2022. május 23., hétfő

Gyorskeresés

Rossz kedv meg a The Division 2

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Érdekes jelenséget figyeltem meg... Nem tudom, hogy ez ilyen egyéni dolog, vagy volt/van már más is így, viszont egyből felkeltette a figyelmem, még a helyzetre való tekintettel is. A szereplők a történetben: én, rettenetes lelki állapot, Xbox Series S illetve a Tom Clancy's The Division 2. :)

Sajnos az utóbbi pár napban történt az életemben olyan dolog, ami miatt lelkileg nem vagyok éppen top-on. Nyilván az embernek ezt ildomos kezelnie, amondó vagyok és voltam is világ életemben, hogy bármi rossz is történjen, a rosszból is mindig van kiút. Viszont a jelen helyzet olyannyira földhöz vágott, hogy bár nem vagyok én öreg, sőt igenis fiatal vagyok - 26 éves, csókolom -, de ilyet még nem tapasztaltam. Szükségem van egy kis begubózásra, szünetre az életből, melóban épp a felmondási időmet töltöm, és kapóra is jött, ez az utolsó hetem, így erre a hétre beszóltam, hogy rám ne számítsanak már. Felvázoltam nekik, hogy mi a helyzet, szerencsére empátia még a helyén van, megértették, nincs probléma. Pont a rengeteg stressz miatt számoltam le, arra pedig most a legkevésbé sincs szükségem. Lelkileg offon vagyok, koncentráció teljesen kimarad, alapvető tevékenységekben is hibát hibára halmozok most. Viszont mégis mit kezdjek ezzel a rámszakadt rengeteg szabadidővel? Nyilván, itthon teszek veszek, bár nehezen megy mindig lekötöm a figyelmem, nyugiba végzem a ház körüli dolgaim.. Meghát, ott árválkodik a nappaliban egy Xbox Series S, egy picivel talán többször, több időre is bekapcsolom.

No és itt figyeltem meg egy elég különös dolgot. Nem vagyok én egyébként egy nagyon hardcore játékos. Nem is mondanám magamat kifejezetten jónak. Multikat abszolút mellőzöm, sztori központú játékokat legtöbbször easy módban végigtekerem és az engem tökéletesen kielégít. Nem keresem az izzadós, kihívást biztosító játékokat - Dark Souls, köszinem -, ha meg valami nem megy, még, ha tetszene is, kidobom. Viszont van nekem egy etalon játékom, amiben ugyanúgy nem vagyok profi, bár lassan 600 óránál járok benne - 2 rész, 2 platform, összesen -, bár ebben már a nehézségi szintet maximalizáltam. Ez pedig nem más, mint a Tom Clancy's The Division széria, annak is jelen pillanatban a 2. része. Hajlamos vagyok mai napig körbe lőni az ellenfeleket, olyan módokon meghalni, ahogy csak a legbénábbak tudnak, nem felmérni bizonyos helyzeteket, PvP-t pedig abszolút mellőzöm. Az maradjon a nagyok terepe. Illetve mivel Xboxon játszom, a kontrollerel hatványozódik a bénázásaim száma, pedig 2 éve van konzolom. A célzás még mindig darabosan megy, pontatlan is, meg hagy ne soroljam...

Nem tudom kinek mennyire kell bemutatni, a The Division egy looter-shooter, fedezék központú TPS lövölde, lehet co-op-ba, de solo-ban is elég ügyesen lehet benne haladni. Nem a világ legtaktikusabb játéka, de ha alapvetően berambóznál egy adott terepre, és még nincs is kellő felszerelésed, bizony gyorsan alulról kezded szimatolni azt a bizonyos növényt. Ez most egy fontos tényező!

