Mindig érdekelt a számítástechnika - természetesen nekünk otthon nem volt gépünk gyerekkoromban. Örültem, ha barátoknál itt-ott összeakadhattam egy-egy csodával (ZX Spectrum, Commodore16, 64), ilyenkor azonban a legtöbbször csak közös játékokra futotta. Képes voltam 15 embert is összetoborozni, mert egy induló tanfolyamra én voltam eredetileg az egyetlen jelentkező, úgy meg nem tartották volna meg. Sajnos, az általános iskolai tanfolyamok egyik alapfeltételeként szinte megszabták a saját gép tulajdonlását, így hát kimaradtam ebből a jóból. El is felejtettem az egészet.
Hosszú szünet, 12-13 év után egy koleszos társaság révén került megint előtérbe a téma, az egyik srác - P166mmx procijával mennyei teljesítményre képes - darabjával hancúroztunk végig éjszakákat, lógtunk általa-miatta heteket, ismerkedtünk meg alaposan a kollégium doktornőjével, az ő aláírásával, pecsétjével.
Teljhatalmat először egy AMD 5x86-os gép felett nyertem. Még monokróm monitorral, ALi chipset, 52x CREATIVE CD-ROM, turbógomb ezen meg a gépen magán is. Türelmes ember vagyok, de egy életre gyanakvó lettem a (vigyázat, PC-s bulvárújságok kedvelt fordulata következik) „kisebbik processzorgyártó”-val szemben. Annyiban hálás vagyok mégis, hogy a heti rendszerességgel történő win95, később 98 telepítések és a gép teljesítményének emberbarátibbá varázslása iránt tett, egyébiránt hiábavaló erőfeszítéseim során alaposan megismertem a mikénteket, hogyanokat hardver és szoftver téren. Ami nem jelenti azt, hogy ne tudnék lámaságokat tenni, írni, mondani, kérdezni mind a mai napig.
A következő gép egy 300MHz-es álomnak indult, de valami gebasz volt a deszkával, a startot követően rövid időn belül mindig kikapcsolt. Helyette egy Abit-BH6-ban egy 266-os cerka lépett a képbe, ami 450-en vígan futkorászott évekig. Eleinte egy csodás, 14”-os, fekete kávájú, színes, noname monitor és valami S3 Trio 3D/2X ? kombó festette vörösre a szememet, majd végigcipeltem a fél országon s lett enyém egy 17”-os CTX, amit már jellel egy kyroII abajgatott. 2D-ben legalábbis, mert 3D-re nem volt hajlandó, így rövid úton egy ATI Radeon 7000 váltotta. A vinyó pedig maradt az előző gépből egy 480MB-os Seagate. Még divx-eket is néztem a gépen…aztán a rendszeressé váló Photoshop, Illustratorkodás kikövetelte a minőségi javulást életemben:
Abit ST6-R! 1,2GHz Tualatin cerka! 256MB RAM! 4GB tárhely! Ma is megy ismerősnél. Ennek a gépnek igazából az vetett véget nálam, hogy idesanyám a közalkalmazotti mizérián kapott egy HP Vectrát, P4 1,5GHz (Willamette) alapon. Elég volt meglátni a procihűtőt, hogy döntsek a gépem sorsáról…
S lőn. Pénz híján, de P4-re vetett szemekkel összekínlódtam egy P4S533-MX lapot, 2,4 cerkával. Kompromisszumkötésben nem volt hiány, rögvest a SiS-chipset undorral töltött el, mivel akkoriban bluetooth-teló útján neteztem, és már tapasztaltam másnál, hogy nem inteles chipset esetén sziszifuszi meló, prométeuszi kín az usb dongle épkézláb működésre bírása. Nagy beruházásként még vettem egy Pinnacle PCTV Pro-t, akkor 24e Ft-ért. Aztán ez a pár alkatrész még összepakolás előtt, abszolút 0 km-esen, szőrén-szálán eltűnt egy költözés során, máig nem tudom megmagyarázni.
