Két féle orvos van, az egyik aki elfogadja és elvárja ,hogy megtömjük a zsebét, a másik aki már-már sértőnek tartja a dolgot, és határozottan visszautasítja.

Mik a lehetőségeink? Adunk vagy nem adunk? Kell e adni vagy nem kell?
Ha adunk, vajon jobb ellátásban részesülök? Erre a válasz, hogy ha ellátás nem is lesz jobb, de mindenképpen több figyelmet kap az ember, legalábbis így gondoltam eddig és így is tapasztaltam.

Találkoztam mindenféle orvossal, több területről, több városban. A tapasztalat, hogy talán egyre kevesebben nyújtják a markukat, de nem tudnék arányokat mondani nagyon vegyes.
Megosztanék pár példát a közelmúltból.

Az ember, nem szívesen megy korházba, de mikor oda kerül, a lehető legjobb ellátást szeretné, és hát sok helyen a mai napig elfogadott, hogy ehhez egy kis „hálapénz” kell. A betegekből is két féle van, aki hajlandó a jobb ellátás fejében zsebébe nyúlni , és van, aki nem, kikéri magának, még a gondolatát is, hogy bármit is adjon. Valamilyen szinten, mind a két magatartás érthető, bevallom és lehet érte szapulni, elítélni, de azért, hogy sikamlósabban menjenek a dolgok, és azért ha egyszer még visszakerülök, akkor is minden rendben menjen, figyeljen rám, ezért én adtam!

Ezek tudatában és reménykedve, a viszont nem látásban, előhúztam a kis borítékot, majd átnyújtottam, olyan természetes volt, a Dr.-nak mint nekem az, hogy lélegzem.
Telt múlt az idő, majd a sors úgy akarta, hogy vissza kellet mennem a korházba, viszonylag hírtelen.

A főorvos, aki végezte a beavatkozást, és aki elfogadta a kis csomagomat, ugyan szabin volt, de egy irodával odébb ült a kis székében. Gondoltam, csak kipillant megnézi , vajon mit is cseszett el a műtét során, miért került vissza a beteg. Tudta, hogy ott vagyunk, nővérek szóltak, neki.

Egy óra ücsörgés és szobrozás után, megjelent az ügyeletes orvos, akinek fogalma sem volt az esetemről és a panaszomról, elég speciális eset vagyok ezért előbb , jött a magyarázkodás, olvasgatás , kutatás a leletek közt. Kis idő után, az orvos úgy érezte talán képben van. Ebben azért nem lennék olyan biztos mivel a beavatkozás közben is engem kérdezgetett, hogy akkor most ez mi is, hogy is állunk?

Nem is tudom, mit vártam az orvostól, hiszen szabin volt! Nem azt vártam, hogy a Karib tengerről repüljön haza, de annyi szerintem emberileg elvárható, hogy ha tudod ,hogy baj van az egyik munkáddal , és egy szoba választ el titeket , csak megnézed , mégha nem is avatkozol közbe , de segítesz talán 4-5 mondatban a kollégádnak. Eltelt azóta újabb pár nap és egyre nagyobb a gyanu hogy műtét alatt csesztek el valamit, ennek függvényében méginkább megkérdőjelezem az orvos viselkedését. Lehet hogy műhibát követett el erre tojik az ember fejére olyan ívben ahogy csak tud.

A melóhelyen ha tudom ,hogy valamit én csináltam és később probléma van vele , én szívügyemnek érzem, hogy megpróbáljak segíteni, mivel ez engem is minősít.
Egész eddig , csak pozitív véleménnyel voltam az orvos Úrról , de ezek után tőlem nem kap több borítékot.

Természetesen találkoztam , ellenkező esetekkel is. Az orvosnak semmi köze nem volt hozzám, de mikor úgy alakult a helyzet a szabadidejét feláldozva , megnézett és ellátott , és ő tényleg mondhatta volna, hogy ennyi az annyi, de nem. Hihetetlen, rendes volt és kész, semmi orvosi felsőbbrendűség nem áradt róla, pedig ezt elég gyakran tapasztaltam. Egy idő után az orvosok nagy része megváltozik és úgy beszél és jár a betegek közt, mintha isten lenne.

Én személy szerint kiváncsian várom a több biztosítós rendszert , remélhetőleg, akkor jobban kontrolálható lesz, hogy milyen ellátásban kellene ,hogy részed legyen és valóban milyen is az amit kapsz. Jelenleg, a korházak színvonala és a kezelések , vagy az orvos hozzáállása a beteghez , nem mindenhol üti meg a minimum szintet. De nem sok mindent tud az ember ellene tenni. Kíváncsi leszek , ha az ember nem elégedett valamivel értesíti a biztosítóját, mennyire fogja verni a korháznak a tam-tamot. Valószínűleg igen, mivel az a biztosító érdeke minél kevesebbet keljen fizetnie, és ha valami nem úgy van, ahogy kellene akkor, nyert ügyük van.

Kicsit más:
Próbáltam tanácsott kérni az orvostól, mivel nem ott lakok ahol mütöttek, hanem bp-n tanulok és dolgozok, de nem ide vagyok bejelentve. Szóval a kérdés az lett volna, hogyan tudok hivatalos úton keresztül ellátást kérni valemely pesti korházban , ne kelljen 2-3 naponta 250km-ert utaznom. A válasz az volt nem tudom, kérdezzem a Miniszter Asszonyt.