Első ami gyanúsan feltűnt, hogy a célzás jelenleg tűpontosan megy, nem csak szerencsén múlik, hanem folyamatosan, pontosan és stabilan célponton tudom tartani a célkeresztet. Legyen szó golyószóróról, távcsöves TAC-50-ről vagy oldalfegyverként használt 9mm-esről, 10-ből 10x telitalálat. Pedig továbbra is kontrollerel nyomom, és még mindig elég ergyán kezelem. Ám olyan, mint, ha soha mással nem is játszottam volna. Éppenséggel még az érzékenységén is állítanom kellett, mert eddig tök rendbe volt, hogy lassan reagál. Jelenleg meg, lassú volt, ahhoz képest lassú, ahogy lekövetnék egy-egy ellenfelet. Pont most, mikor olyan egyszerű tevékenységeket, mint kávé készítés, 5-ből 3x azzal kezdem, hogy a pohár beakad a mikró ajtajába és a földön landol.
A reakció időm a negyedére esett vissza, de pozitív értelemben. Azonnali reakciót vált ki minden történés a játékban, nincs az mint eddig mindig, hogy vagy 5 másodpercre reagálok arra, hogy egy ellenfél besunnyogott a fedezékem mögé és ereszti belém az egész tárat a fegyveréből. Már azelőtt bőven észreveszem mire készül, hogy alkalma volna rá, hogy véghez vigye. Gyorsan és hatékonyan felmérem adott terepek adta lehetőséget. Honnan, hányan érkezhetnek, hol nem szoríthatnak sarokba, hol tudok esetleg menekülni. Ebben azé' közrejátszik a beleölt óra szám, nincs olyan hely amivel még soha nem találkoztam volna. Ez is pont most, hogy sajnos néha azt sem veszem észre mit kérdez tőlem a feleségem, mert úgy elvagyok a gondolataimmal, hogy tompa minden körülöttem. Viszont ezen már a második napon változtattam, ha nem dolgozik, itthon van, én meg épp nem játszok rá és csak rá figyelek.
Rambo mód... Na ez nem egészen úgy van, hogy beállok a csatatér közepére, és ratatatataaa meg üvöltés. Viszont képes vagyok egy 4 hullámból és 30 emberből álló egységet úgy kiiktatni, hogy nem fedezékből fedezékbe rohanok, hanem ellenfelek elől ide oda. Ez eddig korábban soha nem ment. Pontosság, gyorsaság, kicsi reakció idő.. Bár nem a világ legjobb AI-ja van a játékban, de alapvető dolgok beléjük van kódolva. Meglehet lepni őket, például mikor várja, hogy kihajolj egy fedezékből, de éppenséggel rohansz felé mint egy őrült, hátra tudják vágni magukat. Ezt most én maximálisan kihasználom. Bezzeg a való életben, mint egy zombi úgy viselkedem.

Próbálom összerakni, hogy mi az oka, mi állhat a háttérben. Nyilván a dolog egyik része az lehet, az, hogy mégis csak van több száz órám ebbe a vacakba, és most kicsit épp ténylegesen jobban megy, vagy már jobban megy. A build-em is elég stabil meg magas szintű, viszont van még hova fejleszteni. Nem elhanyagolható tényező, lehet most kezd kicsúcsosodni, hogy ideje lenne már valamit mutatni is így 5-600 óra után. A másik része az lehet a dolognak, hogy képes vagyok, vagyis kényszerítem magam, hogy, ha ott ülök az Xbox előtt, elrepüljek abba a világba agyilag, amit magam előtt látok. Ebben az is közre játszik, hogy tudom, holnap például nem kell dolgozni mennem. Kizárom azt, hogy épp hétfő van és 20:54 - ez az időpont amikor ezt a sort írom -, csakis az van, hogy Washington, és Dollar Virus, meg jönnek a 'csög Hyenak és nem akarok meghalni. Aztán ez valahol előhív olyan képességeket, amiknek csak félig vagyok birtokában, és elősegíti, hogy jobban teljesítsek egy vacak játékban.

Mindenesetre, itt és most ez épp nagyon pozitív, bár ezt sehol nem tudom hasznosítani, viszont legalább a szórakozásomat jobbá teszi. Másik kérdés, hogy tartós marad-e?! Lehet, vagy lehet, hogy ha így vagy úgy pont kerül a dolgok végére, visszatér ugyanaz a bénázó játékos aki amúgy vagyok. Majd meglátjuk.

Ez a megfigyelés amúgy múlthét csütörtök óta tart, és napról napra stagnál és jelen van, ha gamingről van szó. Érdekes jelenség, még egyszer kiemelném.

De mi a rettenetes lelki állapot?! Nagy vonalakban vázolnám, nem azért írtam le jelen írást, hogy sajnálkozást váltsak ki. Édesanyám kritikus állapotban fekszik az intenzív osztályon, és egyre kevesebb az esély, hogy... Na értitek...
Off2, hogy de azért kicsit jó is, hogy leírhattam ezt, vasárnap délelőtt óta agyaltam ezen folyamatosan. :)

Hozzászólások

(#1) Pécsi gyerek


Pécsi gyerek
addikt

Jól tetted hogy írtál,anyukádnak sok szerencsét, remény mindig van. Az élet sajnos nem habos torta,mindig van rossz is meg jó is.De pont ezért ne keseregj,a jó is elmúlik,meg a rossz is,semmi sem örök.Kitartás :R

Gigabyte b360 hd3+i5 8400+4×4 gb ddr4 2400 mhz+fsp 460 80+Gtx 1060 6 Gb +zalman z1 neo

(#2) UnA


UnA
Korrektor

Biztosan nem rossz a Tom Clancy, de azért tudok javasolni bármilyen rendszeres fizikai erőfeszítést egy ilyen helyzetben.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.