Ma fogászati szakórán elkeztem filozofálni a tegnapi dupla tesióránkról és a fociról.
Ugyanis nálunk elég kevés a fiú,de aki oda jár az egyszerűen fociőrült. Rajtam kívül. Én soha nem rajongtam a fociért, próbáltam megszeretni de nem nagyon ment.
A próbálkozásaimat akkor adtam fel amikor még általánosban beállítottak focizni mert kötelező volt és sikerült a saját kapunkba belőni a labdát, na akkor sajnálatos módon félbetört a focista karrierem amit rendkívül sajnálok....
Szóval visszatérve a tegnapi tesiórára,jött egy jó kis felmérő aztán foci.Tudni kell a tesitanárunkról hogy nő létére imádja a focit és a tesi órák másik felét focizással töltjük.Hurrá.....
Jön a focizás én meg szépen beülök a sarokba és nézem a többieket, és egyszercsak elém áll a tanárnő és elkezdte: "Ha mindig ilyen passzív leszel,akkor soha nem fogsz megtanulni focizni!Hogy fogsz felnőni foci nélkül?"
Na ezen az utolsó mondaton elkezdtem gondolkodni.-Na vajon hogyan fogok felnőni focizás nélkül?
Néztem a többieket és folyamatosan járt az agyam.
Mi a jó nekik abban hogy egy gömb alakú valamit rugdosnak és teljes extázisba vannak hogyha sikerül berugni egy gólt.Képesek egymást "agyonverni" egy labdáért. Számomra ez fura.
Eddig elvoltam foci nélkül,max. nem vettem real madridos táskát,pólót és nem beszélgettem a fociról a többiekkel.
Szóval nem értem ezt az egészet.De valószínűleg bennem van a hiba,hogy nem vagyok nyitott a focira.
Ezt a bejegyzést nem azért írtam hogy kiritizáljam a "fociőrülteket",mert tényleg nincs velük semmi bajom!És jó nézni hogy megőrülnek a labdáért!