Az elmult időben páran írtak nekem itt a fórumon, hogy csinálnom kellene egy logout bejegyzést arról, miképp jutottam ki a "világ végére". Egy másik topikban eléggé forrnak az indulatok egy hasonló dolog miatt, ezért is döntöttem úgy, hogy leírom hogyan is lehet a dolgokat kicsit másképp csinálni.
Személy szerint semmi takargatni valóm nincs, a kérdések nyugodtan jöhetnek, nem fogok semmit sem eltitkolni, maszatolni.

Figyelem!
Mivel maga a külföldre költözés 2008-ban történt, a dolgok egy része már lehetséges, hogy nem érvényes, tilos ebből mindennemű következtetést levonni, és nem szeretnék olyan email-eket, priviket kapni, hogy itt vagyunk Auckland-ben mivel az írásod alapján nagyon megtetszett az ország, de angolul nem tudunk, pénzünk már nincs, szakmánk is hébe-hóba és tessék azonnal munkát keresni nekünk. A dolgok nem így működnek.

1, Korai előzmények, némi háttértörténet, tervezés.

Még 2005-öt írunk amikor felvetődött ötletként az akkor még barátnőmmel (hú de régen is volt!), hogy nem igazán okés így a helyzet ahogy haladnak a dolgok körülöttünk és érdemes lenne egy kicsit világot látni, külföldön szerencsét próbálni. Ekkoriban én még egyetem/főiskola padjait próbáltam koptatni több-kevesebb sikerrel, közben pedig dolgoztam. A párom a közszférában dolgozott, és akárhogy osztottuk szoroztuk a dolgokat sehogyan sem akartak a számok nekünk kedvezően alakulni.

Szépen sorbavettük az országokat ahol az angol az elsődleges nyelv, és meghatároztuk, hogy mi lenne számunkra a legjobb. Mivel mindenképpen a legális utat szerettük volna választani, a vízum, költségek, környezet, megélhetés, távolság, szakmák utáni kereslet masszából Új-Zéland jött ki első helyen.
Már ekkor elkezdtünk utánaolvasni a dolgoknak, az éppen aktuális vízumokról, repülőjegy árakról, az itteni életről, keresztül kasul átnéztük mindketten a bevándorlási hivatal honlapját, blogokat, bevándorlási ügynök honlapját, weboldalakat ahol állást lehet keresni.

Az itt összegyűjtött információk és az ország részletesebb megismerése után döntöttünk úgy, hogy esélyünk van, pénzünk még nincs, és még rengeteg dolog van amiből fel kell készülni.

Némi referencia annak aki nem hiszi [link]

2, A felkészülés.

2005 végétől kezdve adott volt a terv, belátható időn belől elegendő tőkét kellett összeszedni, olyan végzettségre szert tenni amivel lehet valamit kezdeni, plusz a nyelvtudást szintre hozni.
Én továbbra is suli mellett dolgoztam, a párom költségtérítéses fősulira járt, mellette hétvégenként én plusz munkákat vállaltam, közben üzleteltem némi hardverrel, és elkezdtem komolyabban üzemeltetést tanulni elsősorban Windows Serveren, valamint az ezzel kapcsolatos vizsgákat saját költségen megcsinálni.

Ahogy eltelt pár év, szépen apránként nőtt a megtakarított pénz, néha csökkent (köszi Laci... ) de mind tanulás mind fekészülés terén szépen lassan haladtunk előre. 2007-ben vásároltunk egy lakást a megtakarítás, lakáskassza, némi CHF hitel kombóval, hogy az indulás elött ezt értékesítve egyben legyen a tőke, és a lakáskasszás megtakarítást hozamát maximálisan realizálhassuk. Szintén 2007 végén felvettük a kapcsolatot a bevándorlási ügynökkel, szerződést kötöttünk és ez után kezdtek komolyabbra fordulni a dolgok.

3, Kiutazás, papírok.

2008 közepén megvásároltuk novemberre a repülőjegyeket, és innen már nem volt visszaút. Pont időben sikerült eladni a lakást, kitisztáztunk pár pénzügyi dolgot, bejelentettük a munkahelyeken hogy ekkor és ekkor felmondunk, eladtuk a nem szükséges dolgokat, és próbáltuk leredukálni a személyes tárgyainkat, hogy beférjük a 2x20kg plusz kézipoggyász limitbe.

Közben továbbra is vizsgáztam ahogy időm engedte, összeszedtünk minden szükséges papírt ami a vízumkérelemhez kell (orvosi vizsgálat, erkölcsi bizonyítvány, munkáltatói igazolások, élettársi viszonyt igazoló dokumentumok és ezek hiteles fordításai), és előre elpostáztuk az ügynöknek, és egyre izgatottabban vártuk az indulást.

Listát készítettünk, hogy mit kell elintézni az elején, az interneten keresztül bankszámlát nyitottam amit érkezéskor már csak élesíteni kellett, nézegettük a környéket google maps-en, figyelemmel követtük az albérlet árakat, kínálatot, hotelt foglaltunk a városközpontban egy hétre, én pedig aktívan jártam állásinterjúkra még Magyarországon. Olyan helyeken próbálkoztam ahol angol nyelven is ment az interjú, mivel gyakorolni szerettem volna a szakmai és nyelvi felkészültségem.

