Végtelenről alkotott gondolataimat elhelyezvén a kibertérben, ezt a helyet választottam.
Okuljanak belőle Újoncok és Jómunkásemberek egyaránt, s majdan azok is, kiknek rangját s személyét még nem ismerjük...
-----------
Egyszer történt, hogy a feleségem megkért, miszerint az aznapi ebédhez elengedhetetlenül fontos krumplipüré (tört krumpli) létrehozásában segédkezzem (két sör után és egy kis csendes pihenő kellős közepén ennek a felkérésnek nem örültem igazán).
Tudvalevő, hogy a krumplipüré úgy készül, hogy miután meghámoztuk az objektumokat, utána kis darabokra szeleteljük s ezután vízben főzzük mindaddig, amíg el nem érik azt a szükséges puhaságot, ami ahhoz kell, hogy krumplitörővel - más nyelvjárás szerint krumplinyomóval - péppé nem nyomkodhassuk őket.
De, hogy milyen hamar érik el a megfelelő puhaságot (értsd: megfőnek), az attól függ, hogy milyen kicsire vágtuk fel őket.
Ekkor vetődött fel bennem a gondolat, hogy ha minél kisebbre vágom a krumplit, akkor annál kevesebb idő kell, hogy a felszeletelt anyagdarabok megfőjjenek.
Szeretett Konyhafőnökömnek feltettem a kérdést:
"Matematikai tapasztalataim azt sugalják, hogy inkább daráljuk le a krumplit, mivel olybá tűnik, hogy akkor fognak a leghamarabb megfőni".
És ekkor mellbevágott a válasz: "Abból már nem krumplipüré lesz, hanem sztrapacska".
A fény felcsillant képletekbe tompult agyam mélyén: a fizikai és a matematikai végtelent nem szabad összekeverni, máskülönben az ebéd sztrapacska lesz!
-----------
"Minden látszat s látomás
álomban álom? Semmi más?"
Edgar Allan Poe: Álom az álomban
(Ford.: Babits Mihály)
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
