Nagyon sokat utazom a magyar vasutakon.
Eddig minden alkalommal szokványos módon vettem meg a jegyet: a vonat indulása előtt bő fél órával beálltam a pénztárhoz vezető kanyargós sorba, és vártam, hogy sorra kerüljek.
Tegnap viszont, nem tudni, milyen indíttatásból, interneten vettem jegyet a MÁV-Start oldalán.
Minden gyorsan ment, és nem kellett fagyoskodnom, hogy jegyhez jussak. Gondoltam magamban, hogy ezután mindig így fogok vásárolni, hiszen mégiscsak kényelmes megoldás.

A vonaton egyszercsak megjelent a kalauz: -Jegyeket, bérleteket ellenőrzésre!
Odanyújtottam neki,az otthon kinyomtatott, hatalmas QR kóddal ellátott A4-es lapot. Kikerekedett a szeme, majd hatalmas sóhajtást követően elővette a telefonját.
Ekkor még nem sejtettem, hogy a kódot szeretné beolvasni.
A telefont a papir fölé tartotta, és hosszasan szugerálta. Ez volt életem legkínosabb 2 perce.
Hirtelen összehajtotta a papírt, majd továbbment. Ez valószínűleg azt jelentette, hogy a jegyem rendben van.

Átszálltam a második vonatra. Itt már éreztem, hogy nem lesz egyszerű a jegykezelés. A kettes számú kalauz még többet, nagyjából 5 percet töltött a jegyemmel. Neki biztosan sikerülhetett a beolvasás, mert hangos "ühüm" és "jaigen" kísérte a műveletet. Mondanom sem kell, hogy a vagonban mindenki minket figyelt.

Újabb átszállás, újabb vonat egy újabb kalauzzal. Neki már gombóccal a torkomban, heves szívveréssel adtam oda a lapot. Szerencsére ő már találkozott ilyennel, egyből érvényesítette a jegyet.

Amint leszálltam, első dolgom az volt, hogy darabokra téptem rettenetes perceimet okozó papírlapot.
Megfogadtam, hogy amíg ki nem forrja magát a technológia, nem veszek így jegyet.
Inkább állok 5 percig sorban, hogy elkerüljem ezt.

Végezetül leírom, hogy nem a MÁV-val és nem a kalauzokkal van gondom. Nekem úgy festett, hogy igazából senki sincs a helyzet magaslatán és mindenki kerülné ezt a dolgot. Érthető.

Később lehet, hogy adok még egy esélyt neki, de az biztos, hogy a zsebemben ott lesz egy normális jegy is...