Unatkoztunk pár estén keresztül a haverokkal és gondoltuk hogy összedobunk egy kis zombis történetet facebook chaten.Mi sem hittük,de egész jó lett.Gondoltam megosztom veletek.

Körübelül 3 hónappal ezelőtt egy kutatócsoport talált egy virusfajt ami mutálódik és a kísérletek alapján belülről megesz minden életet.Az államvédelem megpróbálta ezt dolgot titokban tartani amígy egy napon a vírus ki nem szabadult.Először senki sem tudta hogy mi féle járvány lehet ez,minden lehetséges úton terjedt és majdnem mindenki elkapta.A tömeges halálesetek után sem adtak ki semmilyen információt így kezembe vettem a dolgokat mint kezdő újságíró és elkezdtem felkutatni a vírus eredetét.

New Yorkban élek a családommal,nem szeretem a nagyvárosokat de ez van,ezt kell szeretni.Nincs sok ismerősöm,de sorban kapom a hívásaikat hogy megbetegedtek.Az orvosok mindenkinek azt mondják hogy ez egy influenza fajta de ez nem igaz,mert ennyit már kiderítettem.
Másnap ülök a koszos metrón amikor egyszer csak leül mellém egy fura alak.Kapucni takarta az arcát,de láttam hogy nincs valami jól.Egyre többen kapták el ezt a betegségnek nem nevezhető valamit de senki sem tudja a gyógymódját.A fickó még mindig mellettem ült amikor egyszer csak megfogta a kezem és a szájához emelte és vicsorított.
Elkaptam a kezem de ő utánanyúlt.
-Hé ember mit akart tőlem?-üvöltöttem rá.
Erre felnézett de a szemei helyén csak fehér golyó volt és hirtelen rámtámadt.Egyből megfogtam a karján és levágtam a földre,amitől egyszer csak elkezdett belőle ömleni a vér.De ez a vér büdös volt,és fekete.
Egyből leszálltam a metróról és mentem hazafelé.Amikor hazaértem láttam hogy valami nincs rendben.Az ajtó nyitva volt és tányértöréseket lehetett hallani.Bementem erre azt láttam hogy a szüleim félig holtan fekszenek a földön...
A látvány borzalmas volt.Próbáltam visszatartani a könnyeimet de csak is a metrós esetre tudtam gondolni.
Anya,Apa,jól vagytok?-kérdeztem elcsukló hangon.
Erre apám rámnézett és hirtelen lerántott a földre mintha meg akarna enni.
-Mi van veled?-üvöltöttem rá de erre csak még idegesebb lett.Hirtelen kapcsoltam.Ők is megfertőződtek.Mind a ketten felálltak és elkezdtek felém futni közben kiabáltak.Átfutottam a konyhán és felkaptam a kocsikulcsom az asztalról és kifutottam a hátsó ajtón.Átugrottam a kis kerítésen ami elválasztotta a garázst a kerttől és behuppantam a kocsimba.Nem egy mai járgány volt-gimis koromban kaptam- próbáltam beindítani de csak a gyújtás működött.
-Indulj már be te roncs!-közben fél szemmel néztem a szüleimet akik addigra a kocsihoz értek.Egyikőjük kinyitotta az ajtót és próbált elkapni.
ekkor végre beindult a motor.Sebességbe raktam a kocsit és padlógázt nyomtam.Nem láttam semmit csak zakatolt az agyam hogy hogyan élhetném túl.Nekimentem a szomszéd kocsijának,de egy cseppet sem zavart,egyesbe tettem és elhajtottam...
Nem tudtam merre akarok menni csak annyit hogy el innen.Vezetés közben a rádiót hallgattam amiben azt mondták hogy az összes autópálya beállt így nem érdemes arra menni.Elővettem a térképet és ráböktem egy kisvárosra amiről eddig nem is tudtam.
Ez tökéletes lesz-mondtam magamban.Fel is hívom a Jesst,hogy ők is jöjjenek.
Remélem nem kapták el a vírust...
elővettem a telefonom és tárcsáztam.Egy gépies hang azonnal kapcsolt:
-A hívás nem kezdeményezhető a vonalak túlterheltsége miatt.-Baszki,mondtam magamban és elraktam a mobilt.
Az úton nem sokan voltak csak pár összeütközött autó,vagy aminek nyitva volt az ajtaja de utas már nem volt benne.Gondolkoztam hogy ez hogyan lehet,és közben kezdtem éhes is lenni.Majd kérek valami kaját az ottaniaktól kb. még 1 óra az út.

