Régóta mocorog bennem ez az írás...
A házzal szemben van egy kisbolt. Az ablakból pont rálátok, a napi szintű apróságokért pedig sokat járok oda. Egyszerűen nem tudom nem észrevenni, mennyi piás van. Figyelem az ablakból, ahogy egy csapatnyi férfi és nő szó szerint egész nap kint ül a bolt előtt, és vagy sört, vagy féldekás rövidet iszik. Mindig ott a kezükben a pia. Nincs ezeknek családjuk? Hogy érnek rá nyitástól zárásig ott vedelni?
De ami még inkább visszataszító nekem. Bemegy a boltba egy jólszituált negyvenes nő. Vesz kenyeret, tejet, felvágottat, ilyesmit. Majd mikor a boltos megkérdezi, hogy adhat-e még valamit, szép csendben hozzáteszi: "Egy félliteres vodkát is kérek." És mindennap ott van a vodkájáért.
A nő után én jöttem, kifizettem amit vettem, majd míg pakolásztam, jött egy kb. hatvanas néni. Ő már direktben a pénztárhoz ment, és kérte a kétdekás pálinkát.
Nem mondom, hogy nem tisztessége emberek ezek. De az tény, hogy remegnek az adagjukért. A nők otthon isznak suttyomban, mert szégyellik. A férfiak viszont kint az utcán, közösségi eseménnyé alakítva.
Tudom, hogy nem jogos, de mégis undort érzek. És tudom is az okát. Tavaly együtt voltam több, mint fél évig egy lánnyal. Nagyon kedves, aranyos lány volt, csak elég komoly lelki problémákkal és pánikbetegséggel. És mint kiderült, ő is az ivásba menekült ez elől. Nem ivott minden nap, de elég sűrűn, és ha egyszer nekiállt, akkor ájulásig. Fél évig próbáltam rendberakni, támaszt nyújtani, okot adni neki, hogy ne kelljen innia. De nem jött össze. Folyton a zugivás, mindenhol a dugipia. Nemegyszer a munkából rohantam haza, hogy összeszedjem, többször az utcán. Akkor lett elegem, mikor egy hajnalban, pár nappal egy szakítás-kibékülés után, kikelt mellőlem az ágyból és kiment vodkáért. Mire felkeltem, már be volt állva. Összepakoltam és elköltöztem.
Mostanság megint beszélgetünk, barátilag. Ő szeretné újrakezdeni, de én nem. Egyrészt másvalakivel vagyok együtt. Másrészt sosem tudom elfelejteni azt az arcot, amikor teljesen beállva nézett rám, alig állva a lábán. Belémégett.
) Szinte arrébb kell hessegetni a kétlábú muslincákat ha kiszaladok valami apróságért. Ott toporognak az ajtóban mint a szarógalamb és bámulnak üres üveges tekintettel ha elnézést kérsz és bemennél vásárolni. Állítóm az egész bungallót a pia és a cigi tartja el mert vásárolni már jó ideje nem szívesen megy oda senki.