Pár hónapig megint jött a jó öreg BH6, 266@450 cerka…És jött, ha nem is a Tenkes kapitánya, de egy P4P800 képében a megbízható alap. Beleugrott egy 1,6A P4, ami, ugye, valójában 2GHz-es proci, alapon megy is mindegyik 2,4GHz-en, némi Samsung RAM, amit aztán később váltott 2x256MB Kingmax Hardcore 500MHz-es DDR, elszabadultak a GB-ok a vinyókon ( 2x80GB IDE RAID+160GB). És hopp, hogyan került ide ez az EIZO F930-as, 21”-os monitor? A képi megjelenítésért előbb egy ASUS V7700 ? vagyis Nvidia mx440, majd egy Radeon 9600 felelt. Hiszi vagy nem piszi, de ez a gép soha nem produkált kék halált! Miután azonban ezen a gépen alkottam meg az esküvőnkről készült anyagokból a meglepi-DVD-t, fény derült némi hiányosságra. Ezt orvosoltam is egy telikondis 3GHz Northwood P4 procival, majd a habokból kiemelkedett egy Sapphire Atlantis 9800Pro, amivel mellényúltam. Alapon szétment, valszeg memóriahiba…Köpni kell, pfü. A pénzügyi sokkra gyorsan egy Inno Gef6600.
Valahogy ezt követően sok-sok videokazettáról meg kameráról kellett digitalizálnom, nomeg jött is egy kihagyhatatlan ajánlat, ez volt inkább az oka annak, hogy az alaplapot egy deluxe jelzővel többre cseréltem. A procit is el akarták nagyon karmolni, hát akkor miért ne? gondoltam, helyette jött egy extra tuningpotenciállal bíró 2,4/512/800HT, amivel 3,5GHz-en lehetett közlekedni (a lapnak 1120 körüli FSB…). Fene tudja, különösebb okom nem volt rá, hogy aztán ezt továbbcseréljem egy Confidental 3GHz NW-re, mégis megtettem.
Ekkor pedig megszületett a kisfiunk, ami mindenféle örömök mellett azzal járt, hogy az egyetlen szobánkba nappali fényt varázsló monitorral, a ventizajjal együtt ki lettem pakolva a konyhába. Vagyis lettem volna, ha elférek. De nem. Így, legalább 15 pillanatnyi elmezavaromban az egész asztali hóbelevancot becseréltem egy Asus A6km-q001 nevű notebookra. Hajjaj, 3000+ Sempron proci, 512MB DDR2 RAM, 60GB 5400 vinyó…Tudtam, hogy baj lesz…Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a Sis a P2 óta képtelen normálisan megoldani az USB-vel kapcsolatos állandó gondokat. Szép kijelző. Izé, ennyi. Csókolom.
Gyorsan belemenekültem egy core2duo konfigba, E6400, P5B-deluxe, Nvidia Quadro FX1300, 17” TFT. Szerettem volna kicsit belemászni a 3D-s tervezésekbe, ami aztán úgy tűnik, álom marad, idő híján. És hm, felemás érzéseim voltak a géppel kapcsolatban, erősnek erős, de valahogy lomhának tűnt. Talán a lap memóriakezelése nem olyan acélos, nem tudom. Nem is az a hű, de stabil. A procit egyszer, kíváncsiságból megrángattam, 36xxMHz lett a vége, de van még benne, a lap a ludas. Aztán alig fértem hozzá, a család belejött az internetezésbe, hamar össze is raktam egy 633cel (egy elhalálozott Diamond Viper VGA-ról lenyesett hútőbordácskával és egy ráirányított, félgőzzel működő, hajdanvolt Spire P4-procihűtőről származó 8 centis ventillátorral), Abit BE6-ot, 60GB notivinyóval, hogy a legyet is meg lehessen hallani mellette. Ezzel ők elvannak, én pedig, ugyan a bevált EIZO-t szerettem volna eredetileg, de egy FujitsuSiemens Trinitron 21”-os monitorral tértem meg egy alkalommal, majd igyekeztem kimenteni a pénzt a fölöslegesnek bizonyult c2d-konfigból. Ebben az időközben fellépő enyhe számítógép-csömör is segített.
Így most, 2007. február 18-án egy Asrock valami, D805 alapú gépen ülök, itt van a jó öreg, előlap nélküli, az 1,6A-tól kísérő 4x HP 300c DVD-RW, és a Tua-konfig óta szívató, nagyobb munkák után sztrájkoló HP psc2100AiO irodai mindenes És megy minden ugyanúgy - meg aztán tovább.