2012, a SÖR éve volt.

Legalábbis számomra. Az okokat hosszan lehetne sorolni, de tény, hogy sikeresen megszabadultam azon korlátoktól, melyek korábban a sárkány sör és soproni fajták "mámorába" kényszerítettek. Persze mindig is kacsingattam erre-arra, de ez a 2012-es év volt, mikor teljes erőből, és talán néhol kicsit túlzásba is esve bele vethettem magam a gasztronómia eme csodás szeletébe.

Minden esetre sokat köszönhetek (munkám mellett ) a Budavári Sörfesztiválnak (élménybeszámolóm) és a magyar söröket felvonultató Főzdefesztnek, na meg nem utolsó sorban annak, hogy Budapestre kerültem.

A tavalyi listám nem teljes, 125 db különféle sört fajtát tartalmaz: Sörlista - 2012

Ez nagyjából az a lista, amely azon söröket tartalmazza, melyekből minimum 1-et, ebben az évben kóstoltam először, és melyből nem egy darab, nagy-nagy kedvencem lett.

Egy listát ebben az évben is össze akarok hozni. Nem elsődleges célom e tavalyi szám megdöntése, nem fogok külföldről vagy akár ide haza több ezres söröket rendelni csak azért mert új, se nem fogom egy jó estén kedvenceimet teljesen háttérbe szorítani, csak mert látok valami (kevésbé érdekes) új palackot a bolt polcán.

Viszont szándékozom (jó ég tudja miért), pontosabb listát vezetni, valamint lekörmölni némi magán véleményt az éppen kiszemelt sörről. Nincs kedvem sör-blogot indítani, hiszen ezek idehaza majd nem úgy elszaporodtak már, mint (hál isten) az igényes sörök, valamint nincs se érzékem, se tehetségem hozzá, ahogy ezt a Budavári élménybeszámolónál is megjegyeztem.

Viszont legalább lyukas memóriámat talán e lista megsegíti, hogy mi az a sör, mely valamiért elvarázsolt, és mi az, melyet kerülnöm kell.

---------------------------------------------------------

Az év első új sörei elég korán beköszöntek. Imádom az édesebb, banánosabb beütésű búza söröket, valamint erősen limitálva a belga erős söröket is, de nagy kedvencem a keserű sörök, és abból is az IPA-k majd minden fajtája. Így a hétvégi belga édes nap után, kötelező volt tartani egy ilyent.

Próbára lett téve a Kaltenecker Hopfanatic No Limit, 8,6 %-os dupla IPA-ja. Az élmény nem állt teljesen egyenértékben az árával. Nem bántam meg hogy megkóstoltam, hiszen egy kiváló IPA-val találkozhattam, de még egyet, ennyiért legalábbis, biztos nem fogok venni. Nem úgy a Brewdog Hardcore IPA-ját. A brutális barnás-borostány színű italból olyan fenyőgyanta szag terjenget, hogy majdnem földnek döntött. Első kortyra furcsa volt ez a fajta gyógynövényes előíz, de utána olyan hevesen verte széjjel ízlelőbimbóimat azzal a behatározhatatlan ízkavalkáddal és keserédes útóízzel, hogy bár én a kevésbé édesre esküszöm, ez bizton bekerül a kötelezően fogyasztani jelzésű sörök közé.

Ami még külön kiemelést érdemel a napból, az a hazahozott Belhaven Twisted Thistle IPA. Egy ilyen nap után bátran kijelenthetem, hogy ez az ital gyenge, egy tökéletes kezdő IPA, a még szűz izlelőbimbóknak. Szintén rengetek ízzel játszik, de kevésbé komlós, mint társai. Nekem külön kedvencem lesz, hiszen az én nyelvemnek (és színe alapján szememnek is) kicsit hasonlít másik kedvenc sörfajtámhoz, az ír vörös idehaza oly kevés helyen kapható söreihez (Stari ír vörös, Murphy ír vörös, ..), ráadásul ez fél literesben kapható (míg az előbb említettek csak 0,33-ban)

---------------------------------------------------------

Ahogy gondoltam, inkább a jól bevált, szeretem söröknél maradt, így szülinapozáskor csak két új főzettel bővült csak a listám. Anchor Humming Ale megkapta az idei év első negatív pontját. Nem a sör hibája, valószínűleg saját ízvilágába kiemelkedő, én viszont nem rajongók a körtés íznek, ha sörről van szó. Bredwog Libertine Black Ale viszont ütött. Fekete sör kicsit édesebb IPA jegyekkel. Percek alatt lecsúszik, csak óvatosan vele!

---------------------------------------------------------

Szegény Augustiner Hellt és a csodásnak mesélt John Bull-t sajnálom kicsikét, szegényeket csak megkóstoltam, de esélyük sem volt a nap felhozatala, a Kaltenecker Atlantis és Christmas IPA mellett. Melyeknek viszont semmi esélyük sem volt egy jó IPA mellett, hiszen finom gyümölcsös ízük, kevéske erő és kevéske keserűséggel párosul csak.. Ettől eltekintve minőségi itóka, kezdő, ivós IPA-nak bátrabban ajánlható, mint bármi korábban e területen megemlített.
Schlenkerla pedig füstölt bakjával úgy jól lakatott, mint füstölt búza testvére. Bár amaz zamatosabb füstölt sajt ízzel kényeztetett.

