Hát igen, ez is megtörtént, kiléptem a gyermekkor édes éveiből és most jön csak a nagy leves első pici evőkanala, értsétek úgy, hogy 11.-es leszek. Az emberben felmerül, hogy most jönnek csak az igazán szép évek, 2x annyi buli csajok stb. stb. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a tényről, hogy bizony fakultációt választottunk és hát és bizony igazodva a tanarak és az ősök rémunalmas mondókájához ez igen fontos útválasztó az életben.De milyen út választó?
Én világéletemben vonzódtam minden elektronikai kütyühöz és a hasonló összerakható és fabrikálható kacatokhoz, de ugyanakkor gitározom is, amiből következik ( ne kérdezzétek miért ) , hogy a bandámnak én írom a szöveget és a számot, nem tudom miért, de valahogy erős hajlamot érzek arra, hogy alkossak, csinálni akarok valamit, ami rendkívüli, amiért az emberek azt mindják, hogy aztaaa Amikor pici voltam,de már átestem a kukás akarok lenni korszakon, akkor tudós akartam lenni, hogy miért? Mit tudom én,de tudtam hogy olyat akarok kitalálni amit még senki se talált ki, ebből kifolyólag 5 éves koromban gyűjtöttem minden nagy kartondobozt és házakat építettem belőle, amibe én is belefértem, hogy miért, mert gyerek voltam, aztán egynapon nemtaláltam ollót a karton vágásához, hát használtam anyám körömollóját, mire az kicsorbult, valószínüleg a sokadik ilyen lehetett, mert anyám kitalálta, hogy ezt ki kell majd fizetnem a zsebpénzemből. Hát, ekkor 6 éves fejjel nekivágtam a nagyvilágnak és egészen a kertben álló cseresznyefáig jutottam, amiről leszedtem a cseresznyéket ( Tudni kell, hogy ezen a fán a világ legrosszabb ízű cseresznyéje nő ) Aztán marketingfogásként betettem a hűtőbe mire nagyon szép és kivánatos színre váltott. Így hát felkerekedtem újra és most már egészen a kapunkig jutottam, kivittem egy asztalt és csináltam egy táblát, hogy cseresznye eladó és persze ki tudna ellenállni egy kisfiúnak aki cseresznyét árul, hát jött is egy öreg bácsi, aki épp kirándulni indult és megvette az egészet ( szegény ). a történtek után anyám megörült, hogy ilyen ügyes voltam és nem kellett kifizetnem az ollót, tehát ekkorra már tudtam, hogy én kereskedő akarok lenni. Ez az elképzelés addig tartott amig el nem érkeztem a zenéléshez, úgy éreztem, mintha erre teremtettek volna mintha mindig is ez lett volna az élet célja velem, hát telt múlt az idő és hát most választanom kellett.
A Fizika - Matek mellett döntöttem, nehézkes volt a fejem, mikor a fakultációs papírra beírtam a két tantárgyat, tulajdonképpen, mit keresek én it?- gondoltam. Hát én eddig híres zenész akartam lenni, ambíciózus alkotó, miért épp a matek?
Vajon miért kötik meg az ember kezét? Én imádom az irodalmat és a zenét és minden mást ami szívhez szól és megmozgatja a fantáziát, mindig is szerettem verseket és számotkat írni. Természetesen szeretem a matekot és a fizikát is, majd meg epedek azért, hogy örökké élhessek és láthassam a fizika új vívmányait, az akkori embert, a vllágmindenséget,az orvostudomány és mindent, de mit válasszak? Ha az ember meg akar élni, akkor döntenie kell, nem úszhat a két part között öröké, nem téblábolhat középen, amikor mindenki félre állt, nem veszhet el a semmiben! - csengett a fülemben lelkiismeretem. Na és? Beírtam azt a két kis jelentéktelen szót a kipontozott helyre, most ez mit számít? Én attól még alkotó maradok én attól még én maradok, miért olyan fontos ez?
A felismerés keserű ízért éreztem aznap este: Megbéklyóztam ifjú fantáziámat, olyanná váltam, mint azok akik az utcán szembejöttem, igen meghoztam egy fontos döntést, amiben nem is vagyok biztos. Na most hogyan tovább? - Kérdeztem magamtól. A válasz nem érkezett hát inkább elkezdtem agyalni . Eldöntöttem, hogy küzdeni fogok a bilincsek ellen, én akkor is alkotni, verseket írni és zenét fogok szerezni én akkor is művész maradok a saját részemről.
Elhatároztam hát, hogy egész nyáron zenélni fogok, hát, eddig sok számot írtam ,de mit ad Isten, persze, hogy most utazott el az énekes egy hónapra görög honba, egy másik bandával fellépni minden este, a bilincseimből egy láncszem, és még sorolhatnám a láncszemeket, de miért minek vagyunk megláncolva? Miért ilyen rövid az élet, miért nem látja mindenki az élet csodáját, miért nem látja a csodát mindenki minden élőlényben és hasonló kérdéseket tettem fel magamnak, mint amiket 8 éves koromban is feltettem, miért vagyunk olyan egyformák és mégis olyan mások? És legfőképp miért vagyok arra kárhozatva, hogy feladjam az egyik érdeklődési körömöt, azért, hogy aztán a másiknak kelljen szentelnem az életem.
Apám egyszer ha akarat nélkül is, de erőt és reményt adott nekem, mivel mondta, hogy milyen érdekes, hogy egy csomó zenész, a műszaki egyetemről került ki, mint pl.: Omega tagjai, LGT tagjai ( ő ebbenn a témában tájékozott ) Ekkor döbbentem rá, hogy én olyan ember leszek, aki nem adja fel gyerekkori álmát és igen is zenész lesz, de közben érteni fogja a fizika nyélvét és igen is alkotni fog valami rendkívülit és csodálatosat.