Videójátékokról lesz szó! Egy kis ömlengés csak. 
Valahogy sokszor fel-fel rémlik bennem az, hogy régen azért még elég jó játékokat raktak le az asztalra. Valahogy még a nem kiemelkedő címek is jobbak voltak. Aztán lehet ezt csak én érzem így, meg nyilván a sz*ar 10 éve is sz*r volt, sőt, 20 éve is. Viszont az meglepő, hogy 11-12 éves címek jobban odatudnak ragasztani a képernyő elé, és esetlegesen egy, kettő de legfeljebb három nekifutásra végig is viszem őket. Ugyanis, új "hobbim", hogy elővettem pár régebbi címet, szigorúan Xbox platformon, azon belül is a 360-as éra, illetve kritérium még, hogy legyen benne a Game Pass katalógusba. Olyan címek ezek - vagyis kettő -, amiket ki akartam próbálni, illetve ellett kezdve, ám végül félbemaradt ilyen vagy olyan indokkal.
Az első cím egészen 2010-ig nyúlik vissza, műfaját tekintve egy mezei hack&slash játékról van szó, az EA gondozásában készült és alapját, vagyis inkább a történetét Dante Alighieri: Isteni színjáték című művének egy része adja. Igen, a Dante's Inferno-ról van szó. Ez a játék, ez pont olyan amire én csak úgy vágytam anno. Tekintve, hogy csak konzolokra jelent meg, így abszolút nem volt lehetőségem kipróbálni, ha meg pc-re is jött volna, val'szeg a gépem se bírta volna el. Ám, cirka 12 év után, hála a visszafelé kompatibilitásnak, az Xbox Game Pass-nek illetve a birtokomban lévő Xbox Series S-nek végre végig játszhattam ezt a gyöngyszemet.
Gyöngyszem, ugyanis a játék meglepően jó és működik. Most tekintsük el tőle, hogy az idő vasfoga hatásos, és a játék, hát szépnek - mai cuccokhoz képest - nem mondható. Recés, pixeles, mosottak a textúrák, bár a kép 1080p-be jön még 720p-nek is kevésnek tűnik, képkocka számot meg nem reszortom figyelni. Szimplán nem érdekel.
Ám, a játékmechanika, a megoldások, a játék tempója nagyon egyben van. A sztori kellően beteg kiforgatása az említett műnek, volt pár rész ami még az én ingerküszöböm is majdnem meglépte. Beteg, maradjunk ennyiben. Mondjuk amikor megjelent Cleopatra, 30 méter magas verzióban, fedetlen mellekkel, amiken a mellbimbók szájak és köpdösik az ellenfeleket. Ott... Ott én is úgy voltam vele, hogy jó, mára elég a játékból A pályák kidolgozottsága nekem kifejezetten tetszett, minden színtér hűen ábrázolta azt, amiről szólt. Az irányítás szintén jól működött, ám a kameramozgás... A kameramozgás kizsigerelt. Bárki találta ki a fix kameraképet, ami automatikusan változik, és nem állíthatod manuálisra, annak biztos, hogy bérelt helye van a pokolban. Normál fokozaton játszottam a játékot, a meghalásaim csak is ennek voltak köszönhetőek. Mert egy-egy ugrás után, előtt, közben pont úgy fordult, váltott a kamera, hogy már pont ne tudjam, hogy milyen messze van a platform amire ugrok éppen. Aztán vagy túl ugrottam, vagy 10 centivel elé érkeztem és a mélybe zuhantam.
Azonban, cirka 6 órányi - 3x2 óra - játékidő után, stáblista után úgy állhattam fel a képernyő elől, hogy: Ez egy jó játék volt! Nem volt unalmas, volt benne kellően sok jó ötlet, lekötött, elszórakoztatott és, hogy, ha ezt az időtöltést veszem alapul, nem volt elfecsérelt idő. Tudom, más szempontból igen, mennyi minden mást csinálhattam volna, abba a napi 2 órába, igaz?!