---------------------------------------------------------

A mai nap győztes vesztese, a Kulmbacher Mönchshof Kellerbier, mely sajnos az új sör és a kötelező füstölt sajtos búza sör mellé, csak szőr mentén lett megkóstolva. Ez a kóstolás pont elég volt ahhoz, hogy kötelező sörnek írjam elő a jövőbe, hiszen ahogy kollégám jellemezte, ez az a szűretlen sör, mely pont azt az ízt adja, melyet lent falun, kukoricát, búzát, árpát, bármi hasonlót darálva érez az ember. És pont olyan sűrű, mint a darálás közben a nyelvedre rakodó port. Igazából e sörbe valót, elfelejtették ledarálni, cserébe gyorsabban csúszik, mint bármi más, melyben alkohol található. Addig nem vagyok hajlandó a listámra írni, amíg nem szánom rá magam egy üvegre!
E csoda mellett volt szerencsém még egyszer megkóstolni Kaltenecker Christmas IPA-ját, mely nem atom IPA de isten finom IPA Bármikor, bárhol.

Hasonló élmény volt a Liberty Ale, mely nem IPA, de majdnem IPA. Bár ő inkább a körtés vonulatot képviseli, amit én kevésbé szeretek, de hiánypótlónak még jól jöhet, ha látom valahol.

Paulanerből ritkán kostólok, így egy Paulaner Salvadore bak sör befigyelt ma. Finom, félbarna édes bak, aki az ilyent szereti, kedvenc sörére akadhat. Még finomabb barnás sör volt a Silly Scotch, "whiskys" sör. Ez egy hamisíthatatlan félbarnás belga sör. Egyik, az este elhangzott véleményezése: Primator 24+Keserű méz hibrid söre. Kevésbé (meglepő módon) édes, többször kóstolnom kell még söre, a Fóti Hamurapi 21 söre volt. Még nem igazán tudom hol elhelyezni, kicsikét ez is a keserű mézre hajazott, de nem olyan édes, és máshogyan keserű. Erre még keresem a szavakat.

Szerk.: Újra kóstoláson járt nálam egy nagy üveg a Hamurapi 21-ből. Nem lesz az év söre. Belgásan édes és alkoholos, de akkor már inkább veszek mást az említett nemzet rengetek választani való söreiből, mert bizony azok eddig mindegyik kóstolja finomabb volt. Bár ár/mennyiségben ez az üveg versenyképes.

A legjobb kezdés pedig a Hacker-Pschorr Hefe Weisse volt, mely felírta magát a tökéletes búzák (de nem a legjobb búzák) listájára. Kevésbé erőteljes, kevésbé banános, de istenes, tökéletes arc lezúzós búza érzést adja.

Így visszanézve, nem időrendbe előre haladva, hanem pont hogy visszafele növekedik a tetszési index (azaz az elsőnek kóstoltak voltak finomabbak). Kivéve az utolsó, eddig nem jelzett, és tavalyi listán már szereplő bajor füstölt búza sör. Így hajlandó vagyok e nap véleményezésére adni, és nem az alkohol fokoknak betudni!

---------------------------------------------------------

IPA és búza nap Finom és puritán IPA a holland De Molen Vuur & Vlam. Enyhén citrusos, a keserűség mellett inkább édeskésebb itóka. Csak kezdésnek ajánlom, erősebb vetély társai után tökéletesen íztelennek hathat. Sajnos így túl gyorsan el is fogy, anélkül hogy igazán meghatná az embert.
Meglepetésemre a Schneider Weisse TAP5 bak búza sör ennél IPA-sabb volt Ez egy főzelék sűrű szűretlen búzabak, de narancsos-grapefruitos illattal és zamattal, és keserkés utóízzel, gondolom a több kilónyi komló miatt. IPA-s búza melyen nap át nem süt. Tetszik!

---------------------------------------------------------

Csapra verve, Tucher Bajuvator dupla-bak sörét kóstolhattam meg. Színre sötét vörös, már-már fekete. Nem olyan erős, mint egy db-től várna az ember, viszont legalább olyan finom. Édes, karakteres, gyorsan csúszó sör. Legyen az búza, belga, ipa, német nap amit tart az ember, ez torok nedvesítőnek mindegyik alkalommal tökéletes kezdés. A tökéletes befejezés pedig a Merlin Cerny, az eddig kóstolt egyik legjobb selymesen kávés nagyon enyhén keserű fekete (barna) söre.