2.rész

Megérkeztem a város elejéhez,tipikus amerikai kisváros.Kicsi üzletekkel,és vendégszeretettel.Itt is ugyan azok az állapotok uralkodtak,kihalt üzletek,üres utcák,összetört autók,és a hozzájuk tartozó riasztók hangjai hallatszottak.Megálltam egy bolt előtt,mert már nagyon éhes voltam.Benyitottam de itt is kihaltság,odamentem egy pulthoz és levettem pár kekszet meg egy kólát és odamentem a kasszához.Vártam hogy jöjjön valaki,de senki sem jött.
Hahó,valaki van itt?-kérdeztem hangosan.
Erre a sorok közül csörömpölés hallatszott.
-Na végre valaki....-mondtam flegmán és fürkésztem a sorok között az eladót.egyszer csak egy vérző alak elkezdett felém futni hörögve,kinyújtott kezekkel.Reflexből magam elé tartottam a kólát és összehúztam a becsukott szemem.Ekkor egy lövést hallottam és a mellettem lévő kirakatüveg betört és éreztem ahogy a darabjai rám esnek és szanaszét szóródnak a földön.Kinyitottam a szemem és láttam hogy a vérző alakot eltalálták aki összeesett de még megpróbált felállni.Ekkor még két lövés dördült el majd az eladó ruhába Jeepem mögül egy katona ruhába öltözött fickó állt fel.Egy ideig néztünk egymásra majd a farkasszemezésünket a kocsim riasztójának a hangja törte meg.Ránéztem az autóra és a katona ruhás fickó éppen ajtaját próbálja kinyitni.
-Maga meg mit csinál?-kérdeztem zavarodottan.
-Ha már megmentettem a hátsódat,akkor már elvihetnél egy darabig.-Mondta olyan hangon mintha ő lenne a világ ura.
-Egyébként is,mit keres maga itt?-kérdezte vádlón majd felvette a napszemüvegét.
-Átutazóban vagyok.-feleltem még mindig kicsit zavarodottan.Fura volt egy idegennel beszélni aki most ölt meg valakit és épp a terepjárómat próbálja feltörni.
Nem kéne hívnunk a mentőket?-kérdeztem de közben a tekintetem a földön fekvő eladón volt.
-Felesleges,ő is egy zombi,ugyan olyan mint a többi,már nem lehet újraéleszteni.-felelte teljesen nyugodt hangon.Akkor most elviszel vagy mi van?-mondta vádlón.
Igen.-vágtam rá habozva és kimentem az üzletből a dzsiphez és kinyitottam az zárat.
-üljön be,mr. öhm-néztem rá hogy hátha leesik neki hogy még a nevét se mondta meg.
-Milyen bunkó vagyok,még a nevemet sem árultam el.-nézett rám és megkerülte a kocsit hogy kezet tudjunk fogni.
-Steve vagyok.Steve Hoven.-felelte közönyösen.
-De még a te nevedet sem tudom.-nézett rám vádlón.
-Ja,Bill vagyok.Bill White.-közben már beültem a kocsiba és láttam ahogy megkerüli a járgányt és beül az anyósülésre.
-Van valami úticélja?-kérdeztem közben elővettem a térképet és vártam a választ.
-Van,és szerintem magázódjunk.-jegyezte meg és közben a műszerfalon lévő rádiót nyomkodta.
-és mi lenne az?-kopogtattam a kormányon türelmetlenül.
-Brietenbe-vágta oda de közben nem nézett rám.
-Van ott valami ismerősöd?-kérdeztem csevegőn.
-Egy csoporttal éldegélek ott.-válaszolta.
-De akkor miért jöttél ide?-kérdeztem értetlenkedőn.
-Benzinért,szóval majd beugorhatnánk a benzinkútra is.
-Rendben.-mondtam gúnyos hangon és elindítottam a motort.

Ha van rá igény,szívesen írom a folytatást!Jó olvasgatást!