Miután 2008. november 1-el ki kellett költöznünk, pár napig a megmaradt kevés cuccunkkal egy barátunknál húztuk meg magunkat egyre izgatottabban várva a november 3-i indulást.
A repülőgép korán reggel indult, utazás Budapestre, majd onnan Helsinkin és Hong-Kongon keresztül Auckland volt az uticél.

4, Az első pár hét

A megérkezés után (November 5 reggel) eléggé ramaty állapotban voltunk a sok repülés és a 12 órás időzóna váltás miatt, taxival elmentünk a hotelbe, majd jártunk egyet a környéken. Megdöbbentett minket a rendezettség, jó illatok, és a mindenféle népek keveredése. Az első nap nem intéztünk semmit, csak alkalmazkodtunk a környezethez.
Miután átálltunk a helyi időre, élesítettem a bankban a számlánkat, váltottam némi hozott eurót helyi valutára, vettünk telefonkártyát a mobilba majd aktívan elkezdtünk autót és albérletet nézni.
Kocsit sikerült egy pár nap után venni, direkt egy olcsó kis fogyasztású kézi váltósat néztünk, kp-s fizetés, 5 perc postai ügyintézés és kb 10 dollár kifizetése után máris a mienk volt a gép. Az első pár percben még nagyon furcsa volt vezetni a másik oldalon de hozzá lehet szokni hamar.

A következő feladat az albérlet volt. Vettünk egy GPS, hogy autóval már sokkal jobban tudjuk a házakat nézni. Pár nap és 5-6 ház után kivettünk egy kis lakrészt Auckland Browns Bay városrészében heti $295-ért. Ez után pedig kezdődött az álláskeresés.

5, Munkakeresés

Ez már érdekes sztori, mivel turistaként érkeztünk az országba, így legálisan nem vállalhattunk munkát. De ez nem tiltja az állásokra való jelentkezést, ha valamelyik cég arra érdemesnek tart, adhat egy munkaajánlatot egy turistának, és a munkaajánlat alapján lehet munkavállalói vízumot igényelni.
A gond leginkább az, hogy a cégek többsége ahová jelentkeztem ügynökökön keresztül hírdet, ők pedig nem veszik a fáradtságot a 4 oldalas papír kitöltésére, még akkor sem ha a jelölt tökéletes lenne a cégnek. Egy másik probléma pedig az, hogy sok helyen csak akkor adnak munkaajánlatot ha van már vízumod, de vízumot pedig munkaajánlattal lehet csak kapni.

A lelkesedés töretlen volt, annak ellenére is, hogy szépen becsúsztunk a karácsonyi szabadságolásokba amikor itt kb egy hónapig nagyjából megáll az élet. Többszáz kiküldött önéletrajzból lett két interjúm Wellingtonban, egy-kettő Auckland-ben ügynökökkel, de ezek közül saja egyik sem végződött állásajánlatban.
Már épp kezdtük feladni kicsit a dolgokat, amikor véletlenül egy állásra csak a vizsgáim listáját tartalmazó papírt küldtem el, elfelejtettem csatolni az önéletrajzom. Lehet ez volt a szerencsém, mert visszaírtak, hogy ha már ilyen jól elküldtem akkor ugyan csatoljam már az önéletrajzom is

Ez megtörtént, majd pedig december 30-ra meg is beszéltünk egy interjút. Az apró gond az volt, hogy az állás épp 800km-re volt, bónuszban pedig a két szigetet elválasztó szoroson is át kellett kelni. Semmi gond, lefoglaltuk a kompot 29-én estére aztán majd lesz valami.
Reggel be a kocsiba, 12 óra autókázás Wellington-ba, este át a komppal, hajnalban meg is érkeztünk a 30 ezres városba, ahol csöveztünk egy kicsit az egyik parkban, egy gyors reggeli kávé, majd pedig interjú. Nem szórakoztak velem, pár apró szakmai kérdés után bele e mélyvízbe, kinyomtatott a főnök egy épp futó megoldatlan melót, elém rajta és meg kellett oldjam. Telefonáltam a progi supportjának, felvázoltam pár lehetséges megoldást, volt még pár szakmai majd személyes kérdés, utána meg is kaptam a várva várt munkaajánlatot!
Nagyon örültünk, azonnal el is fogadtam, majd elkezdtünk házat keresni, de persze minden zárva volt már December 30-án. Lefoglaltuk az esti kompot, vissza Wellingtonba, hajnal 2-től délután 2-ig pedig vissza kocsival Aucklandbe. Azon a szilveszter estén nagyon jó hangulatunk volt, de valahogy nem volt erőnk mulatni.

Január elején elintéztünk minden papírmunkát, leadtuk a vízumkérelmet, minden cuccal átjöttünk ide Blenheim-be, találtunk egy bútorozatlan házat ahol az első pár hónapban elég spártai körülmények között laktunk, majd pedig 2009 Február 3-án bepecsételték a vízumot, 5-én pedig indult a gyártás

Itt vége is van az első résznek, azóta történt még sokminden, de majd ha megint megjön a kedvem az íráshoz akkor leírom. Lehet nyugodtan kommentelni, ekézni.