---------------------------------------------------------

Na hát végre sikerült megkóstolnom a Hopfanatic Bitterfly-t. Valószínűleg ha akkor iszom, mikor ez először kikerült, a mai napig az egyik leglegendásabb IPA-k között tartanám számon, hiszen torkon vágó keserűsége majdnem a kedvenc búzaélesztős Grabanc verziót idézi (mely így visszanézve hasonló értékelést kaphatna ma tőlem, de hát pont akkor kóstoltam, mikor még csak ismerkedtem e ízekkel)

De azóta sok IPA ment jó helyre, így bár tiszteletbe tartom ennek erejét, meg kell említenem, hogy ízre viszont nagyon elmarad sok vetélytársától. Van egy mérce nálam, ami valahogy így néz ki:
nagyon finom gyümölcsös és az átlagnál keserűbb (Brewdog Hardcore) -> kellően finom gyümölcsös mégis meglepően keserű (Anderson Valley) <- az átlagnál egyáltalán nem finomabb, de brutálisan keserű (Bitterfly Olaszházi Brutal Bitter)

Ennél rosszabb 3-masom ne legyen soha az életbe!

Szerk.: azóta sikerült újra kóstolnom, de az üveges változatát. És azt kell mondjam, sokkal jobban bejött, mint csapból kóstolt párja. Sokkal több, a csapolásoson keresett gyümölcs íz itt most előjött, és most már lelkiismeret furdalás nélkül nézegetem a lent adott 3 db +-et a név mellett. Lehet a fenti egyenletből is ki kell majd szednem és berakni valami mást a helyére (pl az Olaszházi Brutal Bitter atom keserű biztos van íze de nem érzed annyira robban a szádban IPA-ja)

---------------------------------------------------------

Lassan kellene már tartani valami olcsóbb és még is finom cseh napot/napokat.
---
És tessék, mivel ünnepelek, bevásároltam hétvégére és leültem egyet péntek este kóstolgatni A kedvenceim mellett volt szerencsém a Kláster Lezák csapolt változatához, mely egy finom, igazi keserű cseh sörhöz méltóan állta meg a helyét a felhozatalban. Nem extrém különleges sör, de kóstolás közben csak az járt a fejemben, hogy ha egy kicsit északabbra születek, ilyen sörökön nőhettem volna fel.
Ezek után kicsit meglepőbb volt a Jihlavsky Grand, mely szintén a csehektől származik. Ez egy édes-komlós, fűszeres sör, már-már belga irányokba csapong. Ebbe a meglepően magas alkohol fok is besegít: 18°B világos 8% alk.
És ha már elindultam az édesebb irányokba, gondoltam egy búza sör megfűszerezi az estét. Megtette, bár kicsit másképp mint gondoltam. Cerna Hora Velen, mely adja a kedvenc primatoros búza banános ízét, bár az édességhez egy csipetnyi savanykásabb ízt is becsempész. És bár búzából nem a citrusos a kedvencem, ha ilyent ajánlanak nekem, nem fogom visszautasítani.
---
Hétvége. Az étel menü ma hal lesz orly módra, majonézes zöldséges tészta salátával. Az első sör amihez ma nyúltam, az egy kis dobozos Heineken. Jó nem kell megijedni, csak a hal bundájához kell. Viszont az első SÖR amit ma kóstoltam, az a Bohemia Regent Prezident. És édes istenem! Egy perc alatt le akart csúszni (nem hagytam) a torkomon. Fűszeres édes keserű komlós csoda, erősebb alkoholos zamattal, de nem nyomja el a sör alap ízét, inkább csak hozzáad. Csak azért nem kapja meg a 3 +-t, mert nagyon gyorsan csúszik, és nagyon nem marad utána semmi utóíz, és a telítettség érzett is hamar elmúlik.
Hasonlóan félbarna társához, a Vysoký Chlumec Démonhoz. Cserébe ő kevésbé alkoholos, még kevésbé édes, de annál jobban keserű. Jobban feledhető, bár semmi képen sem átlagos sör.
Ha már félbarna, kellett bontanom a varázsló fekete sör előtt egy barnát is. Nevezik porternek, dupla baknak, szerintem simán csak mézes kávés alkohol: Pardubicky Porter. Kevésbé erős és jóval kávésabb mint a prim. double, bár két üveg után e sörnél sem szégyen ha egy kicsit megszédül az ember.
---
Utolsó napot egy sokszor említett klasszikus sündisznóval kellett kezdenem. Jezek, egy ízig vérig igazi keserkés cseh sör. Nem több, nem kevesebb. Gondoltam felpezsdítjük egyet a napot a búza sörök előtt egy kis szűretlen söröcskével. Cerna Hora Sklepni Nefiltrované. Talán csak az illatában van valami élesztős, kenyeres, a színe is egy kicsit narancsos, de ezen kívül sem az íze, sem az állaga nem mondható szűretlennek. Ízre tipik keserű cseh sör, kicsit kevésbé zamatos mint az előző. Nem rossz sör, de amúgy semmi különleges. Direkt még egyszer nem vennék, de ha ez és egy borsodi között kell dönteni, nem kérdés melyiket választom.

