Lassan újra élvezni tudom az életet. 1 éve (2011 05) elköltöztem a feleségemtől, majd ősszel (2011 09) elváltam és azt hittem hogy vége van mindennek. Szinte csak a ruhákat és a PC-t hozhattam, mert "minden az övé volt"... Gondolom sokaknak ismerős ez a helyzet. Kiugrottam a közös lakáshitelből és vettem Veszprémben egy kisebb téglalakást a pénzből, ami járt még nekem a különválás miatt és a munkáltatóm segítségével. (vissza nem térítendő támogatás, kamatmentes kölcsön). A lakás az elején teljesen üres volt, mint a pénztárcám. Szépen lassan életet leheltem bele. A szokásos dolgok megvétele után (tűzhely, mosógép stb..) jöttek a bútorok és az egyéb nélkülözhetetlen dolgok. 2 hónapig 2 darab összetolt fotelen aludtam, de még így is megérte ahogy utólag visszagondolok. Aztán ablak, ajtó csere következett. Most már úgy néz ki a lakás, mint amilyennek látni akartam 1 éve. Újra megtalált a szerelem, és a lelkem is újra boldog. A bizalmat persze innentől nehéz lesz kiérdemelni, de sajnos ez a múlt hozadéka, amiből nem fogok engedni. Mivel még egyszer földönfutó se akarok lenni, ezért bármi is következik az életben, a lakás is marad a nevemen, mint valami menedékhely, ha valami nem úgy sülne el, ahogy terveztem. Voltak alkohol problémák is az elején, alvásgondok, félelem az új helytől, de lassan mindezeket levetkőztem. Remélem, hogy ezeket a dolgokat kevesen éltétek át. Aki átéli, az tudja, aki nem, az csak sejtheti, hogy ez milyen érzés....
gratula hogy így összeszedted magad, nem lehetett könnyű... sok sikert 
