Újabb világmegváltó poszt következik.
Sajnos a mai modern, felgyorsult világ hozománya, hogy az elektronikus játékok (az összes többi szabadidő tevékenység kárára) szinte teljesen átvették az uralmat a mai fiatalok szabadideje felett.
Emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyit lófráltam a barátaimmal az utcákon és a játszótereken. Egész nap kint szórakoztunk. Ping-pongoztunk, futkároztunk, bújócskáztunk, stb.
Most nem egyszer látok teljesen kihalt játszótereket. 
Amikor az unokaöcsémnek mesélek a gyerekkori játékaimról (9 éves) akkor csodálkozik és nem érti, hogy hogy lehetett olyan ócska játékokat játszani. (pl kis botokat szurkáltunk le a földbe és azok voltak a katonák. Felváltva dobáltuk egymás katonáit és aki előbb ledobta az összeset, az nyert.)
Persze ezt egyáltalán nem lehet felróni a gyerekeknek, hisz ki a kar egy kukoricabábuval játszani, ha van Crysis is?
Saját magamon is nagyon látványos a mai kor hatása. Régebben faltam a könyveket. Általában 2-3 naponta kiolvastam egy könyvet. Ma már jó, ha három hónap alatt egyet elolvasok.
Ezt némiképp szégyellem is. A legyek ura is már itt porosodik nálam olvasatlanul már vagy egy hónapja.
A másik ok amiért a gyerekek sokat gépeznek mert a szüleik nem nagyon tudnak velük foglalkozni. Hogy ez régen mennyire volt így azt nem tudom. De manapság azt látom, hogy apa anya dolgozik. Gyerek iskolában van meg napköziben. Ötkor elhozzák. Aztán mikor hazaérnek akkor anya főz, apa meg csinálja amit szokott. Szerencsétlen gyerekkel meg, ha már fél órát foglalkoztak akkor kiemelkedő szülőknek számítanak. De érthető a dolog. Apa fáradt, anya frusztrált. Nagy lelkierő kell ilyenkor a csemetével foglalkozni. Így inkább rábízzák a gépre a nevelést. Régen a tévé nevelt ma a PC és a konzol.
Persze egy lelkiismeretes szülő nem így tesz, de kevés a lelkiismeretes szülő. És ezt meg lehet érteni. A szülő dolgozik pl tíz órát (+min egy óra oda-vissza út) mikor meg hazaér még elmegy legalább két óra erre-arra. Feltételezve hogy nyolc órát alszik, reggel meg egy órát készülődik az jön ki hogy van két óra szabadideje. Ez egyáltalán nem sok. Megnézi mondjuk a híradót meg egy filmet és annyi.
Ha azt a két órát a gyerekre szánja akkor az nagyon boldog lesz, de a szülőnek nem marad semmi szabadideje, hogy azzal foglalkozzon amivel szeretne. Kevesen hoznak rendszeresen ekkora "áldozatot".
Sajnos a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás csak a dalban létezik.
) Kisöcsém ezen kívül autodidakta kung-fut gyakorol a mezőn, kishúgom meg olvas mást, esetleg animét néz.
De legalább painballozni évente 1x eljutok az kicsit hasonlít a bújócskához. 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