---------------------------------------------------------

Hoegaarden Grand Cru. Pezsgős, almaboros, sűrű, nehéz, belga szűretlen búza csoda, mely őszibarackos utóízzel csábítja új üveg bontására az embert. Csak óvatosan engedjünk neki, mert hamar fejbe kólint.

---------------------------------------------------------

Esős, hideg idő, várakozás a trolira. Egye fene, próbáljuk ki ezt az új helyet itt, akkor is ha mindig üres. Bent kicsit túl kedves és nagyon kíváncsi tulaj élvezi boltja felhozatalát. Nem kárhoztatom, én is így tennék, de akkor is, egyből egy tipikus Ramsay epizódba kezdtem érezni magam. Szerencsére a sör azért feloldotta a hangulatomat. La Trappe Witte Trappist búza sörével kezdtem. Le sem tagadhatja hogy belga (holland?). Cserébe kevésbé búza, inkább vaníliás beütésű, pezsgős állagú, utóízében enyhén citrusos. Nem a kedvenc ízvilágom, de nagyon jól esett. Szintúgy a Hopus, mely egy erősen komlózott keserű sörnek reklámozta magát (és az is). Kicsi ipácskába reménykedtem, sajnos nem az. Bár meg van benne az alkoholos édesség, az valahol a közepén jelentkezik, és kicsit sem szőlős/grapefruitos/mustos, ahogy azt egy IPA-tól megszokhattunk, inkább az a 8% feletti belga sörökre jellemző íz. Amúgy egész jól áll neki az elő és utó ízben érzett szimplább komlósabb szárasság.

---------------------------------------------------------

Kedvenc helyemre (és nem a sörválaszték miatt kedvenc helyem) vetett a sors, ahol éppen új sörbeszerzésen esett túl sört kedvelő bár minden bizonnyal más ízléssel, vagy csak adott lehetőségekkel élő kocsmáros barátom. Mert hát az újak közül egy sem volt az, melyre boldogan fogok visszaemlékezni, attól függetlenül, hogy majdnem mindegyik iható volt. És az ihatóság nem hozza magával a + pontokat.
Bavaria sörgyár hűtőben pihenő két terméke közül a Bavaria 8.6-ra esett a választásom. Ami természetesen 7.9%-os. Első kortyra és ízre hasonlított is a belga erős sörökre, de csak az édes-alkoholos íz, melyet nem árt ha lenyom valami más utóíz. Ami itt valami keserű, kicsit fémes íz volt. Nagyon nem illett össze, bár a doboz felénél már kezdtem megszokni. Vele nem leszünk barátok.
Gyorsan át is nyergeltem közelebbi tájakra és a piros dobozos Union került felbontásra. Dobozoshoz képest kevésbé volt fémes ízű mint az előző, ami üveges volt. Cserébe egy tisztán iható, alsó kategóriás cseh sörnek megfelelő nedűt ízleltem meg. Nem volt rossz, nem volt jó. Egy meleg délután bármikor lecsúszik, ha van más amit választhatok, akkor viszont más választok.
De nem a Lasko Club-ot. Ízre ez kiemelkedik a többi közül. Elsőre azt hittem miatta, hogy kukorica darával dúsították. A címke szerint nem. Cserébe pici üveges, így rá most csak negatívan tudok gondolni. Sokkal finomabb volt a barna változata. Lasko Dark, egy egyszerű, könnyű barna sör. Őt már a hűtőmbe is tartanám. És ha már egy barnát is pohárba öntöttem, kénytelen voltam kipróbálni a Szent András Könnye fantázia nevet kapott gyümölcsös fekete sör. Mind a gyártó egyéb söre, mint a mostanában a szemem elé került gyümölcs ízesített pacsmagok miatt érzett erős ellenszenv ellenére egész könnyen lecsúszott. Végre valami, amit sörnek nevezhetek. Kérem szépen, ez egy áfonyával ízesített fekete bak, és bár ahhoz hogy eme megnevezést büszkén hirdetve éljen a köztudatba keveset teljesít, de azért egyszer-kétszer nem szégyen ezt megemlíteni. Szilvás társát meg fedje örök homály és feledés.

---------------------------------------------------------

A fantasztikus Miskolci Zip's Brewhouse csodája és Hopfanatic kegyetlen ipája mellett, volt lehetőségünk megkóstolni, a hibáival együtt is nagyon megszeretett Palócék új termékét is. Egyrészt az új főzetű búza szűretlen változatát, mely sajnos a tavaly nyáron főzötthöz képest, nagyon alulmarad fémes utóízével. Bár gondolom a mostani hideg is közre játszik abban, hogy ez most nem csúszott olyan jól. Valamint hogy ez már messze nem volt friss. De hasonló képen leszerepelt a palackba zárt IPA-juk, a Dunakanyar IPA. Tudom, sok embernél sikert aratott, tőlem a legrosszabb pontot kapja. Se íze, se bűze sör lett belőle, oly messze az Indian Pale Ale megnevezéstől, amennyire csak lehet. Kár érte. Remélem fesztiválokra megint hoznak valami friss remek csapoltat.

