – Gemona del Friuli

Miután oda-vissza végigsétáltunk bő 2 óra alatt a szurdokban, átbuszoztunk Kranjska Gorába. Bevallom, ezt a várost már egy ideje kinéztem, hogy milyen jó lenne majd a családdal ide eljönni. Így legalább le tudtam ellenőrizni, hogy tényleg olyan jó hely-e. Nos azt kell mondanom, hogy valóban remek környék.
Ki is pakoltunk a buszból, majd immár két keréken újra együtt indultunk útnak. Pár kilométer után elértünk egy kereszteződéshez, ahol a vezetőnk mondta, hogy aki szeretne, az balra felmehet a sísáncokhoz (Planica), amik nagyjából 1500 méterre voltak felfelé.
Hogy a fenébe ne mentem volna? :D
Mondjuk a ránézésre elég síknak tűnő útról kiderült, hogy 5-8%-os meredekségű végig. A látványért viszont maximálisan megérte feltekerni.


Itt kellett balra menni

Sísáncok – Planica: bal felül látható a világ 2. legnagyobb sáncának teteje

Miután kicsodálkoztuk magunkat a hatalmas sáncokon, visszagurultunk a kereszteződéshez, és balra fordultunk Olaszország irányába. Nem is kellett túl sokat menni, hogy átérjünk.


A szlovén – olasz határon

Innen nagyjából sík terepen haladtunk tovább kisebb falvakat érintve.


Viktor, Ádám és Feri, a három outis


Egy hangulatos pihenőhely

Egészen szép időnk volt, vidáman gurultunk is a kerékpárúton egészen eddig a pontig:

Innentől nem volt mese, esőben kellett tovább menni. Még egy kisvárosban megálltunk, ahol bevártuk az egész csapatot.

Itt elfogyasztottunk egy kávét, mellé egy sütit, majd a társaság együtt indult tovább a nem éppen kerékpárosbarát időben. De ugye nem vagyunk cukorból. Érdekes szakasz következett, az elején kacskaringós részekkel, sőt, akadt egy 25%-os (!!) rövid emelkedő is a kerékpárúton.
Sajnos az időjárás miatt ezen a szakaszon nem tudtam fényképezni, küzdöttem a hideggel, az esővel (időnként alig láttam ki a napszemüvegen), pedig látványos rész volt. Akadt jó sok alagút, volt, amelyik 1 km hosszúra nyúlt, és ezeken mindig izgalmas volt áttekerni.

Azért egy szivárványt sikerült egész közelről lefotózni

Szerencsére az út vége felé ismét kisütött a nap, így remek időben fejeztük be a második napi bringázást. Megint vártunk egy jó 1,5 órát a csapat hátramaradt részére, bepakoltunk a buszba, majd indultunk az esti szállásunkra Gemona del Friuiliig (Hotel Willy), ahol ismét egy remek vacsorát fogyaszthattunk el.


Csuromvizes cipőinket letettük száradni :)


Méretes vacsora

3. nap: Gemona del Friuli – Palmanova – Grado

A szokásos kontinentális reggeli elfogyasztása után a hoteltől indultunk útnak a tenger felé.
Rögtön az elején megálltunk a városban egy tó mellett. A helyi fűkaszás közmunkások, látva a kis bringás csoportunkat, nagyon vidáman üdvözöltek, és emlegették a Giro d'Italiát. Mint utólag kiderült, éppen aznap indult innen a Giro Rosa (női Giro) 9. szakasza. Micsoda véletlen! :)

Néhány kép elkészítése után mentünk is tovább, következő megállónk Tricesimo városában volt. Itt ettünk egy fagyit, és integettünk az épp akkor elhaladó Apple kamerás autónak. :D


Az olasz fagyi mindig isteni finom

A kis frissítő pihenőnk után elindultunk Palmanova (Palme) irányába.

Elég sima utunk volt eddig az érdekes városkáig. Érdemes a Wikipédián meglesni, hogy miről is híres: Palmanova.
Azt sajnos hamar felismertük, hogy itt bizony nemsokára elég zord idő lesz, nagyon gyülekeztek a borús felhők felettünk.

Aztán megjött, amit nem szerettünk volna...


Elég intenzív vihar söpört végig

Szerencsénkre egy árkádos részre az egyik épület aljában be tudtunk húzódni. Bőszen nézegettük neten, hogy merre halad a vihar, és úgy döntöttünk, hogy megvárjuk, míg elvonul. Nagyjából másfél óra múlva ez megtörtént. Hamar el is indultunk, hogy a maradék 30 kilométeres szakaszt még időben teljesítsük a tengerig.
Mit ne mondjak, eléggé lehűlt a levegő, és nedves volt minden, így nem volt kellemes nyári szettben tekerni. Az elején konkrétan libabőrös voltam, úgy fáztam. :)
De az országúti bringás bírja a kihívásokat, így mentünk rendületlenül tovább.
Szép kerékpáros úton haladtunk egészen addig, míg nagyjából 5 kilométerre Gradótól kaptam egy hátsó defektet. 10 perc alatt megoldottuk ezt a kis gondot, így el is értünk a tengerhez. Persze izgalmas volt hátul 3,5 bar nyomáson menni, olyan óvatos voltam, mintha tojáshéjon lépkedtem volna.


Ez már a tenger a korláton és a defekten túl :)

Lepakoltuk cuccainkat a szálláson (Hotel Friuli), majd elmentünk sétálni a városba.


A vacsora itt sem maradhatott el

4. nap: Grado – Marina Julia

Reggel egyből a szállodától indultunk kerékpárral a mindössze 30 kilométerre található Marina Julia felé. Ez egy nagyon kicsi tengerparti település főleg kempingezők részére, illetve egy remek szabadstrand is található itt.
A társaság elvileg kerékpárúton ment volna majdnem végig, de mi hárman Ádámmal és Viktorral úgy döntöttünk, hogy külön tekerünk tempóval a legrövidebb úton, hogy hamar a tengerhez érjünk.
Egy óra alatt ott is voltunk.


Ez a remek út már Marina Julia előtt volt közvetlenül

Elég sokat kellett várni a többiekre, nagyjából másfél órával később értek a városkába, mint mi, így addig kicsit megmártóztunk a tengerben. Kellemes hőmérsékletű volt a víz, és akárcsak a Balaton Siófoknál, nagyon lassan mélyült, jó messzire be lehetett menni. Családosoknak merem ajánlani ezt a strandot.
Miután befutott a csoport többi része, kaptunk még bő egy órát a fürdésre, ezt ki is használtuk, majd bepakoltuk a felszereléseket, és indultunk immár hazafelé.
Útközben még egy darabig nézhettük az olasz, majd szlovén tájat, majd késő este megérkeztünk Magyarországra.

Ismét egy kalandos túrában volt részem meseszép tájakon, kicsit mindig rossz ilyen helyekről hazajönni, de Dóri, a feleségem és Réka kislányom már nagyon vártak, és ők is hiányoztak nekem.

A négy nap alatt 207 kilométert sikerült tekernem bő 700 méter szint mellett. Ebből is látható, hogy ez az útvonal nem csak a hardcore kerékpárosoknak való, ajánlom bárkinek, akinek van egy átlag edzettsége, és korrekten felkészített bármilyen típusú kerékpárja.

Köszönöm Dórinak, a feleségemnek a biztatást és a türelmet, Eszternek, a túravezetőnknek a szervezést, Ádámnak és Viktornak pedig a remek társaságot, hogy végig együtt tekertünk. Jó volt, srácok!

Remélem, tetszett nektek a beszámolóm, köszönöm, hogy elolvastátok!