Gondoltam bemutatkozok egy kicsit, hogy mindenki tudjon rólam véleményt alkotni a maga részére. Remélem legtöbbetekben pozitív kép alakul ki, és nem csak egy szokásos fiatal srácot láttok bennem.

A keresztségben a Bálint nevet kaptam, 1990 január 22-én láttam meg a napvilágot. Már születésemkor bemutattam a világnak, hiszen farfekvéssel születtem, így a már ezen a világon élők először a hátsó fertályommal találkozhattak. Születésemkor kiderült, hogy szívzörejem van, majd azt hitték, hogy elmúlt, de egy évvel ezelőtt kiderült, hogy korántsem. Végül is ez nem komoly probléma, az élet semmilyen területén nem hátráltat.
Magasságom férfiaknál átlagos, 180 cm. Ehhez egy 72 kilónyi izomtömeg társul ()
Zalaegerszeg a szűlővárosom, a csodás göcseji dombvidék nevelt a maga finom dödölléjével. Általános iskolában rögtön elsőben egy osztályfőnökit kaptam, egy icipicit nem bírtam magammal. Ennek ellenére 6. osztályig kitűnő osztályzattal zártam valamennyi tantárgyam. 7. osztályban azonban egy kevésbé szívlelt osztályfőnököt kaptam, akivel nem volt túlságosan jó a viszonyom, így mind 7., mind nyolcadik osztályban becsúszott egy-két négyes. De sebaj, szerencsére a megyében a harmadik legjobb felvételit írtam középsuliba, így lazán bekerültem szívemnek kedves szakközépiskolámba, a Csány László Közgazdasági Szakközépiskolába.
Ez volt egyik legjobb időszaka életemnek. A világ legjobb tanárai tanítottak, az osztályfőnök se lehetett volna jobb, ezt úgy háláltam meg, hogy a lehető legjobbat próbáltam kihozni magamból. Ez úgy nézett ki, hogy a négy év alatt összesen 24 darab négyest, 1 darab hármast, és rengeteg ötöst szereztem. Így minden évben kitűnőre végeztem, kaptam igazgatói dícséretet, és rengeteg szaktárgyi dícséretet.
Második után letettem németből a felsőfokú nyelvvizsgát.
Negyedikben résztvettem egy, az OKM által szervezett versenyen, ahol a közgazdasági szekcióban sajnos csak a 17. helyen végeztem a 30-ból, de ezzel együtt megszereztem a középfokú közgazdasági érettségit, és ötven pluszpontot.
Az érettségit is kitűnőre tudtam le, magyarból 89%, matekból 98%, töriből 95%, németből 98%, és még elmentem az előre felvett emeltszintű közgazdasági érettségire is, ahol sikerül 88 %-ot teljesítenem.
Ballagáskor munkásságom elismeréseként az iskolától megkaptam a legmagasabb elismerést, a Csány Emlékérmet. Férfiember létemre nem szégyenlem bevallani, hogy sírtam, mint egy kisgyerek.
Jelentkezésem Pécsre, a PTE Közgazdaságtudományi karára adtam be, alkalmazott közgazdaságtan szakra, ahova államilag támogatott képzés keretében be is kerültem.
Azóta letudtam ott egy teljes évet, első félévben 4,14 lett a súlyozott átlagom, 3,66 a kredit szerinti. Második félévben 4,48 a súlyozott, 4,63 a kreditszerinti átlag.
Csonkacsaládban élek, anyámmal és 2,5 évvel idősebb bátyámmal, aki szintén a KTK-ra jár. Anyám állami alkalmazott, minimálbért (felülről) megközelítő fizetésből és az utánunk járó gyerektartásból járatja fiait egyetemre, hogy nekik jobb életük lehessen.
Remélem az eddig leírtakat nem veszi senki dicsekvésnek, ezek csak a valóságot tükrözik. Szeretem leírni, kimondani, amit gondolok.
Amennyire jól (?) megy a tanulás, annyira szerencsétlen vagyok a szerelemben. Eddig négy hölggyel hozott össze a sors, az első csak játszogatatott velem, majd eldobott. Ez még nem viselt meg (bár gátlásaim növelte), hiszen akkor még csak 14 voltam. Aztán a következő 17 évesen volt, a csaj odáig volt értem (legalább is ezt mondták), egy-két hónapos puhatolózás volt, majd 1 hónapig közös programok, aztán elmondtam neki, mit érzek. Ez nálam azért nagy szó, mert ilyenkor valahogy blokkol az agyam, és akadozik a szövegem, de nagyon. Nah, de vissza a történethez. Szóval egy hét után újra facér voltam, bár az okát a mai napig nem tudtam meg.