---------------------------------------------------------

Kicsit hazalátogattam vidékre, és meglepetésemre minden helyen fel volt tüntetve nem egy, de több különlegesebb vagy legalábbis importált sör. Az más, hogy a jobbak csak vendégcsalogatónak volt kiírva, mert mindenhol csak a gyengébb sör volt kapható. Az első, többiek itták, én csak bele-bele kóstoltam sör a Karlovacko Pivo volt. Ez egy íztelen buborékos víz volt, halovány kukoricás utóízzel, mely azt hivatott jelezni, hogy ez nem víz, hanem valami pacsmag, melyet sörnek akarunk eladni. Sajnos búza sör nem volt, de Krombacher Pils igen. Ez már hasonlított egy sörhöz, bár édesebb volt, mint amire számítottam (keserűbb pilst vártam). Simán iható, de simán kiváltható Sopronival is, nincs különbség. Lobkowitznál már van különbség, de valahogy ő sem adta meg azt amit vártam. Ez pedig a másnap ivott, kukoricával rontott Tuborghoz hasonlított.

---------------------------------------------------------

Visszatérve főleg kedvenc söreimmel töltöttem napjaimat, de azért csak összejött pár új. Végre kipróbáltam, ráadásul csapon a Left Hand Milk Stout-ot, melyel már nagyon rég szemezek. Boci rajongóként kötelező sörként tenkintettem rá, úgy is, hogy pontosan tudtam mit fogok kapni, ha ilyent kérek: enyhén szénsavas tejes kávét. Így leírva szörnyen hangzik , pedig finom volt. Csak hát én nem stout, hanem IPA rajongó lennék. Ezért is fogyott el jó pár üveg új kedvenc, arcszétverős itókámból: Sierra Nevada Celebration Ale. Ez a kis üveg, sötét barna fenyőfa-gyanta illatú méreg, maga a tökéletesség.

---------------------------------------------------------

Végre két fél literes is lepottyant az asztalomra, bár teljes megelégedésemre egyik sem szolgált. Fél barna Bombardier mely a perium bitter alcímmel csábított kóstolásra. Egy korrekt fél barna, keser-édeskés söröcskét kaptam, jól esett, bármikor újra venném, de kedvenc söröm nem lesz. Ahogy a tökéletes banános-kenyeres sűrű elő ízzel indító, de sajnos citrusos utóízzel lecsengő Oberdorfer Weissbier sem lesz az. Az én hibám, de ahogy azt fentebb is milliószor jeleztem, nem szeretem a citromot. Anélkül pedig ez egy élmezőnyben tobzódó búza sör lenne. Többi citrusos társa között azért ez a dobogós.

---------------------------------------------------------

Ismét érkeztek különlegességek kedvenc (de nem kedvenc sörözős) helyem polcaira. Egy ismerős üveggel kezdtem, tőlük a búza sört már kóstoltam, és nagy megelégedésemre szolgált. A mostani sem kecsegtetett semmi rosszal, hiszen az üvegre nyomtatva a szűretlen ászok felírat díszelgett, a címként pedig Hacker-Pschorr Anno 1417. Rossznak nem is volt rossz, jóval az ihatóbb felett van, de az árát nem éri meg (100-200 forinttal olcsóbban lehet hogy 2+-os lenne, nem 1).
Még így is búzásabb volt (pedig nem az), mint a két következő "búza" sör. Kaltenecker név is csupa jó emlékeket (és némi átlagost) idéz. Sajnos most került egy negatív is a listára. Ez a Kaltenecker Chillis. A telefonomban a következő megjegyzést írtam le hozzá: ivóvíz, melybe chillit kevertek. Tényleg csak ennyi. Csípősnek moderáltan csípős, így poén"sör"nek egyszer! belefér(het). A Kaltenecker füstölt búza már jobb. De sajnos ez is csak víz, némi füstölt ízfokozóval (érzésre legalábbis). Nyomába se érhet egy igazi, füstölt komlóból készült búza sörhöz (főleg hogy itt a búzának nyomát se érezni). A füstölt íz viszont segít rajta, hogy esetleg még, egyszer-kétszer igyak belőle.
Kár, mindegyiktől többet vártam.

---------------------------------------------------------

Erősen gondolkoztam, hogy felkörmöljem ide, de mivel a tavalyi listámon is szerepel egy, őszinte meglepetésemre majdnem tökéletesen teljesítő alkoholmentes, így ennek a félre sikerültnek is itt a helye: Paulaner Hefe-Weisbier Alkoholfrei. Még a legnagyobb kánikulában sem ajánlom ezt a citromsavval dúsított fémízű valamit fogyasztásra. Ezek után (vagy csak amúgy is) a Kaltenecker Brokát 13 fél vagy teljes barnája (nem tudtam eldönteni melyik akar lenni) sem nyert elismerést. Mint mindig a Löwenweisse mentette csak meg az este ízlelőbimbóimat (no meg egy kis Thurn und Taxis). Úgy látszik Kalteneckerék nem nekem főznek sört. A téli szezonális IPAjuk zseniálisra sikeredett, de a duplájuk sem volt rossz, valamint a kávés sörük is kitűnő volt (legalábbis az a főzet azon a nyári napon, amit kóstoltam.. egy újra kóstolás azért rám férne), de ezek olyan távol állnak az elmúlt két hétben tőlük kóstolt pacsmagoktól, hogy el se hiszem, ugyan ott főzik ezeket is.

