Interlaced és progresszív megjelenítés

Interlaced és progresszív megjelenítés

A televíziózásban a sávszélesség kihasználása, optimális kitöltése nagy feladat. Mivel ezeket a vonalakat az adók üzemeltetői pénzből tartják fenn, a hatékonyság elengedhetetlen követelmény. A sávszélesség igény csökkentésének egyik megoldásaként hozták létre az interlaced (sorváltott, összefűzött) megjelenítést. Az eljárás célja, hogy minőségvesztés nélkül (vagy minimális veszteség mellett) a lehető legkisebb sávszélesség felhasználásával lehessen az adásokat továbbítani.

Az elgondolás azon az alapon nyugszik, hogy amennyiben egy teljes képkockát (keret, frame) felbontunk két fél keretre, így egy időegység alatt csupán egy fél keretet kell átvinni, amit aztán a vevő készülék többszöri villogtatással épít egybe a második fél kerettel, így szemünk nem veszi észre az eltérést és egészként érzékeli a képet. Első körben csupán minden páratlan pixelsort küldenek át, majd a párosakat. A hagyományos CRT tv-k, monitorok képesek megjeleníteni az ilyen jeleket, átlagosan 50-60 félkép/másodperc sebességgel, így a teljes kép 25-30 fps sebességű lesz.

A digitális megjelenítők azonban képtelenek az interlaced képek közvetlen megjelenítésére, így a képet először egy deinterlace nevű eljárással összefűzik és eztán jelenítik csak meg, egyben az egész keretet. Rögtön sejthető, hogy ez némi minőségbeli romláshoz vezet.

Ezzel szemben a progresszív megjelenítés mindig a teljes képkocka átvitelét és megjelenítését jelenti, így a kép a forrás és a vevő oldalon ugyanolyan minőségű lesz.

Egy szemléletes kép a két megjelenítési eljárásról (az interlace lassítva, hogy látható legyen)

Ha valakit mélyebben érdekel a téma, annak a következő szabványok tanulmányozását ajánlom:

Rec. ITU-R BT.470-6
Rec. ITU-R BT.601-5
Rec. ITU-R BT.656-4

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!