Nyugodjanak Békében!

S22U*hondacivic*

Szomorú.

Mielőbbi gyógyulást kívánok a sérülteknek és sok erőt azoknak a családoknak, akik elvesztették a szeretteiket!

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

Nem akarok senkit sem hibáztatni, de ilyenkor jó lenne tudni, hogy az öregnek aki a balesetet okozta, hogyan volt még jogsija(69 évesen én már nem ültetnék senkit sem kocsiba)...

Részvétem!

Sajnos ez már nem segít rajtuk

Natasa Kovacevicet tudom a legjobban sajnálni, neki talán még jobban kettétört az élete, mint azoknak akik elvesztették a szerettüket. Megesik, hogy a sportoló kénytelen feladni a karrierjét sérülés miatt, de egy amputáció ...

"There are no bad ideas, only great ideas that go horribly wrong" - Jack Donaghy

Azért ez nem egészen van így. Ismerős most tölti a 70-et, kb. 3 éve ment nyugdíjba buszvezetőként. Előtte is Dániába Koppenhágába járt át napi rendszerességgel dolgozni Malmöből, de a mai napig szokott beugró buszsofőrként dolgozni ugyanott ahonnan nyugdíjba ment.
Nem kor függvénye ez. Gondolhatod, hogy nem engednék volánhoz, ha nem felelne meg a vizsgálatokon.

[ Szerkesztve ]

Sajnos ez mindannyiunkkal megeshet. Egy pillanatnyi figyelmetlenség, mondjuk fáradtság miatt, és már meg is van a baj. Ilyen szempontból, teljesen lutri az élet.
Egyik nap még vidáman éled az életed, másnap meg cellában ülsz, vagy éppen tepsiben fekszel. Jobb is hogy nem tudjuk a jövőt.

Mennyi az élet? Ennyi az élet?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ... Ha mese lenne akkor talán kezdődhetne így is, de ez sajnos a valóság volt, az igazi és kegyetlen valóság.

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Napsütés és tiszta idő volt. Kőszegen jártam, visszafelé kora délután indultam. Kőszeg szép város, az idő kellemes, gondoltam akár maradhatnék estig is, de valahogy úgy éreztem, jobb ha elindulok hazafelé.

Az út visszafelé sem volt különösebben forgalmas, haladtam a többi autó után. Vitnyéd után összefüggő kocsisorban autóztunk, előzni? minek, nem sietek sehová. Előttem közvetlenül egy dobozos furgon ment, jobb oldalon hatalmas porfelhő. Gondoltam is magamban, biztos valami traktor szánt és az kavarja fel a port. Ahogy a por leszállt, egy hatalmas nagy fehér valami bontakozott ki. Jó ég !!! Ez nem lehet igaz !!! ... Egy busz az oldalára borulva félig az árokban, félig az út melletti kerékpárúton, a szántóföldön állt meg. Körülötte szétszóródva a cipők, táskák, és vérző, félig fekvő, félig ülő, és a buszból éppen akkor kimászó, támolygó emberek.

Az először érkező autósok közül sokan futottunk segíteni. A mentőket közben hívta valaki, hallottam magam körül a beszélgetéseket, de annyi mindent szerettem volna egyszerre csinálni, mindenkin segíteni, bekötözni a vérző lábakat, kezeket. A csomagtartóban még ott volt nálam a nyaralásból bennmaradt plédek. Gyorsan felkaptam, erre biztos szükség lesz. Vittem a mentődobozt, pár palack vizet. Rohantam le a sérültekhez. Az egyik plédet leterítettem a kerékpárútra, hogy akit kell, le lehessen fektetni rá. Néhány lány odajött, rajtuk nem látszott komolyabb sérülés, leültek a plédre, szédültek. Picivel távolabb néhány lány feküdt, vérző karral, de nekik már segített valaki, rohantam a buszhoz, van még bent valaki? A buszvezető épp akkor futott végig a buszon, kérdeztem van e még valaki, mondta nincs, üres a busz, már csak ő. Szerencséje volt, ő nem sérült.

A busz mellett egy lány feküdt, körülötte páran. Nem sírt, nem látszott rajta fájdalom. Kérdeztem jól vagy, fáj valamid? Kérte, hogy nézzem meg a lábát, le volt takarva, cipő nem volt rajta, és a lábfeje nagyon csúnyán sérült. Csak annyit tudtam mondani, hogy minden rendben lesz, hívok gyorsan segítséget. Hol vannak már a mentők??? Messziről már hallatszottak az első szirénák, útban van a segítség ... Reméltem hogy meg tudják menteni.

