A korábbi részek tartalmából: Balkon chili - avagy Az élet utat tör magának!
"Ma ott tartunk, hogy két kezemen meg sem tudom számolni a termések számát. Egy két növény kicsit leharcolt, de még a legmegrágottabb, legösszenöttebb, legkókadtabb is vagy két tucat virágot és 2-7 termést tud magáénak."
Az utolsó képem és a fent linkelt bejegyzésem, augusztus végén született. A hozzászólásokba már büszkén be is mutattam, hogy végül a termésekhez, megérkeztek a festők is:
Szeptember 3-4:
Fiatal Mustard Jolokia
Chocolate Habanero
Minden szépen és jól ment. Sütött a nap, nőttek a paprikák. Én meg tele bizalommal.
Szeptember 6-10:
Aztán páran elkezdték feladni a harcot:
Innentől elégé szeszélyes lett minden, mind a növények állapota, mind a termések minősége. Nagyon sok növény állapota elkezdett romlani, poloskák lepték el a termés egy részét. Megindult a napi harc, pont akkor, mikor elkezdtek beérni a kis bogyók. Én meg kezdtem elveszíteni nem csak a türelmemet, de azt a fene nagy önbizalmat, amit az előző bejegyzésem készítése során felvettem:
Szeptember 13:
Amiért nem hajítottam le dühömben az egészet végül, az annak köszönhető, hogy bármilyen harc viselt is lett szegénykém, én mégis megkóstoltam. Végül is ez a legelső saját termesztett chilim. Ha szar is, tudnom kell milyen. Szerencsére ez a megviselt Mustard is rettentően ízes maradt, bármilyen csúnyácskán is került az ebédlő asztalra. Az ereje földöntúli, íze fűszeres, kicsit borsos. Pont amit a donor paprikából is kiéreztem.
Sajnos később is került le megrágott termés a bokrokról, de jócskán akadt csoda szép paprika is. Mustardból sajnos nagyon kevés lett, a hármasával meghagyott bokrok nagyon rossz termés aránnyal rendelkeztek.
És a csoki habi?! Ott még a legkisebb leghervadtabb kis bokor kezdemény is elkezdte magából önteni ezeket a kis csodákat. És az ízük? Minden bizonnyal elfogult vagyok, de vastag húsú lédús csípős és gyümölcsös ízű, enyhe kis füstös csavarral. Imádom!
Szeptember 17 - Október 4:
Szeptember végén már beköszöntött a rossz idő. Napközben még sütött a nap, de sokszor 20 fok alá csökkent a hőmérséklet. Reggel és este kifejezetten fagyos volt az idő. Ahogy a képeken is látható, egy-két darabot ugyan tudtam leszedni, de a nagyobb "szüret" még váratott magára. Nem akartam elveszíteni ezeket a bogyókat. Tehát vissza költöztek Március 14.-ei helyükre, a szobába, radiátor mellé fel az ablakba.
Összehasonlítás képen, így kezdték a pályafutásukat:
Március 17
És fél év után ilyenné lettek:
Október 8
Voltak ők már jobb állapotban is, nem titkolom. Talán a nyár óta még kevesebbet foglalkozom velük, hiszen termés van rajtuk, a föld nem fogy ki, hála a murvának felül. Ráadásul már a mészárlásra készülök. Ahogy korábban írtam, a szép nagyot, és talán 1-2 kisebb másik bokrot át teleltetek, minden másra viszont a pusztulat vár. Magokat bőven gyűjtők be, és jövőre újra kezdem, kicsit kevésbé összeültetve és később nagyobb cserépbe és vödörbe ültetve őket. De még nem adják fel, teremnek és virágoznak tova:
A hétvégén a termések megkapták az utolsó nagy napfény adagjukat, és úgy döntöttem, elérkezett a megmérettetés ideje. A kint hagyott "szabad földbe" ültetett növény termése már egy hónapja nem lépnek túl a zöld fázison, és látszólag a szobában hagyott társaik sem szeretnének már több színt felvenni. Cserébe találtam olyan apróságot, ami megfonnyadt. Már pedig nekem lédús állapotban van rájuk szükségem.
