Mikor házimozi és sztereó hangrendszerem helyszűke miatt felszámolásra került, célul tűztem ki, hogy zanzásítva megpróbálom azt a hangot, érzést megvalósítani.
Erre számomra egyetlen lehetőség mutatkozott; egy hordozható DAP, fülhallgató páros.
Rögös volt az út, bár mindvégig élveztem a miniatürizálás minden előnyét, persze hiányzott az a térélmény amit ebben az esetben nem, vagy csak részlegesen tudok modellezni.

Most a páros hangkeltő eleméről írok, megállapítva hogy mindkét elem fontos (és persze az összeköttetés is) ám számomra nagyobb jelentőséggel bír ez a végső kapocs.

A Westone cég méltán elismert fülhallgatóiról, hazánkban (de talán az egész kontinensen) viszont kevéssé ismerik, mielőtt az első fülest megvettem volna tőlük nekem is alapos utána olvasást igényelt, mire belőttem a számomra legfontosabb paramétert, vagyis a hangképet.

A Westone W modellek alapvetően meleg hang karakterűek, tapasztalatok szerint a páros számozásúak (20, 40, 60) lineárisabbak, a páratlanok enyhe (30) vagy erős (50) V karakterrel rendelkeznek.
Nem dinamikus driver (klasszikus membrán) hajtja őket, hanem armatúrák, ezáltal a hangképük más mint a klasszikus vonalé. Jellemző 3 armatúra fölött a jobb szeparáció (elkülönülés) és a nagyobb térérzet. Mivel az armatúrák felépítése más a mély tartomány egyes esetekben kifogásolható (arra „érzékeny” egyéneknél kevésnek, laposnak tűnhet) de megfelelő hangolással, keresztváltókkal, és jelen esetben a megfelelő armatúra mennyiséggel ez tompítható, kiküszöbölhető. A 60 az oldalankénti 6 driver (meghajtó) számszerű leképezése, azaz összesen 12 driver található a fülhallgató párban. Léteznek ebben az árszegmensben ennél több membránt tartalmazó fülesek is, a Westone úgy ítélte meg, hogy ennyi elég, illetve úgy gondolom figyelembe vette a hordozhatóságot, kényelmet is.

Van más vonala is a Westone-nak ezt UM előtaggal jelölik, más hang karakterrel rendelkeznek.
UM 30 pregnáns középtartományáról, UM 50 pedig erőteljes (sokak szerint morózus) mélyeiről ismert.

A W60 az IEM vonal csúcs fülhallgatója (CIEM, egyéni fülre öntött vonalon más elnevezést használnak) ennek megfelelő az árazása is, általában 1000 dollár körül lehet megvásárolni őket.

Két kábel (egyik mikrofonos) egy vízhatlan hordozható doboz 3 különböző színű füles borító (faceplate) és rengeteg illeszték (szilikon és kemény szivacs) találhatók kiegészítőként a fülhallgató dobozában.

Én személy szerint egy elég sprőd ezüst kábelt használok, amit kizárólag kábelek gyártására specializált EFFECT cég készít, ez véleményem szerint nagyobb térélményt, dinamikát és részletességet biztosít a gyári kábelhez képest.

Maga a fülhallgató teste nagyon kényelmesen illeszkedik a fülbe, megfelelő illesztékkel igazán jó izolációt érhetünk el, személy szerint szivacs esetén én semmit nem hallok amikor hozzám beszélnek, utcán pedig nagyon kell figyelnem a forgalomra, gyakran csak látásomra támaszkodhatok, viszont cserébe halkabb részeknél sem kell tartanom külső, bántó zajok beszűrődésétől.

Ha lehet mondani végig jártam a Westone ranglétrát, W30, W4R (W40 ugyan azzal a driverrel) és most a W60. Miben más ez a füles mint a többi? – kérdezhetjük. Szinte mindenben, de alapvetően hasonló karakterrel rendelkezik, egyféle kiteljesedés.
Mivel mindhárom tartományra (magas, közép és mély) két-két driver jut három keresztváltóval, megfelelően el tudja látni, le tudja képezni a tartományok teljes spektrumát, nincs hiányérzetünk.

Eddig mindig hiányoltam valamit, ezt fórum társaim privát postaládái is tanúsíthatják, már-már úgy éreztem magam mint akinek semmi nem elég, mindig többre vágyik.
Jelen esetben azonban ez a zakatolás megállt, úgy érzem, hallom minden a helyén van, és minden pontosan annyi mint amennyinek lennie kell.
Nem érzem túlzónak a mély tartományt, de ha kell olyan odaütéseket tapasztalok aminek eddig nyomait nem hallottam egyetlen más fülesnél sem. Közepei tágasak, részletesek, melegek.
Magas hangjai – holott több van benne, mint a W40-ben – szintén azt az érzetet keltik, hogy se több, se kevesebb nem kell belőlük, így vannak jól.

És legvégül a hangkép, térélmény. Na itt van egy olyan ugrás, összhang, amire eddig csak vágytam. A tér magassága, mélysége magával ragadó, a hangszerek 3 dimenziósan jelennek meg, minden körül ölel.

Eddig mindig volt valami bajom a zongorával…vagy az alja, vagy a teteje hiányzott, nem volt egységes, hiába az egyik legnehezebb hangszer hang visszaadására. Itt tökéletes minden, ha a zongorista keze elindul a mélyebb regiszterek felé, pontosan lekövethetőek, hallom, ahogy a kalapács nekicsapódik a mélyebb húroknak, de mindeközben a háttérben a hegedűk kíséretét is, nem nyomja tehát el a fő hangszer a többit.

Hallgathatósága a legjobb az általam hallgatott hangkeltők között, nem tolakszik, de gyakran meglep eddig nem vagy másképp hallott részleteket fedezek fel, észre sem veszem, s már vége van egy albumnak…jöhet a következő.

Csúcs füles csúcs áron…leírni nehéz a hangját, hallgatni annál könnyebb.