Ezt követően rendesen megzuhantam, fél évig nem volt kedvem még csak a nőkre se néznem. Aztán ősztől közeledett hozzám egy lány, akinek már 12 éve osztálytársam volt, nagyon jól ismertem, nagyon tetszett is, de nem akartam elrontani egy nagyon jó barátságot. De a szívnek nem parancsolhat az agy, ez lett életem legszebb karácsonyi ajándéka: megvallottam, mit érzek, és ő igent mondott. Ez a kapcsolat fél évig tartott... Az eleje nagyon jó volt, főleg egy csókokkal teli fél éjszaka... De sajnos nagyon sokat volt beteg, majd akarva, akaratlanul, de került engem... Majd véget vetett a kapcsolatnak, állítólag csak barátként tudott rám tekinteni, férfiként nem. (Gyanítom, hogy inkább az volt az ok, hogy ő Pestre ment tanulni, míg én Pécsre). No, itt megint megzuhantam, megígértem, hogy soha az életben nem leszek szerelmes.
Ezt sikerült is tartani 2 hónapig, de aztán az egyetemen megláttam egy lányt... Szép volt, mindenben megfelelt külsőleg az ízlésemnek. Ismerkedtünk, beszélgettünk, kezdetben nagyon kedves volt, egyedül az zavart, hogy hetente többször is bulizni akart menni, meg inni különféle bárokba, kocsmákba. Na, de gondoltam, mindenkiben van egy kis rossz is, tökéletes nincs. Aztán februárban, 3 nappal a névnapom előtt egy házibuliba voltunk hivatalosak, ahova együtt mentünk... ott aztán rámászott egy másik srácra... Engem elöntött a düh és a szégyen kettős érzete, lehúztam egyben az üvegben maradt több mint egy deci bacardi fehér rumot... De nem voltam részeg, ilyen gyorsan soha az életben nem józanodtam ki... a fél várost bőgve tettem meg, mint valami kis kölyök, akit éppen most agyabugyált el az apja... Mint utóbb kiderült, nemhogy férfiként, még barátként se tudott rám gondolni, pedig átdolgoztam miatta az első vizsgaidőszakot, hogy minden vizsgáján átmenjen... Ezért se tudtam a saját vizsgáimmal foglalkozni... De hát ugye a szerelem bolonddá tesz...
Ez lett volna a négy affér, volt még egy ötödik is, bár az nem olyan komoly, néhány szót azért ejtek róla. Felejtésképpen barátomék zártkörű koncertjére mentem, ahol a szakkolisoknak volt est. Ott megláttam egy pillanatra egy lányt, hát nagyon szép volt. Nagy nehezen kiderítettem, ki ő, felvettem vele a kapcsolatot, hívtam ide, hívtam oda, de különféle elfoglaltságok miatt nem tudott velem eljönni. Erre bedühödtem, mondtam, hogy inkább akkor nem is zavarom, ha ilyen elfoglalt... Aztán lebarmolt, mert hogy neki azért nem jut ideje rám, mert a barátaival kell töltenie az időt, meg hogy nem is vagyok az esete, meg hogy miért tiltottam le msn-n (soha életemben senkit se tiltottam le, nem is fogok)... Meg hogy neki nem csak én udvarolok, hanem többen is
Mondom jah, hogy a már ezeréve ismert barátokkal kell minden időt tölteni, ahelyett, hogy új embereket is megismerne... Elnézést. Azóta se beszéltem vele, ő se írt nekem...
Egy kicsit a hobbykról is: imádom a focit minden formában, művelni is, bár Isten nem ajándékozott meg tehetséggel. Másik hobbym a számítógépes játékok, illetve minden, ami számítógéppel kapcsolatos.
Bulizni nem nagyon szeretek, feszélyezve érzem magam a nagyobb szórakozó helyeken, bár barátokkal összeülni, beszélgetni egy jó sör mellett - ez mindig belefér!
Az életben nekem a család a legfontosabb, a barátnő (bármennyire nem sikerül is), a barátok.
Nőideálom: szeretem a rövidhajú (nem tüsihajú!), széparcú hölgyeket. Bármennyire is bunkón hangzik, de szeretem, ha egy nőnek telt keblei vannak, és ne legyen kövér! Az nem baj, ha nem vékony, de túlsúlyos se legyen. Belső tulajdonságokat most kár firtatni, mindenkiben más fog meg.

Kérésre bővebb információkat is szolgáltathatok
Bezárólag egy kép Rólam:

Én, amint a barátokkal eltöltött nyaraláson a zenét válogatom
(A dátum ne tévesszen meg senkit, ez 2009.08.08-án készült)

Kovács Bálint