Október 20.:
Ennyi. Összesen (a korábban leszedett kóstoló példányokat nem számítva) ezt a csekély mennyiséget tudtam begyűjteni (még két mustard-ot fent hagytam). Nem panaszkodás képen mondom, én egy darabban sem reménykedtem. Ahhoz képest ez egy terülj-terülj asztalkám. A csoki habik középen felismerhetőek. Bal oldalt a kint maradt növénykének a zöldjei találhatóak (tapasztalatból mondva, ezek kevésbé ízesek de jóval csípősebbek mint színes társaik). A paradicsom csak biztonság kedvéért volt ott, nem szándékoztam belerakni a szószba először. A felső feketék az agyon füstölt chipotle, a nagy darab feketék pedig szárított Ancho-k. E két utóbbi csak ízesítés kedvéért vásárolt termékek . Az Ancho-val a célom a csoki habi édes ízének megsegítése, a chipotleval pedig a füstösség kiemelése volt a célom.
Természetesen a szósz készítéshez sem értek, ahogy ez a későbbiekben látszódni is fog. Mindenesetre fogtam egy edényt, minimális olívaolajat csepegtettem bele (a többi olajat a chili magokból reméltem), kapott poénból 3 nagyobb fokhagyma gerezdet (ezek ízét később nem tudtam a szószban beazonosítani), és beleaprítottam a fenti képen található paprikákat:
Pirítottam őket egy picit, hogy jobban kijöjjön az ízük, megpuhuljon picit a húsok külső széle, jöjjön ki az olaj a magokból. Aztán jött a turmix. Kézi turmix híján, egy nagyobb asztali. Egy kis pohár víz, hogy tudjon a penge dolgozni, aztán megpróbáltam egy durvább őrölést. Nem ment, ekkor került bele a paradicsom is. Így már vitte a penge. Az első darálás, elégé hanyag lett, vaskos csomókban állt össze a paprika darabkák:
Főztem egy kicsit, amíg el nem kezdett a tüdőm megtelni fájdalommal. Kapott egy kis sót, majd visszaraktam a turmixba. Nos, ami kijött belőle, az meg túl híg lett az ízlésemnek:
De hát ezen sokat már nem tudtam segíteni. Főztem, hátha a vizet elforralva kicsit sűrűbb eredményt kapok. Sóztam egy picit, és vártam, mikor kopognak át a szomszédok a könnygáz gránát hatás miatt. A szélesre nyított ablakok és ajtók ellenére is, 10-20 perc után lekapcsoltam a gázt, és könnyes égő szemmel nyugodtam bele, hogy ezzel a pacsmaggal pazaroltam el az egész évnyi termésemet. Eddigre már a dunsztos üvegek is kiforrtak a másik lábasban, így hát mehetett a forró dunsztolás. A fenti kép vakuval készült, nem volt ilyen sárga a színe, inkább ez a mélyvörös (bár a kép is sötét):
Másnapig hűltek, két nap múlva (tegnap, október 22.én) már inkább szürkés piszkos barna színűre változtak. Egy kis víz ült meg a tetején, és fekete darabok maradtak a második turmix után is:
Úgy gondoltam. Chokito lesz a neve, a Ronda de finom vonalon gondolkodva. Úgyanis még forrón, a lábasban hagyott maradékot én még este bekanalaztam, és meg voltam vele elégedve, bár a készítési folyamat és folytonos rákóstolás eredményeképpen szerintem minden ízlelő bimbómat kinyírtam aznap estére.
A főpróba ma reggel történt meg. És kérem szépen, új neve lett a szörnyszülöttnek: Smokes'Nade. Aki CS-zet, sejtheti, hogy ez a füst gránát szeretne lenni. Az ízében a csoki habanero dominál, le sem lehet tagadni. Csípős zamat, konkrétan nyelvet gyilkol, vérnyomást lök fel a Holdig. És az utóíze? Folyékony füst.
Nem lett sok, nem lett szép. Az állaga mint a víz, mégis darabos. Pont olyan, mint az egész projektem, kicsit béna, összetákolt, a hozzáértők csak a fejüket fogják. De én itt ülök a kevéske kis szósz felett mosolyogva és nyalogatom a kanalat. Mert megérte a várakozás.
Majd még lehet próbálok valami használható képet is összehozni, addig is itt egy korhatáros gusztustalan pacsmag a cuccról kikanalazva a kistányérra, ráközelítve. Mindenki csak saját felelősségre nyissa meg, mert tényleg nem szép
spoiler
Hát, sokkal szebb így se lett