Eldöntöttem, hogy a nemes cél érdekében mindent elviselek, most mégis kezd betelni a pohár.
A diplomamunkám úgy áll ahogy volt egy elsődleges valami, ami az én szavaimmal és úgynevezett tőmondataimmal készült el. Írásban valahogy nem vagyok olyan nagy szájú, mint szóban, nem tudom, magam jól kifejezni. Oké, a témavezetőm, hazaküldött azzal a mondattal, hogy elmondta, hogy kéne dolgozni tovább, elolvassa, amit írtam, és majd visszahív, hogy ha kész van vele (ez fél 2-kor volt). Ez rendben is van, bevásárlás, rohantam haza, hogy ne legyen az, hogy nem tudok dolgozni mert elszórakoztam az időt.
Fél ötkor felhívom, hogy mi legyen, közli, hogy értekezleten van.. oké... erre most, kb. 20 perce visszahív, hogy ma már nem kell bemennem, a hétvégén dolgozzak rajta, majd a hétvégén elolvassa amit írtam.
Legszívesebben elbőgném magam mérgemben.. úgyhogy most fogom magam és az utolsó, fél kilences busszal hazamegyek, nem bírok itt ülni... persze jó lenne a barátaimmal, de nem, ezt most nem bírom elviselni 
Apa kijön értem a buszmegállóba, legalább otthon alszom.. az is előny, ha már este nem lehettem otthon.
Kicsit keserédessé kezd válni ez a nap ....
viszont mára befejeztem a diplomamunka bújását. Eléggé leterheli az agyam, hogy folyton az járt a fejemben
Kellemeset a hasznossal. 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