---------------------------------------------------------

Mikkeller Beer Hop Breakfast. Letarolt és földbe döngölt. Nem csodálom, csak később otthon néztem meg, hogy ratebeeren is 99%-on áll. Édes gyümölcsös IPA kávés száraz lecsengéssel. Igazából nagyon nehezen tudom körbe írni, ez az, amit kóstolni kell! Muszáj! Kötelező! Nem érdekel, hogy se a kávét, se a gyümölcsöt, se az IPA-kat nem szereted, ha valahol látod ezt csapolva, ne merd kóstolás nélkül otthagyni (persze nem azt mondom, hogy 3xxx-ért vedd meg az üveget)!

---------------------------------------------------------

Na mi, vettünk 3xxxért egy üveget (igaz, másikat, nem a fent említettet) Jó, egyrészt ezt az IPA-t egyszer kóstolni kell. Másrészt, amúgy is névnapom volt, és mivel a sok becenevem közül az egyik a cápa, így azt a Port Brewing Shark Attack double red IPA-ját nem hagyhattuk a polcon porosodni. És milyen jól tettük. Hogy mennyire ízlett? Annyira hogy azon gondolkodok, csak őmiatta megnyitom a pontozás terén a 4. +-t. Zseniális kotyvassz, egy igazi IPA főzelék, olyan sűrű, annyiféle íz kavarog benne, hogy nehéz is ezt szavakba önteni. Pirított, karamellás íz, fenyőgyantás keserűséggel, melyet még vagy egy tucat egyéb gyümölcsös íz körbe táncol.

Természetesen (illetve szerencsére) a fő becenevem a Boci sem maradhatott szomjan. Bociból Anglia legészakibb szigetéről érkezett Valhalla Brewery Sjolmet Stoutja jutott, mely méltán alul lett becsülve ratebeer-en (bár lehet hogy csak a kevés szavazó miatt). A színe kékes-fekete, ízre pedig olyan, mintha egy jófajta selymes kávés likőrt szürcsölnél fakorsóból, vagy közvetlen tölgyfahordóból. Az emblémán boci díszeleg, a neve (sjolmet) is az a feketés szín, melyet az arra honos bocik nagy részét jellemzi.

Levezetés képen, kaptam egy Elefántos ívós képes lapot (valamint amúgy is most kóborolt el egy szökött elefánt azon társasházak alatt, ahol 16 évet leéltem), így hát pont ide illett az a gyengéd, épp csak enyhén citrusos (nem tolakodóan) ipácska is, melyet kolléga mentett ki az erre éhezők marka elől. Riedenburger Dolden Sud IPA, lehet hogy csak a kemény felhozatal mellett tűnt ilyen jelentéktelennek, lehet, ha olcsóbb lesz, egyszer még megkóstolom Ezen az áron viszont nagyon nem érte meg. + és - pont között ingázik.

---------------------------------------------------------

Fóti Zwickl. A tőlük már megszokott erős komlós, halványan opálos-szűretlen, de az eddigiektől eltérően, lehet hülyén hangzik, de nyers hatása van. Mintha megcsapoltak volna egy éppen készülő sör javát. A sörök mustja. Talán a címkén látható hetek múlva lejáró szavatossága is ezt igazolja. Nekem bejött.

---------------------------------------------------------

A tavaszi télhez valahogy nem illik a gyümölcsös, exotikus, frissítő íz világ, így egy régi kedvenc sörfajtámnak szenteltem a napom. Stout, feketés, kávés, száraz, lélek és bendő melegítő itóka. Tipikusan esős, szeles, havas időre. Mondjuk most kevésbé élveztem, mint régen, tapasztalatlanként, valamint mivel az igazán jó stoutok nem éppen pénztárca kímélőek, így fordultam régen már pontozott egyszerűbb stoutok felé is. Azért akadt még az estére olyan amit nem kóstoltam. Kapásból a kezdésnek kifogott Sierra Nevada Stout, mely egy teljesen korrekt, alap stout. Kávés, száraz, fekete. Semmi több. Sokkal kávésabb és karakteresebb volt (a nevéből láthatjátok, nem meglepő módon) a Flying Dog Kujo Imperial Coffee Stout. Komolyan, megjött a kedvem egy kandalló elé pattanva, pipára gyújtani. Kár hogy a Sierra Nevada Narwhal elrontotta, és gyümölcsös édességével a stoutok portereként díszelgett poharamban.

