A mai napot megelőző 2 évtizedben többször előfordult, hogy információhiány, vagy más elfoglaltság miatt lemaradtam egy közeli koncertjükről. Szerencsére néhány hónapja időben jött velem szembe egy hirdetés, amely után irány a gyarkert.hu és máris vettem a jegyemet.

Kraftwerk

Az úttőrő német zenekar, akik megalapozták a ma ismert elektronikus zenei irányzatokat - pedig eleinte az NSZK-ban kialakult krautrock-kal próbálkoztak. A két alapító, Florian Schneider és Ralf Hütter egy művészeti akadémián találkoztak, aztán később egy egyetemi képzési szintű zeneiskolában is összefutottak. Florian Schneider már egy másik létsíkon zenél, Ralf Hütter azonban még mindig a Kraftwerk tagja és természetesen frontembere.

A zenekar 1974 előtt kiadott albumai még a krautrock jegyében születtek, aztán teljesen áttértek a mai napig a művészetüket meghatározó, elektronikus stílusra. Noha a dobgépek már a krautrock idején is a hangszerek között voltak, a gitárok, orgonák, furulyák, hegedűk és megannyi más hangszer helyét átvették a (nyilván eleinte analóg) szintetizátorok, vocoderek.

Az 1974-es Autobahn című lemez aztán meghozta az akkor már 4 tagú zenekarnak a nemzetközi sikereket. A siker hozományát visszaforgatva fejlesztették a zenekar saját stúdióját, csökkentve a függőséget a külső stúdióktól. A lemez címadó dalának eredeti verziója több, mint 22 perces - tökéletesen visszaadja azt az unalmat, amit az ember akkor érez, amikor autópályán hajtja a járgányt. Kölyökként, számomra is dögunalom volt, amikor a fater ezt hallgatta és ez egészen a The Mix 1990-es kiadásáig meghatározta a viszonyulásomat a kvartett zenéjéhez. Az én korosztályomnak ez az album sokkal emészthetőbb volt, mint a korábbi, eklektikusabb kiadványok és gyakorlatilag a Kraftwerk ezzel az albummal adott zöldet a technozene valódi elindulásának - legalábbis emlékeim szerint. Gombamód kezdtek megjelenni mind az 1-2 dalos techno előadók, mind a mainstreamebb, ismertebb produkciók, a teljesség igénye nélkül itt most megemlíteném a Front 242, a Nitzer Ebb, vagy éppen az U96 neveket - talán néhányótoknak ismerősek lehetnek. Persze nem állt meg ezeknél a produkcióknál az evolúció, populárisabb dance formációk is megjelentek, mint a 2 Unlimited (enyhén szólva is nagyon egyszerű zenei alapokkal), a sokkal inkább táncolható DJ Bobo, a techno/rave/happy hardcore stílusokat állandóan játszó és keverő Scooter, a house talán legismertebb performanszerei, a Brooklyn Bounce.

Természetesen a Kraftwerk hatással volt az olyan társaságok megjelenésére is, mint a Depeche Mode, a Yazoo, az Erasure, a Pet Shop Boys, a Softcell, az Aphex Twin, a The Prodigy, vagy éppen a Daft Punk. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy csak és kizárólag a szintetizátor-alapú zenékre voltak hatással, gyorsan megemlítem David Bowie-t, a Joy Divisiont, a New Ordert, a U2-t és a Rammsteint is...

Nos, iszonyú sokat lehetne még írni a Kraftwerkről, milyen hatást fejtettek ki a zenei kultúrára, de azt hiszem, ha valaki nem ismeri a művészetüket, kedvcsinálónak ennyi is elég, aki meg ismeri, azoknak felesleges leírni azt, ami úgyis a fejükben van...

Koncert a Gyárkertben

A koncert kezdési ideje este 9 órára lett meghirdetve, német precizitással pontban 9 órakor felcsendültek a Numbers első taktusai - természetesen óriási ováció és taps közepette. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a kezdést megelőző 10 percben piros háttér előtt négy stilizált alak mozgott a háttérkivetítőn. A Numbers után megszakítás nélkül jött a Computer World, majd a Home Computer.
A Spacelabs meglehetősen különleges volt számomra - csak mert sosem láttam még, hogy élőben hogyan adják elő. Egy űrhajó kilátóablaka és vezérlőpultja előtt vagyunk, az ablakon túl a Föld látszik. Feltűnik egy UFO, majd egy műhold becélozza a helyet, ahol annak landolnia kell. Nos, ez esetben ez természetesen a Balatontól picit északabbra helyezkedett el, majd mire a dal véget ért, az UFO is landolt a Gyárkert színpadán Aztán egy meglehetősen furi szerzemény (Airwaves) után egy általam sosem hallott, de nagyon tetszetős melódia szólalt meg: Tango. Meglehetősen tempós, modern techno ritmus jellemzi a dalt, elég jól lehet rá mozogni. Nincs fent egyik megjelent albumukon sem...
Ezután már nem volt megállás, The Man Machine, Electric Café, Autobahn, The Model, Radioactivity, Tour De France, Trans Europe Express, The Robots, Boing Boom Tschak és a koncert legvégén az elmaradhatatlan Music Non Stop. Ezek persze csak az ismertebb trackek, de szinte mindegyiknek van valamilyen kapcsolódó dala - nem maradtak ki ezek sem. Az utolsó dal alatt a zenekar tagjai egyesével, körülbelül egy-másfél perces időközönként otthagyták a laptopjaikat, kiálltak a közönség elé és meghajlással távoztak. Természetesen az utolsó Ralf Hütter volt, aki vastapsot kapott.

A produkció alatt végig ment valamilyen vetítés a zenekar mögötti háttéren - néha csak irányított zaj, máskor számítógépes grafika, megint máskor régebbi videofelvételek. A legnagyobb hatásúnak én mégis a Radioactivity alatti, kevert animációt tartom. A dalnak nagyon kettős jelentése van megjelenése óta: megjelenésének idején százszámra szaporodtak szórakoztatóipari szóróállomások - rádiók, amelyeknek emléket kívántak állítani, de a radioaktivitás veszélyeire is felhívja a figyelmet. Természetesen az eredeti, 1975-ös dal megszületésének idején még csak a harrisburgi nukleáris balesetet ismerte a világ, illetve a két atomtámadás érte japán várost, mára a figyelemfelhívás kibővült Csernobillal és Fukushimával is.

A koncert végére a német precizitás eltűnt, az eredetileg este 11 órára tervezett koncert körülbelül 5-7 perccel hosszabb lett Nem hittem volna, hogy még lesz szerencsém élőben látni a Kraftwerket, de nagyon örülök neki, hogy sikerült. Schneider sem volt már fiatal, amikor 3 évvel ezelőtt távozott közülünk és Hütter is igen öreg, így a legutóbbi - talán 5 évvel ezelőtti - lehetőség elúszásakor már lemondtam róla, hogy Kraftwerk-koncertre menjek, így kimondottan örültem a lehetőségnek, hogy megnézhettem őket.

Köszönöm, Kraftwerk, egy élmény volt!