Hiányosságok, problémák és gyengeségek
Ebben a rövid kis cikkben a HTC Windows Mobile operációs rendszerrel szerelt csúcstelefonját szeretném bemutatni felhasználói szemmel. Nem azokat a részeket, amelyeket már olvashattunk más tesztekben, hanem amelyek onnan kimaradtak, de mégis fontosak lehetnek a vásárlás előtti döntés meghozatalában (megéri-e megvenni vagy nem). Tudom nem egy új telefon, féléve van már a piacon, de én még csak a múlt hónapban lettem egynek a tulajdonosa.
Nem tudom mivel illik kezdeni. Én olyan típus vagyok, aki először a hibáit keresi meg a kütyüknek, úgyhogy ezen részbe vágok bele.
Akkumulátor üzemidő!
Nem fogok tudni itt messzemenő leírásba belemenni, mert annyi funkciója van a telefonnak, hogy körülbelül végtelen számú kombinációban lehet ezeket használni, amelyek mind más és más üzemidőt kölcsönöznek a készüléknek.
Viszont pár alapvető dolgot le tudok írni:
-videolejátszás körülbelül 4-5 óra (háttérvilágítás függő, auto beállítással 5 óra körül, max fényerőn 4 óra);
-zenelejátszás körülbelül 10 óra (a rádióhallgatás is körülbelül ilyen nagyságrendű);
-WCDMA hálózaton napi maximum fél óra telefonálással, napi fél-egy óra rádió- és zenehallgatással, egy 30 perces kis videónézést beiktatva, vagy egy fél órás netezéssel WiFi-n keresztül nekem körülbelül két teljes nap után kell rádugni a töltőre;
-számítógépen töltve 4-5 óra a nulláról teljesen feltölteni.
Előlapi kamera hiánya!
Sajnos, akik videotelefonálni szeretnének ezzel a készülékkel, el kell hogy szomorodjanak, mert nincs rajta előlapi kamera (százhatvanezer magyar forintba sajnos nem fért bele).
A méret!
Igen, ez is lehet hátrány. Nekem átlagos kezem van, és egykezes használatnál a hüvelykujjammal éppen csak elérem a képernyő minden pontját. Ha kisebb kezem lenne, akkor gyakran két kézzel tudnám csak kezelni, ami azért lássuk be nem túl kényelmes (erre jött az ötlete a HTC-nek, és megcsinálták a HD minit, piros pont).
Video, milyen is a telefont egy kézzel használni.
Billentyűzet!
A virtuális billentyűzet gombjai álló helyzetben elég aprók, úgyhogy itt pedig a teltebb ujjbegyűek vannak hátrányban. Kicsit ellentmondásos a két fenti dolog, mert ha túl kicsi a kezed, akkor nem éred át a képernyőt egy kézzel, ha meg túl nagy, akkor a virtuális gombokat nem tudod könnyedén kezelni. Szerencsére ha eldöntöm balra a telefont, elfordul a képernyő is, és egyből normális méretűvé híznak a gombok, és már bárki kényelmesen tudja őket használni.
További negatívum, hogy nem minden program forgatható (dönthető) el. Fórumokon olvastam, hogy van erre célprogram, ami lehetővé teszi, hogy bármi elforduljon, de nem volt merszem még kipróbálni.
Kijelző!
Sajnos még csak a karcálló előlapot találták fel, a zsírlepergetőset még nem, úgyhogy gyűjti rendesen az ujjlenyomatainkat (sajnos minden érintőképernyősnek hátránya ez a dolog).
Az előlapon bal felül rejtőzik a fényérzékelő, ami azért hivatott létezni, hogyha automatára állítjuk a kijelző háttérfényét, akkor mindig a külső viszonyoknak megfelelően állítja azt be. Ez egy esetben lehet zavaró, ha mondjuk egy olyan játékkal játszunk, ahol ezt a fényérzékelőt hol eltakarjuk az ujjainkkal, hol meg nem. Ekkor sajnos a kijelző háttérmegvilágítása hol erősebb hol gyengébb lesz. (kis plusz, hogy manuálisan is be lehet állítani elég könnyen)
Elvileg karcálló, kattints a viedoért.
Windows Mobile Media Player!
A program két dologra hivatott. Egyrészről zenét lehet vele lejátszani, másrészről videokat. Zenehallgatásra a beépített HTC-s zenelejátszó (ami teljesen iPhone megjelenésű) sokkal alkalmasabb. A video lejátszásnál pedig ha a számítógépen található Media Playerrel húztam át a videot, akkor úgy kódolta, hogy véletlenül se töltse ki a 4,3"-as kijelzőt. A Media Player időcsúszkáján elég nehéz belőni egy időpontot. Így ha valaki félbeszakította a filmnézést valahol, akkor elég nehéz belőni a pontos megszakítási pontot. A média tartalmak megnyitása se egy kattintás. Személy szerint senkinek nem ajánlom a Windows eme programjának a használatát, mert minden funkciójában lemarad vetélytársaitól.
MicroUSB!
Lassan úgy néz ki az USB csatlakozók palettája, mint a telefontöltőké (talán azért, mert előbbiek egyre nagyobb szerepet játszanak a telefonjaink töltésében). Így oda kell figyelni, hogy jó kábelt vegyünk otthon magunkhoz, mert összetéveszteni könnyű őket.
RAM, Flash ROM!
Elég nagy port kavart a HD2 tulajoknál amikor megtudták, hogy az észak-amerikai készülékek 576MB RAM-mal rendelkeznek, míg a világ többi részén kaphatóak csak 448MB-tal. Majd szépen fény derült arra a tényre, hogy mindegyik telefon 576MB RAM-mal szerelt, de eddig csak az észak-amerikai romban engedélyezték mindnek a használatát. Az indok csupán annyi volt, hogy a tartalék memóriára a majd később megjelenő Windows Mobile 7-nek lesz szüksége. Valószínűleg úgy fogja megnyugtatni a tulajokat a HTC, hogy a következő rom frissítésben már minden készüléken elérhetővé teszik a tartalék memóriát.
A Flash ROM mennyisége eredetileg 512MB, de ez esetben is felmerült, hogy valószínűleg 1GB az az 512MB, de ez már nem olyan kardinális probléma.
Ráadásul a telefonhoz mellékelt 2GB-os MicroSD kártya nem túl bőséges. Vétel után ajánlott vagy egy 8GB-os vagy egy 16GB-os kártyát beszerezni (nagyobb ugyanis még nem kapható MicroSD méretben).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
