Sajnos diák lévén nem nagyon tudok rajtuk segíteni, de maximálisan átérzem a gondjukat.
Bár, jó magam is utca zenéből tartok fenn egy kis zsebpénzt...

Oda mentem, ahol vagyok!

hát én szociálisan érzékeny vagyok, mindig adok aprót, pedig diák vagyok és én is pénzből élek, de pont ezért megértem valahol azt is, aki nem ad. késő ősszel fordult elő, hogy vásároltunk a zöldségesnél, és jött egy cigány kisgyerek (nem ugrani a szóra, tárgyilagosan leírtam, idevág) s kért egy százast... tessék, itt van, odaadtam, és befutott a mellettünk lévő kocsmába, ahol premier plán láttam, ahogy odaadta a faternak, aki azzal a mozdulattal beküldte a nyerőgépbe.. iylenkor azért kicsit bánom, de szerencsére nem panaszkodom, nem vágott földhöz a 100as, csak hát na'

I humbly and respectfully decline™

Néha nehéz megkülönböztetni, azt aki tényleg segítségre szorul, attól akinek csak piára/cigire/másegyébre kell a pénz. És az utóbbiak miatt vész oda a jóindulat a "becsületesen kéregetők" iránt.
Bár megoldásként már láttam alkalmazásban a "ha kajára kell, veszek neked kenyeret, de pénzt nem adok módszert" Mit mondjak, nem sokan "élnek a lehetőséggel" a kéregetői oldalon.

Igen, a pénz az mindenhol landolhat.

Engem is megtaláltak párszor. Azt egyik alkalommal adtam neki egy kefírt meg egy zsemlét.
Azzal mást nem nagyon tud tenni, minthogy megeszi.
Én pénzt nem is adnék semmilyen támogatási formában senkinek.
Élelmiszer, meg tüzelő és kész.
És az állam kötelessége lenne, hogy senki ne fagyhasson meg és halhasson éhen. Valamint senki nem játékgépezzen az adományból.
Ez belefér, ha nem tudják megoldani az illetékesek, akkor nem jár nekik járandóság.

Én általában nem vagyok jószívű.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Van merszed a szemébe nézni, ha tényleg átérzed a segítségadás szükségességét, és mégis nemet mondasz?

Először is nemhogy van merszem, hanem igenis mélyen a szemébe nézek a tarhálónak. A szem a lélek tükre, és jó színész kell legyen az, aki átver.
Másodszor ha tényleg látom az elesettséget, akkor sem biztos, hogy pénzt adok. Gyere cimbora, veszek neked kaját. Irány a közért, és ha kutyaként követ, (ezt nem degradáló megjegyzésnek szántam) akkor tényleg éhes. Kap kaját, ennyi.
Ha a szemében az tükröződik, hogy "aggyá lóvét", akkor nem adok.

'97-ben rúgtak ki az állásomból.
Sofőr voltam, és naponta azonos útvonalon jártam. Petőfi híd budai hídfő, Budafoki útra balra. Lámpa, kódiskám kuncsorog. Szemében remény egy szikra sincs, csak akkor csillan, amikor meglátja fehér teherautóm. Tudja, hogy tőlem megkapja napi 10-20 forintocskáját. Akkor az még kicsit többet ért, mint ma.
Július 14-e.
- Tessék öreg, itt egy ötszázas.
- Te hülye vagy?
- Nem, csak nem találkozunk többé. Ma látsz utoljára.
Váltott a lámpa, kuplung, kettes, gáz, nyomi dolgomra. A tükörből még láttam, hogy összegörnyed a manus, de hogy hasmarsa volt, vagy átérezte a fejőstehén hiányát, nem tudom.

Ennyi.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

ezt én is megcsináltam

volt hogy válogatott: neki nem ez kaja kell, majd megveszi, adjak pénzt
jó van ecsém, itt a bolt, bemegyünk rámutatsz mi kell, megveszem ha kaja

végén már üvöltött a dühtől

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

ÁÁÁ, ő mindenhol jelen van.

lúzer: hát ez ugye a jellemtelenebbik fajta

Van ezzel a témával kapcsolatban egy SP rész.

[ Szerkesztve ]

Engem mindig olyanok találnak meg, akik bűzlenek a piától. Annak meg eszem ágában sincs adni egy fillért sem. Utálom az alkoholistákat, tapasztaltam milyen egy ilyen embert elviselni 20évig. Elég volt, megutáltam őket.

Egyik ismerősöm csinálja ezt rendszeresen, hogy ha kéregetnek, mondja menjenek be a közértbe, vesz neki pár apróságot. 10ből ha 1 van benne a dologban...

"Ha nem vennél a kezedbe gyorsabb telefont, akkor soha nem mondanád meg, hogy mennyivel gyorsabb telefonok vannak jelenleg a piacon."