Alapesetben azt mondaná az ember, minek kell ilyen, ha ügyesek vagyunk, akkor tetszőleges programnyelvben ugyanúgy meg tudjuk írni a kívánt algoritmusokat. Ebben van valami.

Én mégis előszeretettel használom az egyetemen ezeket a rendszereket, egyrészt mert valamilyen minimális szinten megtanítják, másrészt meg egyszerűbb a világ velük.
Példának okáért mostanában elég sokszor számolok olyanokat, ahol a 200 faktoriálisát kell kiszámolni.
Ezt a c, c++ nem tudja magától kiszámolni. Két választási lehetőségünk van:
1. Fogom magam és kiszámolom, ami az egyébként 0-200-ig való szummázás mellett újabb időt igényel.
2. Bepakolom a faktoriálisok értékét egy tömbbe, és onnan használom, ez memóriát eszik.

Magam részéről két ilyen rendszert használok, mindkét program képes szimbolikus és numerikus számításokra.

Az egyik a Maxima keretrendszeren belül a wxMaxima grafikus felület. Ez egy ingyenes program, elég sok mindent tud, beépítve tartalmazza a GNUPlot grafikus megjelenítő programot.
A wxMaxima sok olyan lehetőséggel rendelkezik, grafikus felülettel, panellel, ami megkönnyíti az adatok bevitelét, pl.: mátrixbevitel, kiválaszthatjuk a mátrix méretét, és ablakos felületen bevihetjük az elemeket is.

A másik ilyen program, a sajnos nem ingyenes Maple. A program hasonló a wxMaximához, csak fizetős jellege miatt jóval többet tud, gyorsabb, saját grafikus megjelenítővel rendelkezik, komplexebb integrálok elvégzésére képes. Képes több szálon futtatni a számolásokat.

Használatuk könnyen megtanulható, programozni hasonlóan lehet bennük. A két program működése hasonló, egyedül a szintaktikájuk más, de ez könnyen megszokható.

A programozással szemben az előbbieken kívül még egy előnnyel rendelkezik, méghozzá a számolás futási ideje. Lényegesen gyorsabb Maple-lel kiszámítani a kívánt "végtelen" (0-200) integrálokat, mint programozva (c-ben próbáltam ki), mindkét fent említett lehetőséggel.