---------------------------------------------------------

Omnipollo Nebuchadnezzar svéd dupla IPA-val tértem vissza kedven sörfajtámhoz. Kérem szépen, ez a várt utó ízzel indít: atom keserű. Onnan jön egy selymes, torok simogató, már már majdnem édeskés íz, hogy aztán barbár hordaként rohanja le a hirtelen komlós keserű szárazságba átcsapó utó íz. Ez az IPA-k egyik legharcosabb fajtája, és nem a finomságával fog lehengerelni. Csak az erre fogékonyaknak ajánlom!
Később egy rég esedékes elmaradást is sikerült kipróbálnom, fentebb már írtam róla. Kulmbacher Mönchshof Kellerbier, most már nem tűnt annyira durván nyers szűretlennek, viszont így még jobban is ízlett mint akkor.
A legfurcsább sör az este a cseh Postrizinske Special volt. Nem IPA, bár az íz recept hasonló. Édeskésen induló, keserűbe átcsapó ser. Kicsit mégis furcsa, kedvenc nem lesz belőle.

---------------------------------------------------------

IPA-s és magyar napot tartottunk az előmerészkedő Tavasz kedvéért, és lelátogattunk a kiülős Sörspecialista placcra. Nem titkolom, nekem a kedvencem ismét egy régi ismerős, a Brutal Bitter IPA volt, meg is kóstoltam belőle jó párat. Erős, ütős, mégis finom. Sajnos az új, Legenda Kelet Indiai Társaság IPA, az eredeti angol stílust képviseli, ahol nem játszanak az extrémebb komlók gyümölcsösebb ízvilágával. Ez így íztelen volt nekem, nem rossz sör, de kategóriájában tőlem negatív pontozást kap. A búzájukat csak kis kortyokban kóstoltam, így erről még véleményt nem írok, de a társaság tagjainak az volt a nap legjobbja, így őt még majd alaposabban ízlelnem kell. Én IPA helyet, inkább egy, elsőre barnának gondolt sört teszteltem, a Legenda James’ Brown Ale, meglepően vöröses színben pompázó nedűjét. Ez kérem szépen, egy jófajta ír vörös sörhöz tudnám ajánlani, és mint ilyenek kedvelője, előkelő helyet vívott ki a nap kóstoltjai között.

---------------------------------------------------------

Születés napra egy jó IPA nap receptje:
Előételnek fogj egy jó nagy pohárnyi, bronz színű csapolt Anderson Valley Hop Ottin' IPA-t, bolondítsd meg egy üveg fenyőgyanta illatot eregető BrewDog Hardcore IPA-val. Főételnek nagy üvegből a harapnivalón sűrű, mangós édeskés ízen utazó gyantás komlós utóízű Port Brewing Mongo IPA dukál. Desszertként az ünnepi hangulatot árasztó, észbontóra komlózott Sierra Nevada Celebration Ale koronázza meg a napi menüt.

---------------------------------------------------------

Kedvenceim sorra kerülnek csapra, így egyre ritkában találkozok új kóstolásos sörrel, de azért volt ami nem tudott elbújni előlem.
Sosem hittem volna, hogy az alek között fogok méltán emlékezetes darabokat találni. Gamba Bavaria Amber Ale folydogált az egyik csapból, így volt szerencsém megízlelni, kicsit szárazabb, vörös sörökhöz hasonlító nedűt. Nekem az Amber szócskáról frissítőbb, üdébb sör jut eszembe, így őt tényleg az ír vörösök mellé, vagy IPA-s nap kezdésére ajánlom. Üdébb és világosabb volt a Camba Bavaria Pale Ale, bár ő inkább szűretlen jelleggel, enyhén búzás-fémes ízzel szolgált számomra. Sokkal de sokkal meggyőzőbb volt a Legenda Pokerface, amerikai stilusú pale ale. Ez, az előzőkhöz képest, sokkal komlósabb, mégis gyümölcsös, karakteresebb ízzel, már már a IPA-k felé hajtja az embert. A végső lökést a csodálatos Flying Dog Under Dog Atlantic Ale, erőteljes gyümölcsös-komlós ízéhez képest, meglepően világos sör volt. Nem is lepett meg, mikor utána olvasva kiderült, hogy lefőzése rozs és búza malátával történik.

Mi mást mondhatnék? Ez a kutya, harap!

---------------------------------------------------------

Mostanában kicsit összemosódtak a napok, nem igazán volt időm a sörözésre koncentrálni. Lakás ügyek foglalják le mindennapjaim majd minden percét. Természetesen azért, így is sikerült az elmúlt hetekben, pár különlegességet letesztelni. Talán az egyik, legkülönlegesebb (nem a legjobb) sör féleség a Hemp Brou volt. Az első olyan savanykás söröm ez, mely direkt savanyú. Kicsit az almás ciderekhez hasonlít, és bár annak nem rossz, ezt nem nekem találták ki.

Amit viszont pont nekem szántak, az egy régi ismerős új, valamint egy új ismerős régi köntösben. Az új ismerősöm a Távoli Galaxis, brutálisan finom, ütős, bronz barna színű, minden ízében kiváló IPA. Egy házi sörfőző verseny győztes főzete, biztos vagyok benne, hogy nem sokára kötelező tartaléka lesz minden ilyen nedűvel foglalkozó bolt kínálatának.

