A tanári pálya márpedig menő! - Hangzik el Joós Andrea szájából a TEDxDanubia által leközölt előadásában.
Egy nagyon érdekes előadást lehet végighallgatni. Nagyon sok motiváló tényező van a dologban. Én mégis kissé elgondolkodtam. Magam is oktatok, bár nem alap- és középfokú intézményben, ennek ellenére a dolog minden rezdülését átérzem, mert a legközelebbi felmenőim a pedagóguspályát választották és már 28 éve űzik ezt a sportot. Szerintem ez egy sport, néha élsportnak is tekinthető.
Amit elmond az előadó frenetikus, valóban így kell hozzáállni a diákokhoz, így kell őket motiválni. Azért a tanári pályának vannak árnyoldalai is, mint mindennek.
Nem minden esetben adottak a körülmények a minőségi oktatáshoz. Nem feltétlenül az eszközparkra gondolok, ennél fontosabb tényezőkre. Szerintem az oktatás két fontos tényezője a tanár mellett a gyermek, akit tanít és a szülő akivel együtt kell, hogy működjön.
Először is, a szülő. A szülő támogatása nélkül majdhogynem semmit nem ér a dolog. Nem azt gondolom, hogy ajnározni kell a tanárokat minden áron, hanem azt, hogy nem szabad szembe menni azokkal az értékekkel, amiket ő át akar adni a gyerekeknek, ha ennek a szülő gyökeresen ellentmond nem ér semmit az egész.
A gyermek. Fontos a hozzáállása neki is, fontos, hogy akarjon tanulni, ami lássuk be nem mindig elérhető dolog. Ennek is megvannak az okai. Az egyik legnagyobb probléma szerintem, hogy amíg a gyerek hasa üres nem fog figyelni és nem érdekli semmi. A többi kulturális és szociológiai tényezőről nem is beszélve.
Összességében lehet marha jó órát tartani és lehet motiválni, de ahogy az előadó is hangoztatja az éppen oktatott csoportra kell, hogy alakítsuk az órát.
