Második nap

A svédasztalos reggeli – felvágottak, sajtok, zöldség, kávé (ami nem ér fel erősségében az itthonival), narancs- és almalé (ami csak vízzel hígítva volt iható), tojásrántotta, péksütemények és müzli – után ismét útnak indultunk gyalog. Megvásároltuk az egyik újságosnál a bérleteinket, és nyakunkba vettük a várost.

Első úti célunk Malostranská metróállomása volt, ahonnan egy kevés séta után elérkeztünk a prágai várhoz. A “várkertet” belépő nélkül meg lehet tekinteni, de hasonló átvizsgáláson kell átesni, mint a repülőtéren. Mivel nagyon hosszú sor állt, így mi ezt kihagytuk, de az elénk táruló város látványa miatt megérte felmenni.

Károly híd

Visszatérve a metróállomáshoz, és a másik irányba elindulva, egy kis séta után elérkeztünk a Károly hídhoz (Karluv most), ahol a tömegen átvergődve, néhány fotó elkészítését követően egy sétálóutcába érkeztünk. Tele nagy épületekkel, kajáldákkal (mondhatni, ez volt a “prágai Váci utca”). Ezen keresztülsétálva az Óváros téren újabb tömeg, éttermek és a káprázatos Óratorony várt ránk.
Továbbhaladva egy villamos segítségével eljutottunk a Táncoló házhoz (Tancicí dum).

Táncoló ház

Egy újabb hídon átkelve – visszatérve a Moldva kiindulási oldalára – a folyó mentén sétálva megtekintettük John Lennon falát (John Lennon Wall)

John Lennon fal

Kellemesen elfáradva indultunk tovább a metróhoz, amikor sétánk vége előtt új erőre kaptunk a Wallenstein Garden észrevételekor. A magas kőfal mögött egy őszies színekben pompázó kertet láttunk, különféle pávákkal és egy nagy tóval, amelyben méteres színes halak úszkáltak.

Wallenstein botanikus kert

Néhány fotó és ámulat után felültünk a hazafelé vezető metróra és az egész napos – 14 km – túrázás után már vártuk a vacsorát.
Az étterembe érve csalódottan vettük tudomásul, hogy hasonlóan, mint az előző este, ugyanolyan ételek vannak a terítéken. Ezután pedig jött a pihenés és a felkészülés a másnapra.

Szent Vitus katedrális

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!