A régi ismerős pedig a Brutál Bitter új, hideg komlózott változata. A plusz komlózást egy igazán gyümölcsös ízt adó komlóval végezték el, így még erőteljesebb, még gyümölcsősebb ízt szerzett, úgy, hogy ereje töretlen maradt, és a gyengébb íz világhoz szokott embereket még mindig mellkason veri az első pár korty. Az új főzetett nagy üvegben lehetett kísérleti jelleggel kapni, de úgy látszik annyira megízlett mindenkinek, hogy most már csak ez a változat lesz kapható, kis üvegben és csapról is. Így kell a jóból még jobbat készíteni!

---------------------------------------------------------

Ötletem sincs, kiknek a nagyszerű ötlete volt, hogy május 30.tól Június 30.áig, 1 hónapon belül 4 sörfesztívált sűrítsenek be, de úgy tünik minden hétvégém erről fog szólni. Kezdésnek a Belga Sörnapok, folytatásnak a Főzdefeszt, utána közvetlenül a Budavári (nemzetközi) Sörnapok, majd végül a Cseh Sörnapok. Én meg kezdek hozzászokni a jó ízekhez, félő, hogy a Sörhónapot, edzett ízlelőbimbóim kevésbé fogják kielégítőnek találni, mint tavaly, így nekiállok a Rossz sör kúra első hetének. Csak a szokásos ászokat, vagy sopron főzeteit fogom inni.

Természetesen ezen főzetek közt is sikerült újdonságot találnom

Borsodi Super Dry. Aki nem szereti a sört, és nem szereti az ízeket, annak majdnem hogy ez a tökéletes választás. Annyi problémája van, hogy még egy kis előíze (borsodi jellegtelen) még van, de gondolom a következő generációba megoldják, és ez lesz az új motto: "Az első korty is olyan íztelen, mint az utolsó!"

---------------------------------------------------------

Sörlista - 2013 (újonnan kóstoltak)

Hopfanatic No Limit (++)
Brewdog Hardcore IPA (+++)
Belhaven Twisted Thistle IPA (+++)
Brewdog Libertine Black Ale (++)
Anchor Humming Ale (-)
Aecht Schlenkerla Rauchbier Urbock (+++)
Kaltenecker Atlantis IPA (+)
Kaltenecker Christmas IPA (+++)
John Bull Classic Lager (-)
Augustiner Hell (-)
Hacker-Pschorr - Hefe Weisse (++)
Hammurapi +21 (+)
Silly Scotch (++)
Paulaner Salvadore (+)
Liberty Ale (+)
De Molen Vuur & Vlam (-)
Schneider Weisse TAP5 (++)
Tucher Bajuvator duplabak (++)
Merlin Cerny (+++)
Hopfanatic Bitterfly (+++)
Kláster Lezák (+)
Jihlavsky Grand (+)
Cerna Hora Velen (++)
Bohemia Regent Prezident (++)
Vysoký Chlumec Démon (+)
Pardubicky Porter (++)
Jezek 11 (+)
Cerna Hora Sklepni (+)
Hoegaarden Grand Cru (+++)
La Trappe Witte Trappist (++)
Hopus (++)
Bavaria 8.6 (--)
Union (+)
Lasko Club (-)
Lasko Dark (+)
Szent András Könnye (+)
Dunakanyar IPA (---)
Karlovacko Pivo (---)
Krombacher Pils (-)
Lobkowitz (-)
Left Hand Milk Stout (+)
Sierra Nevada Celebration Ale (+++)
Bombardier (+)
Oberdorfer Weissbier (++)
Hacker-Pschorr Anno 1417 (+)
Kaltenecker Chilli (--)
Kaltenecker füstölt búza (+)
Paulaner Hefe-Weisbier Alkoholfrei (---)
Kaltenecker Brokát 13 (-)
Mikkeller Beer Hop Breakfast (+++)
Port Brewing Shark Attack (+++)
Valhalla Brewery Sjolmet Stout (+++)
Riedenburger Dolden Sud IPA (+)
Fóti Zwickl (++)
Sierra Nevada Stout (+)
Flying Dog Kujo Imperial Coffee Stout (++)
Sierra Nevada Narwhal (stoutnak) (-) (Sierra Nevada Narwhal (porternek) (+))
Omnipollo Nebuchadnezzar (++)
Kulmbacher Mönchshof Kellerbier (++)
Postrizinske Special (+)
Legenda Kelet Indiai Társaság IPA (-)
Legenda James’ Brown Ale (++)
Port Brewing Mongo IPA (+++)
Gamba Bavaria Amber Ale (++)
Camba Bavaria Pale Ale (+)
Legenda Pokerface (+++)
Flying Dog Under Dog (+++)
Hemp Brou (-)
Távoli Galaxis (+++)
Brutál Bitter új hideg komlózott (+++)
Borsodi Super Dry (---)