A következő alkotás, szintén EA, azonban ez már 2011-es, és nem csak konzolokra adták ki, hanem pc-re is. Ez a cím megvan nekem Origin-en, el is kezdtem pár éve, de valamiért feledésbe merült, ha jól emlékszem még a második fejezeten sem jutottam túl. Ennek történetét Lewis Caroll 1865-ös meseregénye ihlette. Tippek? Igen, az Alice: Madness Returns című szintén hack&slash játékról van szó.
Nevessetek ki, ha gondoljátok, de nekem az alapmű, illetve a legtöbb újkeletű de ezt a témát feldolgozó alkotás nagy kedvencem. Lásd a Johnny Depp féle Alice Csodaországban és Alice Tükörországban című filmet. Amikor megtudtam szintén a megjelenés évében, hogy ebből játék is készül - és akkoriban még nem tudtam, hogy már van, hisz 2000-ből ott volt az American McGee's Alice, ami ennek relatíve az előző része -, akkor voltam úgy, hogy ez nekem KELL! Aztán akkoriban a számítógépem meg azt mondta, hogy neked ez nem LESZ! Ugyanis még low-on se tudta volna meghajtani. Így egy plátói vágyakozás volt csak, egészen pár évig, amikor megvettem, tudtam is volna vele játszani, mégsem sikerült. Egészen mostanáig.
Csalódnom szerencsére nem kellett. A játék koncepciója, megoldásai nagyon jók. Nagyjából ugyanazokat tudom elmondani, amit a Dante's Inferno-hoz is írtam. Korhoz képest jól néz ki, 2022-höz képest.. .Ehhh... Bár egy fokkal szebb, mint az előtte említett játék, ez köszönhető az Unreal Engine-nek is. A kamera szerencsére itt szabadon mozgatható, ám ugyanúgy jelen van, hogy néha nagyon nehéz kiszámolni, hogy mekkorát és hányat ugorj, meghalásaim csakis annak köszönhetőek, hogy ebből a szempontból ennek is rossz az irányítása.
Ám kárpótol a sztori ami nincs bár túlspilázva, kellően fent tudja tartani az érdeklődést, a szintén remek ötletek. Jó de mégis ki találta már azt ki, hogy teás kancsó, meg borsszóró a lőfegyver a játékban? A pályák milyensége és megvalósítása. A hangulat. Még tart a játék, most tartok a 4. fejezetnél, szintén eddig nagyjából 2x2 órát szánhattam rá, és azt kell mondjam, ez is egy remek játék.
Zárójelesen: úgy érzem manapság már kevésbé releváns egyedit letenni az asztalra. Nyilván, nem a tucat CoD, BF, NFS, Fifa és társaira gondolok, bár ezek sem hiába jönnek évről évre, nagyjából ugyanazt kiadva más címmel. Én még azt is elfogadom, aki él hal például a battle royale játékokért, megvan a piacuk és még jók is, csak éppenséggel nem nekem. Vagy a soulslike-ok amik meg főleg nem tartoznak mindenkihez. Rengeteg játékot adnak ki évről évre, és bár ahogy látom ez az év erősebb kicsit egyelőre és jönnek egyedi és jó címek, de alapvetően rengeteg olyan cím jön ki, ami bár nagyon csecse, minden be van ígérve, és akár még benne is van, mégsem tud úgy odatapasztani a kijelző elé, mint pár 10-en éves cím. Régebben mint, ha több játékot csináltak volna meg úgy, hogy elérje az embernél azt a faktort, hogy na még egy pálya, na még egy óra, vagy akármi. Ha nem is volt annyira kiemelkedő, mégis tartalmazott egy rakás olyan dolgot, ami miatt viszont mégis hagyott nyomot. Pedig nem vagyok túl öreg, mégis úgy gondolom, régen voltak jobb dolgok, vagyis, több volt belőle. Aztán lehet nem, ez még amúgy sem az a fajta oldschoolság.
