Van úgy, hogy az ember fia elhiszi, megtalálta ember lányát. A kezdeti esetlen szárnypróbálgatások után már nyeregben érzi magát - vagy a lányt, helyzete válogatja. Azonban az el nem mondott mondatok és elfojtott gondolatok mögött néha pont az rejlik, amit szeretnenk elkerülni - jobb esetben megoldani.

Egy komornak nem nevezhető őszi napon a két fiatal útjai végre egyesültek. Apróbb bökkenő, hogy akkor még a lány a hét év mindennel teli kapcsolatának végét járta. Járta? Nézőpont, talán szenvedte. De mint a tündérmesékben, minden megoldódott. Egy kis vita, egy kis rövid ultimátum, sírógörcsök halmaza, és már együtt is laktak kettecskén egy albérletben negyedmagukkal. És jó volt, és szép volt, és mégsem.

Mert az milyen már, hogy a másik fél nem úgy gondolkodik, ahogy egyik elképzeli? A szeretlek szó nem szófosáshoz kell - amögött igen komoly tartalom van. Egyesek ezt komolyan is veszik, mások meg csak úgy szórják. Ha pasi az illető, tényleg nehezebben mondja ki. 3 hónap az az idő, ami után elgondolkodik rajta. De a másik fél szerint ezt azonnal és rögtön de most ki kell tudnia mondani. Szegény meg állt, mint ama bizonyos szerv a nem megfelelő helyen, és gondolkodott. Másnap persze kimondta, de ott már veszve volt minden.

Egy rohadt kis szó, amit nem lehet siettetni. De valaki mégis siettetni akarta.

És ez lett a vége. 3 hónap, és egy kibaszottul nagy arculcsapás. Mert olyan nincs, hogy 16 óra alatt valakiben minden megváltozzon....