6:25. Arra keltem, hogy nagy a sürgés a lakásban, hullafáradt is voltam. Gondoltam az albérlő késik el a munkahelyéről, majd anyám lecseszi. Az első gyanús dolog az volt, hogy valaki berohant a szobába és kivitt valamit*. Félálomban már nagyon nem tetszett ez nekem, de nem bírtam erőt venni magamon, hogy felkeljek. Utána már az öcsém felkelt, a gipszkarton falon simán áthallatszott, hogy sír. Na, mondom, most vagy az albérlő írta alá a halálos ítéletét, vagy nagyobb gond van. Hangokat hallottam, de azonosítani nem tudtam, viszont idegeneké volt. Már magamhoz tértem, felkeltem és azt kívántam, hogy bárcsak álmodnám mindezt: a nevelőapám a folyosó közepén feküdt és a mentősők épp újraélesztették. Azt hiszem csak egyet adtak neki defibrillátorral, az vissza is hozta. Szerencsrére (1). Magához tért és csak annyit mondott, mielőtt elaltatták: "Sír a kicsi fiam".
Most már az Országos Kardiológiai intézeten van az intenzív osztályon, de az előzmények érdekesek. Nyáron volt az első komolyabb panasza, kint a nyári szálláson. Akkor hajnalban hívták ki a mentőket. Az volt a panasza, hogyszúr, zsibbad a karja, majdnem a szívéig. 190cm magas, 160 kiló és 33 éves, de nem kövér, inkább izmos. Igaz, három év alatt felszedett húsz kilót és testesebb lett, anyám jól tartja, de nem ez volt a gond. Nem iszik (sört sem), mértékkel dohányzik (egy doboz -> 2-3 nap). A kiérkező mentős megvizsgálta és azt mondta, hogy szimulál (2). Anyád. Ez olyan, mint amikor hozzám érkezett ki a részeg mentős és azt, mondta hogy nincs is eltörve a lébam, eközben csinált egy harmadik törést is, amikor a bakancsot cibálta le rólam. (3) Kapott egy injekciót, amitől jobban lett, de másnap az volt az első, hogy elment a háziorvosához. Az megvizsgálta és egyszerűen nem hitte el, hogy este otthagyták, nem is engedte dolgozni, irány a korház. Egy hétig volt bent, folyton kapott vérhigítót meg gyógyszereket, azóta szedi a felírtakat rendszeresen. Ez volt Augusztusban.
Ma úgy indult a történet, hogy ötkor elindult dolgozni, de visszajött a megállóból, mert cefetül érezte magát. Anyám hívta is a mentőket, tíz perc múlva (4) kiérkeztek, megvizsgálták. A mentős azt mondta, hogy az EKG-n látja, hogy valóban baj van, kezdjen készülődni, mert viszik is a kardiológiára. Elkezdett készülődni és akkor esett össze a folyosón. A továbbiak már le vannak írva. Még szerencse, hogy anyám egyből hívta a mentőket, bele sem merek gondolni, hogy ezzel a kiérkezési tempóval mi lenne, ha akkor hívtuk volna őket, amikor már újra kellett volna éleszteni. Vagy a megállóban esik össze. Vagy a buszon. Rosszabbnál rosszabb eshetőségek, bizonyos szempontból szerencsésen ment végbe ez az egész. A helyében pár napig nem ébrednék el, mert csontvelőn át kapta az infúziót (?), mert nem találtak vénát rajta. Ki kellett hívni egy másik mentőt is orvossal, mert nem volt náluk elég szükséges gyógyszer + a két cingár mentős alig bírta volna lecipelni a panelból (öten is megizzadtak, gyúrniuk kellene).
A zárójeles számokkal próbáltam kiemelni az apróbb részleteket, hogy a magyar egészségügynek van hova fejlődnie, főleg a mentősök terén.
Btw, az albérlő is kijött segíteni, inkább a mentőkocsiig elvivésben vették hasznát.
*amit kivittek tőlem, az az elsősegélydoboz volt, elvileg hasznát vették.
Senkinek nem kívánok ilyen reggelt. További szép napot, én el is indultam dolgozni - kellemes munkanap lesz, az egyszer biztos.
