Gondolom mindenki tudja hogy mi az a barátzóna.Sokunkkal megesik hogy találkozunk egy lánnyal és először csak haverok leszünk,de később már közösen járunk mindenfelé és a végén legjobb barátok leszünk.Na velem is pontosan ezt történt.
Kb. vagy 5 éve ismerem Csengét,bár az elején nem sokat beszélgettünk csak köszönés szinten mivel hogy egy környéken lakunk.Egyik tavasszal kimentem a tőlünk nem messze lévő dobra kicsit relaxálni meg zenét hallgatni amikor egyszer csak odaült mellém.Elkezdtünk beszélgetni és hamar rájöttünk hogy ugyan az az érdeklődési körünk és a nézeteink a világról.Az évek folyamán egyre közelebb kerültünk egymáshoz és nagyon jó barátságban lettünk.Ha valami panaszolni valóm volt akkor egyből őt hívtam és ez fordítva is igaz volt.Volt hogy egész éjszakákat beszéltünk át Skype-on és fel se tűnt nekünk.
Így következett az hogy szépen lassan belezúgtam.Nagyon rossz volt nézni amikor mással ment el randizni mert tudtam hogy nem neki való a fickó és aztán hallgathattam hogy mennyire igazam volt.
Következett a tavaly nyár amikor együtt mentünk nyaralni.Akkor éreztem úgy hogy a belezúgás kölcsönös.Jó érzés volt amikor kézenfogva sétáltunk az úton és egyikünk sem akarta elhúzni a kezét.Vagy amikor filmet néztünk egy skoda octavia tour csomagtartójában ketten (ne kérdezzétek hogy mi volt az előzmény mert nem nagyon emlékszem rá.).
Teltek,múltak a hónapok egészen mostanáig amikor már nem tudtam tovább magamban tartani az érzéseimet.Szerintem őis észrevette mert a társaságában ideges voltam és folyamatosan hülyeségeket beszéltem...tipikus én.Hétfőn együtt jöttünk haza és már előző este megbeszéltem magamban hogy holnap tuti hogy elmondom neki hogy mit érzek.Végülis mit veszíthetek?Csak a legjobb barátomat....
Eljött a hétfő és a vonatozás hazafelé, furcsállta hogy egyszer csak komoly hangra váltottam.A párbeszédünk valahogy így hangzott:
-Valami van amit jobb ha tudnod kell....
-Tudod,régóta vagyunk barátok és én meg beléd zúgtam.
Ekkor egy elég kínos csend következett de nagy meglepetésemre,egyből a nyakamba ugrott és nem hitte el hogy meg mertem kérdezni.Aztán hazafelé csak erről beszéltünk és arról hogy mennyire nem vettük észre a jeleket.
Most ott tartunk hogy holnap megyünk randizni a Margit szigetre amit már mind ketten nagyon várunk.

Végszónak azt javaslom minden velem egy cipőben járó embernek hogy merjen kockáztatni,mert azis benne van a pakliban hogy nem jön össze,de akkor sem dől össze a világ maximum mosolyogva fogtok rá emlékezni.

Szerintem a holnapi nap mottója valahogy így fog hangzani:
"Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél."

Köszönöm szépen hogy elolvastátok az írásomat és bocsánat ha összecsapottan írtam de nem vagyok az a nagy blogolós fajta és csak az érzéseimet akarta kiírni magamból.

KennyONE