Bevezetés
Bevezetés
A technikai eszközökre, kütyükre kicsit is fogékony ember életében - kinek gyakrabban, kinek csupán 2 évente - eljön az a pillanat, hogy annak ellenére ruházzon be egy újabb eszközbe, hogy a korábbival bármi nemű probléma lenne. Magyarázható ez persze a frissebb technológiával, vagy a jobb élménnyel, de sok esetben csak arról van szó, hogy a birtoklási vágyunkat kielégítsük. Csak kérdés, mikor érkezik el az a pillanat, amikor már semmivel sem ideologizálható meg a váltás?
Hogy miért is írtam egy vélemény - tulajdonképpen inkább teszt – elejére ezt a gondolatsort? Mert esetemben pont erről volt szó, amikor beruháztam az LG GW620-ra. Vásárlás előtt ugyanis egy tökéletesen üzemelő, minden szükségletemet kielégítő Nokia N82-m volt (és van ma is), és az adatlapok böngészése során arra jutottam, hogy ugyanazt tudja az LG mint a Nokiám. Most nem egy hagyományos tesztet szándékozom írni, hiszen azt már megtették nálam profibbak itt a Mobilarénán. Inkább szeretném felvázolni a készülékkel töltött idő alatt megszerzett tapasztalataimat, élményeimet, és szeretnék elfilozofálgatni egy-egy ponton, hogy miért nőttem ki a „kütyübuziságból”.
Megismerkedésünk története
Ahogyan az eddig volt velem, általában két évet bír ki nálam egy telefon csere nélkül. Addigra jönnek elő az idegesítő kis nyekergések, nem ragadnak be a gombok, egyszóval mennek tönkre szép lassan. Csak egy példa: a K750i-mnek a joystick-je adta meg magát 2 év alatt végleg, az előtte lévő 6600-ám is 2 év alatt evett meg egy kijelzőt.
Természetesen ilyenkor elkezdem bújni az internetes sajtót, információk, új technológiák után kutatva, hogy vajon mire is lenne érdemes elkölteni az elmúlt két év alatt felhalmozott kis félretett pénzt. Sok szépet és jót hallottam az Android rendszerről, hogy milyen látványos, rugalmas, könnyen kezelhető kis rendszer. A vidgetek és ikonok árja, a dögös menü görgetés szinte úgy el tudott kábítani, mint egy cukorbeteg kisfiút, ha a Szamos marcipán üzletbe téved. Álmodoztam róla, milyen király lehet tapogatni egy ilyen operációs rendszerrel megáldott gépet. Olyan izgalmat éreztem mint mikor mindegyik telefonomat vettem.
Kutatni kezdtem tovább az interneten, hogy „Oké… megvan a technika ami kell, lássuk mi jut az én kis pénzecskémért”. Akkoriban 65000 Ft volt az összes megtakarított vagyonom, ami valljuk be nem éppen sok, de reméltem, hogy valami szépségre telik majd belőle. Nem szaporítanám a szót: a választásom erre a QWERTY-s készülékére esett. Minden megvolt benne (technikai adatok szerint) mint ami az N82-mben. Android… mi kell még??? És ami a legszebb volt, meg tudtam venni. Gyermeki szívem boldogan cipelte haza az új „drágaságot”.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