Az első tűzoltók akkor értek a helyszínre, sokan jöttek, nagyon nagy szükség volt minden segítő kézre. Közben láttam, hogy a plédre leül egy másik lány, neki is nagyon vérzett a feje, a póló szétszakadt rajta, tiszta seb volt mindenhol. - Jól vagy, minden rendben? - Nagyon szédülök, és zsibbadok, mondta. Feküdj csak, mindjárt itt lesznek a mentők. A hátán mély sebeket vágtak szilánkok, a fején hatalmas dudor, biztosan nagyon beüthette. Kérdezte, hogy nagy a baj? Megnyugtattam. Biztattam, hogy mennyire szerencsés, hogy ilyen kis karcolásokkal megúszta. Valóban, ő igen! Telefonálni szeretett volna, az övé valahol a buszban, vagy a busz mellett, nem találtuk. Az enyémet adtam neki oda. Apa! Apa! Balesetünk volt .... Megérkeztek a mentők, le kell tennem, visszahívlak! Végre, megérkeztek a mentők!

Egyre többen és többen jöttek. Mindenkit megnéztek, próbálták sérülés szerint prioritási sorrendet felállítani és az alapján ellátni a lányokat. Őt is megnézték,látták, hogy nem súlyos, mentek tovább. Én maradtam. A lány fogta kezem, én pedig nem engedtem el. Kért, hogy telefonáljunk megint! Nem figyeltem a beszélgetést, csak a lány egy-egy mondatára emlékszem. Apa! apa! Anya is ott van? Az edző, az Ákos ... Úristen! Anya! Ennyi az élet? Sírt, és szorította kezem.

Megint jöttek mentőápolók, le kellett tenni. Kapott egy kártyát. Ő lett a 8-as számú. Hoztak neki egy nyakmerevítőt, bár a nyakának nem volt baja, de biztos ami biztos. Jól rá is szorította neki a mentős. De tényleg kell ez? Kérte, hogy legalább lazítsuk meg picit, mielőtt megfullad. Segítettem neki. Közben a könnyebben sérült lányokat, elkezdték beültetni az egyik mentőautóba. Akik tudnak gyorsan induljanak a kórházba. Sopronba mentek. Ők már jó kezekben lesznek, tudom!

A busz másik oldalán volt aki nem volt ennyire szerencsés. Ott is vannak még? Megkerültem a buszt és ami látvány ott volt, az leírhatatlan. Sajnos volt akin már ekkor látszott, hogy nem lehet segíteni. De a füvön ott is feküdtek lányok, akiknek már a mentők segítettek.

Körbenéztem, mindenhol csak a szétszórt cipők, újságok, papírokat sodort a szél. A busz mellett egy kartonlapon egy kosárlabdapálya rajza, körülötte szétszóródva színes korongok. Jött egy mentőhelikopter, aztán még egy és még egy. Hatalmas porvihart kavart. Láttam, súlyos a helyzet. Az úton már legalább nyolc mentőautó állt, rengeteg volt a tűzoltó, rendőr. A rendőrök próbálták távol tartani a nézelődő tömeget. Egy úr hozott pár üveg ásványvizet, köszönet érte, most tényleg jólesett. Ahogy indultak a mentőautók, egyre kevesebb lett a sérült, és végül mindenkit elvittek.

Gondolatok kavarogtak bennem, mi történt most itt? Döbbenet. Olyan állapotban voltam, hogy a vért nem láttam vörösnek. Hiszen én nem is nagyon bírom a vért. Vérvételnél én vagyok aki először rosszul lesz. De most mégis ott vagyok és próbálok én segíteni másokon? Megnyugtató volt, hogy nagyon sok mentős, tűzoltó ott volt körülöttünk Végignéztem magamon, tiszta vér a kezem, a farmerem. Nem az én vérem ... Úgy éreztem ennyi volt az, amit tudtam segíteni. Bárcsak tudtam volna többet tenni, és megmenteni életeket, lehet, hogy én ehhez túl kevés vagyok...

Amikor az ember hall egy hírt, hogy valahol baleset történt, nem is tudja felfogni, hogy mi is történhetett ott, amíg át nem éli. Én most átéltem. És átélték ők is. A győri női kosárlabdacsapat játékosai ...

Press any key to continue ...

Kemény lehetett. ...ott mindenkinek.

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

Tyű.