Ülök a gép előtt, és iszom az édesapámtól kapott sörömet.
Elgondolkodtam.

A múltkor kiültem édesapámmal a kis betonplaccunkra este beszélgetni. Megkérdeztem hogy az a megmaradt doboz sört ő kapta-e. Válasza az volt: - Idd meg nyugodtan.
Még azon az estén megkérdeztem hogy nem furcsa-e hogy a saját lányával sörözik. (tudni kell júl. 23-án töltöttem a 17-et) A válasza: - ezen már túlestem Lengyelországban. Akkor fogok megdöbbenni, ha majd te hívsz meg sörözni. Nevettünk.

Tudniillik Lengyelországban voltunk májusban versenyen. A verseny előtti estén a megérkezésünk napján lementünk az étterembe, ahol a magyarok jó szokásukhoz híven vacsora közben is söröztek. Vagyis hogy sörözni szerettek volna. Én minthogy idén kezdtem el oroszt tanulni, szóltak hogy hozzak nekik sört a pulttól. (5-en voltunk, 3 felnőtt, egy gyerek meg én a fiatalkorú)
Nem csak azon az estén, hanem a verseny utáni búcsú estén is söröztünk, sőt este még a szobánkban bedobtunk egy pálinkát is. Ott kicsit én voltam megrökönyödve hogy apámmal iszom.

1 hete voltam Balatonfüreden édesanyámmal a bátyámmal meg az ő barátnőjével. tl-lom és barátnője épp tollasozott mikor én kiültem a teraszra. Sudokuztam és ittam a sörömet. Kijön édesanyám is. Bátyám odajön, mondja anyumnak.
- Te, sörözik a lányod melletted. Mi ez?
- Jól teszi! - felelte anyum. - De nem ez a durva! Hanem hogy ÉN vettem neki!

Ez olyan aranyos.